Huszonnegyedikén egész nap csak csipegetünk, főképp halféléket, de soha nem jóllakásig. Szóval: betartjuk a böjtöt, hústalan és zsírtalan ételeket fogyasztunk. Édesapám a háztájiban is mérsékelten méri az adagot. Nincs tobzódás. Angyal száll át a szobán... A karácsonyfa már a helyén, éjjel meghozta a Jézuska Abigélnek. Főzés közben karácsonyi dalokat dúdolgatok, és egész nap a szüleimet várom. Mióta Abi megszületett, ők járnak be hozzánk. Anyuci diós és mákos bejglivel a kezében érkezik, és tele tepsi túrós lepénnyel. Apuci keze sem üres, valami méreteset cipel és rejteget. Nagy a sürgés-forgás, mert én közben böjtös káposztalevest főzök a konyhában. Soványka leves ez, nincs egyéb benne, mint gomba és két-három szem aszalt szilva. A másik fogás sült hal lesz tört burgonyával – és persze az elmaradhatatlan mákos guba. Anyuci ellenőrzi az ízeket. Két dudás nem fér meg egy csárdában, de ez nálunk nem igaz, mert anyuci nélkül ízetlen lenne a karácsonyi étel: ő az én étekfogó mesterem. A palóc gubához a tésztát már előre megsütöttük, hogy megszikkadjon.
A tradíciókat folytathatjuk, kis modern felütéssel.
Az asztalon már ott a böjtös káposztaleves, a hal és a mákos guba. Míg a tányért rakom, felvonulnak előttem a régi karácsonyok képei. Mama felállított minket a lépcső legfelső fokára, és onnét énekeltünk a nővéremmel... Aztán kopogtak. – Megérkezett a Jézuska! – kiáltottunk. (Szerintem Abigéllel is hasonló lesz a forgatókönyv.) Míg Jézuska teszi a dolgát, anyuci és apuci szórakoztatja a kisunokát. Aztán valaki kopog…Vajon ki lehet az? Mennyi ajándék van a fa alatt, értékesnél értékesebbek. Csak a régi öregek, akik a gyerekkoromat jelentették, nincsenek itt. Most már tudom, hogy ők adták meg az ünnep fényét: azért tűnnek meghittebbnek a régi karácsonyok. Éppen ezért még jobban örülök a szülőknek. Majd beszélgetünk. Abit közben letesszük aludni. Hozzáadok egy új színt is az estéhez: egy órával éjfél előtt megnézzük gyermekkorom kedvenc filmjét, a Reszkessetek betörők!-et. Kötelező jelleggel végig kell nézni mindenkinek... Érdekes, hogy apuci és anyuci ugyanúgy tud kacagni a szakállas vicceken, ahogy mi Csabával, a párommal.
Csak a régi öregek, akik a gyerekkoromat jelentették, nincsenek itt. Most már tudom, hogy ők adták meg az ünnep fényét: azért tűnnek meghittebbnek a régi karácsonyok.
Mise végeztével kellemes karácsonyt kívánunk egymásnak. Mire hazaérünk, feltálaljuk a sült kolbászt: véget ér a böjt. Karácsony első és második napján sem hagyjuk ki a misét, és utána vagy mi várjuk a vendégeket, vagy anyuciéknál vagy a nővéreméknél gyűlünk össze. Cserélődünk, idén mi vagyunk a házigazdák. Szolidárisak vagyunk egymással, a vendégek is hoznak ínyencségeket, így nem kell beleszakadni a sütésbe.