– Vajon mi az oka az ezoterikus jelenségek iránti keresletnek? – kérdeztük Szabó Judit spirituális írónőt.
– A pontos magyarázathoz elsősorban tisztázni kell az ezotéria fogalmát. Az ezotéria a görög esoteros (= belső) szóból származik. Jelentése: egy belső körnek szóló tanítás az emberi lét legmélyebb értelméről, valamint a mikrokozmosz és a makrokozmosz összefüggéseiről.
– Ez a tanítás évszázadok óta csak keveseknek szól, szemben az exoterikus (= külső) tanításokkal, amelyek tömegekhez szólnak. Az exoterikus tanítások veszélytelen lelki-szellemi fejlődési lehetőséget biztosítanak, például ide sorolható maga a Tízparancsolat is. Az ezotériának több irányzata létezik, amelyeknek tanítása, célja kissé különbözik egymástól. De mindegyiket jellemzi, hogy ki akar emelkedni az anyagból és a duális (poláris) világból. Tévedés azt hinni, hogy az ezotéria tömegeket akar tanítani, vagy hogy szervezeteket igényel, hiszen ezzel már nem belső körnek szóló tanítás lenne. Már nem ezo-, hanem exoterikus lenne.
– Pedig manapság éppen a tömegek foglalkoznak vele…
– Ez csak a látszat, mert igazi ezoterikus úton ma is kevesen járnak. Aki valóban elkötelezte magát a spirituális fejlődés mellett, az az ősi tanításokat nem anyagi léte megjavítására (pénzszerzés, párkapcsolat, hatalom témákban) használja, hanem lelki-szellemi fejlődése céljából. Aki szeretne boldogabb lenni az anyagi síkon, szeretne „sikeres” lenni, annak számos pszichológiai módszer áll a rendelkezésére, amivel fejlesztheti, kibontakoztathatja a személyiségét. A stabil és érett személyiség kifejlődésének mindig meg kell előznie a spirituális utat, ezért ez is nagyon hasznos. Annyira, hogy régen ez volt a feltétele annak, hogy valaki tanítvány lehessen egy komoly szellemi iskolában.
A buddhizmus szerint a szamszárából (a reinkarnációk végtelen láncolatából) csak akkor lehet kiemelkedni, ha valaki elérte a földi fejlődés legmagasabb szintjét, azaz meg tudja teremteni az egzisztenciáját, szeretetben él a családjával, megtalálta a helyét a közösségben, gerinces, tiszta szívű, nemes lelkű ember. Mindez azért fontos, hogy meg tudjon birkózni azokkal a nehézségekkel, amelyek az út során óhatatlanul felmerülnek.
– Én nemcsak felelőtlen tanítványokat, hanem felelőtlen „mestereket” is látok. Méghozzá jó sokat.
– Sajnos így van. Ennek egyrészt a már említett erkölcsi-szellemi alapok hiánya az oka, másrészt – a pénz. 20-30 évvel ezelőtt rendkívül elítélendő volt, ha valaki pénzszerzés céljából gyógyított vagy tanított. Ma már ez fel sem tűnik – annyira áthatotta az életet a fogyasztói szemlélet. A hiteles tanító elsősorban igen fejlett személyiségével, belső nyugalmával, fegyelmezettségével, bölcsességével tűnik ki. A tiszta tanító legfőbb célja természetesen az, hogy szellemileg fejlődjön – és másokat is ebben segítsen –, ezért sokkal tisztábban él, gondolkodik és beszél, mint az anyagban élők. Így nem él vissza semmilyen helyzettel, a másik nem, a pénz vagy a hatalom nem téríti le útjáról. Mindig megteremti saját megélhetését, nem függ senkitől. Természetesen szerény, és nem hivalkodik sem képességeivel, sem tudásával. A másik embert felemelni akarja, nem megszégyeníteni.
– Ellentétben áll-e a pénz a spirituális fejlődéssel?
