Minden szenvedésnek van értelme: mondja az asztrológia.
– Mi az asztrológia? – kérdeztük Kiss József Zsolt asztrológust (Budapest).
– Az asztrológiát Egyiptomban vallásnak, csillagvallásnak tekintették. A nyugatinak nevezett asztrológia valójában a mezopotámiai asztrológia. Vannak, persze, más asztrológiai rendszerek is: a kínai, az azték, az indiai.
– Aki asztrológushoz fordul, általában keres valamit. Igaz ez?
– Igen. Minden ember hivatása az önismeret és a sorsismeret. Van, aki tudatosan él, van, aki útkereső – és van, aki csak boldogságra vágyik. Amit boldogságnak nevezünk, az a tudat és a lélek szabad állapota. Ahhoz, hogy a boldogságot elérjük, önmagunkra kell ébredni. Csak így tudjuk magunkat (majd másokat is) elfogadni és szeretni. Igaz, hogy az önismeret fájdalmas – nem kellemes találkozni azzal a részünkkel, amelyről úgy érezzük, hogy nem mi vagyunk. De minden szenvedésnek értelme van, mert jobb felé visz. Nem hitelesek azok a vélekedések, amelyek azt állítják, hogy a szenvedés kiküszöbölhető – és azok sem, amelyek azt állítják, hogy a szenvedés feloldhatatlan. Egy biztos: a boldogságnak szenvedés az ára.
– Jósol-e az asztrológus?
– Az asztrológiának tényleg van prognosztikai része – de ez nem egyenlő a jóslással. A karma kifejezés igazából sorskérdéseket jelent. Azt jelenti, hogy amit a múltban cselekedtem, annak a következményeit vállalnom kell. Lehet, hogy valakinek az a karmája, hogy a szerelemben többet kell adnia. A sorskérdéseken nem tudunk változtatni – sok máson viszont igen. Van, hogy vezeklő karmákat élünk meg, tehát szükségszerűen át kell szenvednünk valamit. Mindennek van következménye – ez a karma törvénye. Ám ha én megjósolom, hogy mi fog történni, feltételezem, hogy az illető nem képes a változásra. Sokaknak, sajnos, tényleg lehet „jövendőt mondani“, mert sok ember nem tanul a hibájából, például tizedszer is belelép ugyanabba a pocsolyába. Ezért életükben bekövetkeznek azok a dolgok is, amelyeknek nem kellett volna bekövetkezniük. Aki öntudatlan a sorsában, annak veszélyes jósolni, mert beteljesíti a jóslatot.
– Milyen adatokra van szükség a horoszkóp elkészítéséhez?
– A születés lehető legpontosabb idejére és az életesemények – baleset, házasságkötés, gyermek születése – időpontjára. Többen kérdezték már, hogy az azonos időpontban születetteknek megegyezik-e a sorsuk. Nincs két egyforma ember, két egyforma sors sincs. Hasonló lehet a sorsunk, de ugyanaz nem, hisz életünket saját magunk is alakítjuk.
– Kinek érdemes asztrológushoz fordulnia?
– Aki tudja, hogy ő is alakíthatja a sorsát. Ez olyan, mint mikor egy futballedző konzultál a játékosokkal. Nem sok haszna lenne a dolognak, ha a játékosok nem ismernék a futball szabályait. Akik a sorsukban öntudatlanok, és nem akarnak tükörbe nézni, azok az asztrológiát sem tudják önismereti célra használni. Ezek az emberek inkább csak hivatkozási alapnak tekintik, hogy felmentsék magukat a felelősség alól. Minden azért történt, mert a csillagokban meg volt írva... Pedig nem attól van konfliktusom a párommal vagy a főnökömmel, mert a csillagok úgy állnak, hanem azért, mert ezeket a konfliktusokat én kigeneráltam. Igazából az én személyiségemből vagy a másikéból (is) fakadnak...
– Hiába söpörjük szőnyeg alá a problémákat, újra felbukkannak.
– Ezért érdemes megfordulni és szembe nézni azzal, amitől félünk. Lehet, hogy kiderül, nem is oroszlán az, csak egy kisegér! Sokan imádnak szenvedni, „vonszoltatják“ magunkat a sorsukkal. Az egészséges énnek két mechanizmusa van: amit pillanatnyilag nem tud elfogadni, azt elfojtja vagy elhárítja – kivetíti a külvilágba. Normális dolog az elfojtás, de néha kell a „nagytakarítás“, amikor kihányjuk a lelki szemetesünket. Ha én a lelki konfliktusomat képes vagyok lelkileg megoldani, akkor nem lesz szükséges, hogy leérjen a fizikai síkra: baleset, sorscsapás vagy betegség formájában. Ha valamit nem oldunk meg lelki síkon, akkor az lehasad, és külön életet kezd élni... Ha például érzelmi kátyúba keveredem a szerelmemmel, de sehogy sem akarok erről tudomást venni, akkor kaphatok egy olyan betegséget, vagy olyan baleset érhet, ami lelassít, s így kénytelen vagyok foglalkozni azzal, amivel korábban nem voltam hajlandó szembenézni.
– Talán nincs is olyan ember, aki ne tudná felsorolni a tizenkét zodiákus jegyet. Ezeken a jegyeken kívül mivel dolgozik még az asztrológia?
– Például az archetípusokkal. Ezek ősminták, amelyek átöröklődnek nemzedékről nemzedékre. Ez az emberiség kollektív tudattalanjában meglévő tudás – és a túlélést szolgálja. Az ősközösségben kellettek például olyan férfiak, akik megvédték a barlangot, megharcoltak a külvilággal, és elejtették a vadat. Ez a hős archetípusa. Minden generáció kitermeli a maga héroszait. Igazából négy archetípust különböztetünk meg a férfiaknál és a nőknél is. A négy női archetípus: anya, amazon, titokzatos madonna, kurtizán. Minden nő ennek a négynek a keveréke. Persze, az egyik domináns közülük. Mindegyik archetípusra szükség van. A kurtizán feladata például a művészet – ő az a nő, aki a kultúrákat összekapcsolja, a lelkeket összehozza...
– Ha ez ilyen egyszerű, mégis miért olyan bonyolult ez a világ körülöttünk?
– Az állatok ösztönösen tudják, hol a helyük – az emberek nem. Azt hisszük, azt kell csinálni, s majd attól leszünk boldogok, amit belénk neveltek vagy amit mások mondanak. Generációk óta öröklődik, hogy egy nőnek gyerekeket kell szülnie, és ezt a mintát szinte mindenki átveszi. De az a nő, aki nem anyának született, az szenvedni fog. Nála nem kéne az anyaszerepet erőltetni. Mindenkinek azt az archetípust kellene győzelemre vinnie, amelyikkel harmóniában van. Sem magunkat, sem a külvilágot nem tudjuk gyökeresen megváltoztatni – csak méltósággal elfogadni. És ha magunkat és a világot is elfogadjuk, akkor automatikusan változunk.
Jády Mónika
