A karácsony a konyhában (is) készül. Mutasd meg nekem, mit eszel, és megmondom, ki vagy!
Munkatársunk, Sallay Erika ezek szerint édes, mert isteni édességeket sütött nekünk.
A kóstolás
Sokáig nem tudtam magamról, hogy szeretek sütni. Az egyetem alatt nem volt rá időm, később meg lefoglalt a munka. Ám vannak momentumok, melyek örökre bevésődnek. Anyum egyszer krémet kevert, én pedig rájártam. Már akkor sem tudtam úgy elmenni egy keverőtál mellett, hogy ne akarjak beleesni. Anyu végül a krémes fakanalat a számba nyomta. Még az orrlyukamban is krém volt! Az eset azóta bevonult a családi legendáriumba „Fakanalas kóstolás” címszóval.
Hány kezed volt, anyu?
Anyum minden évben példásan készült az ünnepekre. Sütött, takarított, közben munkába járt. Természetesnek vettük, hogy torta is lesz, mert a tengernyi süti mellé az is kijár. Míg nem váltam magam is családanyává, s nem lett nekem is saját háztartásom, eszembe sem jutott, hogy megkérdezzem őt: Anyu, hogyan győzöd? Mégis hány kezed van?
Szerettem sokáig gyerek lenni, szerettem, hogy túlcsorduló szívvel várhatom minden évben a karácsonyt. Hálás vagyok szüleimnek, hogy igazi gyerekkorom volt.
Ha már ennek a minimumát biztosítani tudom a gyerekeimnek, boldog lehetek. Tanulgatok disztingválni: min nem kell kiborulni, mi az, amin lazán át kéne lépni... A tiszta ablak csillogásában csak addig gyönyörködhetek, míg rá nem jönnek a fiúk, hogy „az üvegen hagyni a nyálas tenyérnyomokat nagy móka“. Mindig próbálom magam levinni alfába, mikor a gyümölcslé végigfolyik a frissen kitakarított kanapén. Olyan állapot, mikor minden a helyén van, nálunk nem létezik!
Előkarácsony
Férjem december 20-án született, minden évben összejön a család megünnepelni a jeles napot. A vendégek elé már a karácsonyi sütik kerülnek – és egy termetes torta. Volt ugyanis (pár éve) egy meggondolatlan kijelentésem: „Én mindig sütök neked szülinapi tortát!” A torta ízvilágát az ünnepelt választja ki. A férjem két dolgot szeret igazán: a mákot és a citromot. Én pedig két dolgot nem szeretek igazán: a mákot és a citromot. De már anyunál megtanultam a leckét, hogy a sütés nem rólam szól. (Csak annyiban, hogy szeretem csinálni.) A sütés a családról szól, azokról, akiknek kedveskedni szeretnénk. A szülinapos vacsorán vagyunk vagy tizenöten, a sütemények nagy része elfogy, ami pedig megmarad, azt szétosztom. Mert nekem erről is szól a sütés, hogy az édességek kikerülnek a bővebb családba.
Mátyás és Lénárd, a két gézengúz
Az előkészületekben a fiaim segítenek, imádnak kuktáskodni. Nem csalás, nem ámítás, már bevált forgatókönyvünk van. A mandulás kiflim receptje egy bécsi családtól származik, egyetemi éveim alatt a gyerekeikre vigyáztam. Miután összedolgozom az alapanyagokat, a fiaim benyomkodják a tésztát a kifliformákba. (Az első 10 perc zökkenőmentes, utána jön csak: „Neki több a tésztája“, „Nem férek oda, elvette, én akartam…”)
Ám azért a végére érünk. A diócska sütemény gyermekkorom nagy kedvence volt. Mindig a nagyi készítette, mert anyunak sosem pottyantak ki egészben a formából a diócskák. Végül feladta a reménytelen küzdelmet. Akkor megfogadtam: ez a fránya forma nem foghat ki rajtunk! Nekem sikerülni fog! És tavaly sikerült is! Időigényes és pepecselős sütemény, cserébe mutatós és finom. Mindig este csinálom, miután elaludtak a gyerekek.
A csokis hópuffancs viszont megint olyasmi, aminek a kivitelezésébe ők is bekapcsolódhatnak. A maszatolós rész egyértelműen kis kuktáim kedvence. Golyókat formáznak a tésztából, s nagy egyetértésben megforgatják őket a kristálycukorban és a porcukorban. Szinkronban dolgoznak: egyik az egyik cukorral, másik a másik cukorral. Én tettre készen a háttérben állok, kézi porszívómmal a kezemben. Minden évben készítünk mézeskalácsot is, és a fiúk vágják ki a formákat.
Én is kapok valamit!
Minden év tartogat valami meglepetést. Idén például a gyermekeim levelet „írtak” a Jézuskának. Mátyás fiam nagy küzdelmek közepette kivágta egy reklámújságból azoknak a játékoknak a képeit, amelyekre vágyik. Körülbelül az összes legót. Nagylelkűen azt is megkérdezte, hogy én mit szerettem volna gyerekkoromban. Hát, Barbie házam sosem volt.... Azt mondta, elintézi, s kivágtak az öccsével egy barbie-s képet a reklámkatalógusból. A boríték hetekig az ablakban hevert, végül eltűnt. Gyerekeim lelkesen magyarázták: nyugodjak meg, idén egész biztosan lesz Barbie házam. Már járt az angyalposta...
Frizura és smink: ROBEX, ruha: Pesti Divat (Dunaszerdahely)