– Nem, nem áll ellentétben. Az anyagi világban az anyagi célok a legfontosabbak: jólét, anyagi biztonság, befolyásos pozíció, világi hatalom, szépség. A spirituális ember értékrendje más: a lélek fejlődése az elsődleges, az anyagiak csak ezután jönnek. Ami nem jelenti azt, hogy – főleg az út kezdetén – elhanyagolható lenne világi kötelességeink ellátása (önmagunk és a család eltartása, társadalmi kötelezettségeink teljesítése). A különbség az értékek rangsorában van, ami viszont alapjaiban határozza meg az életünket. A valódi spirituális mestereknek – a megvilágosodottaknak – hatalmas teremtő erejük van, amit csak ritkán demonstrálnak. Ők maguk mindig szerényen – a világi ember szemszögéből nézve szegényen – élnek, belül viszont nem függnek semmitől, így teremtőerejük is szabad, nincs gúzsba kötve. Sajnos, ilyen mester csak nagyon kevés van. Ezért a tanítványnak gyakran önmaga mesterévé kell válnia, és belül kell megkeresnie azt, aki vezeti az útján.
– A ma embere tehát magára van hagyatva az ezotéria tengerében. Mi mindenre kell vigyáznia?
– Ahogy említettem, első, hogy a személyiség elég érett és kiforrott legyen. Ezért vizsgáljuk meg önmagunkat: elértük-e már emberi szinten a maximumot? Kibontakoztattuk-e már a személyiségünket, megszabadultunk-e az önzéstől, a hatalomvágytól és az anyagi javak vonzásától? Akinek a család és a földi élet kötődései fontosabbak, mint a szellemi út, az még nem kész arra, hogy valóban a spirituális úton járjon. Az ezoterikus tanítások nem arról szólnak, hogy el kellene hanyagolnunk a józan eszünket. Ellenkezőleg: még reálisabban kell gondolkodnunk, és ehhez fel kell fejlesztenünk mindazokat a jobb agyféltekés tulajdonságainkat, amelyek eddig csak látensen voltak meg bennünk (intuíció, analógiás gondolkodás, álmok értelmezése). És tisztában kell lennünk azzal, hogy még a jól felkészült tanítvány útja sem könnyű: a fejlődés során a tudattalanból olyan tartalmak is előkerülnek, amelyek felboríthatják a lelki egyensúlyt. Ezeket fel kell tudni dolgozni, és ha kell, külső segítséggel. Ha ez nem történik meg, akkor komoly pszichés problémák is kialakulhatnak! A spirituális erők nagyok, és az éretlen személyiség összeroppanhat alattuk.
– Ilyenkor mondja azt a kívülálló: XY „elszállt”. Mit tehetünk ez ellen?
– A lelki egyensúly tartós felborulása két esetben következhet be: ha a tanítvány fejlődése nem egyenletes, és elméjében sok mindent felhalmozott, amelyet azonban a gyakorlati életben képtelen megvalósítani, vagy ha a belső gyakorlatok (meditáció, önismereti munka) során felszabadult tudattalan problémákkal nem tud megbirkózni.
Ezek elkerülése végett kezdetben arra kell törekedni, hogy a tanításokkal fokozatosan ismerkedjünk meg, és azokat ültessük át a hétköznapokba. Emellett figyeljünk oda a belső békénkre. Kibillent állapotban egy időre mellőzni kell a meditációt, egészen addig, amíg a lélek feldolgozza a felszínre jutott tudattartalmat.
– Ha elkezdtünk foglalkozni az ezotériával, milyen jelekből tudjuk, hogy jó úton járunk?
– A belső fejlődésnek van két egyértelmű mutatója: az egyik, hogy mennyire csökkentek a félelmeink, a másik, hogy mennyire nőtt meg a belső nyugalmunk. Ennek vizsgálata egyszerű: vegyünk egy-két olyan nehéz helyzetet az életünkből, amelyek rendszeresen visszatérnek, és nézzük meg, hogyan reagáltunk rá tíz, majd öt évvel ezelőtt, és ma. Ez jól fogja mutatni a fejlődésünket.
– Ezt a cikket valószínűleg sokan olvassák, akik családtagjukért, barátnőjükért aggódnak. Tehetünk valamit szeretteinkért?
– Sajnos nem sok mindent. Még akkor is előfordulhat, hogy átmenetileg „romokban hever valaki élete”, ha mindent jól csinált. Ha pedig nem lehet meggyőzni, akkor ne erőltessük. Esetleg azt lehet tanácsolni, hogy forduljon egy olyan emberhez, aki már legalább 15-20 éve ezen az úton jár, és van elég tapasztalata.
