Kleopátra a saját testvéréhez ment feleségül, II. Rudolf, a különc cseh király pedig titokban szűz lányokat hozatott a palotába. Az alábbi összeállításban érdekességeket olvashatunk elődeink erotikus szokásairól.
Az ókor két legérdekesebb országa Egyiptom és a Római Birodalom volt. Vérfertőzés, nekrofília, szodómia – az ókori Egyiptomban megszokott nemi praktika volt. A homoszexualitás nem volt sem ritka, sem törvénytelen. Ehnaton fáraó, Nofertiti férje, az egyik leányukat bátyjához adta férjhez, a másikat ő maga vette feleségül.
Abban az időben az ehhez hasonló vérfertőző házasságokat teljesen természetesnek tartották uralkodói körökben, mert nagyon sok előnnyel jártak: nem kellett felosztani a családi vagyont, a kapcsolat biztosította a vérvonal továbbvitelét, továbbá a házasság társadalmilag egyenrangú felek között köttetett. Kleopátra is a saját öccsével kötötte első házasságát (ő maga is testvérházasságból született). Tizenkét éves korában veszítette el szüzességét, és nem érdektelen az sem, hogy fiatal szeretőiből saját háremet tartott.
A halottak balzsamozásakor vidáman folyt a nekrofília. „A balzsamozók egy kevés pénzért szívesen odakölcsönözték a halott nőket a szerelemre éhes perverzeknek. Főleg a fiatal lányokat szokták megbecsteleníteni.” A nekrofília viszonylag gyakori eltévelyedés lehetett, mert a hatóságok szigorú intézkedéseket hoztak ellene. Ezek közé tartozott, hogy az elhunyt nőket csak a halál utáni harmadik vagy negyedik napon szállították el a balzsamozókhoz, hogy ne kerülhessen sor a halottak meggyalázására. Ugyanakkor nem hallgathatjuk el, hogy Egyiptomban nagy tiszteletben tartották a nőket. Az egyiptomi nők ugyanolyan foglalkozásokat űzhettek, mint a férfiak, s ha a házasság válással végződött, a férj köteles volt tartásdíjat fizetni a feleségének.
Az egyiptomiak nagy gondot fordítottak a higiéniára is – a szeméremszőrzet leborotválásán (a tetvek miatt) kívül a fejüket is csupaszra borotválták.
Ezzel szemben az ókori Rómában kemény patriarchátus uralkodott. A férfi tulajdona volt minden – a nők is. Miközben a férfi nyilvánosházba járhatott, vagy vásárolhatott magának néhány csinos rabszolgalányt, a feleségnek – aki sokszor még gyermek volt, hiszen a lányokat tizenkét éves koruktól lehetett férjhez adni – szépen otthon kellett csücsülnie. S ha néha-néha megesett, hogy hűtlen volt a férjéhez, a férfi a törvények értelmében a szeretőjével együtt megölhette.
Az egyik legnagyobb ókori nemi tévelygő Caligula császár volt. Kicsiségekkel nem törődött – istennek kiáltotta ki magát, és kijelentette, hogy a birodalomban minden nő az ő tulajdona. Ezt a szó szoros értelmében gondolta: szerelmi viszonyt folytatott még a nővéreivel is. Rajta is túltett a történészek szerint Claudius császár buja és kéjvágyó felesége, Messalina – ő volt a Római Birodalom legperverzebb és legerkölcstelenebb asszonya. Kedvenc időtöltése volt a szex, otthon érezte magát a nyilvánosházakban, és a legvadabb kalandokat hajszolta.
Plinius római történetíró szerint egyszer versenyre kelt egy prostituálttal, hogy huszonnégy óra leforgása alatt melyikük tud több férfival közösülni. Messalina győzött huszonöt szeretővel. Nagy előszeretettel szervezett orgiákat, amelyeken az arisztokrácia tagjai is részt vettek. Rávette a férfiakat, hogy olyan hosszan onanizáljanak, amíg össze nem esnek, ő pedig közben maszturbált.
A reneszánsz: szeretők és botrányok
A puritán középkorral szemben a reneszánsz, amely a 14. századtól a 16. századig tartott, az erkölcsök jelentős lazulását hozta magával. A reneszánsz festők bátran ábrázolták a meztelenséget. Európában Franciaország szellemisége uralkodott. Az emberek, elsősorban a nemesek, már nem tartottak az egyháztól, és a fényűző királyi udvar példáját követve izgalmas szerelmi kalandokba bocsátkoznak. A Lajosok uralkodása alatt virágzik a művészet, nagy szerepet kap a divat, és a metreszek (királyi szeretők) hatalmas befolyásra tesznek szert.
A királyoknak nagyszerű ízlésük volt, ezt el kell ismerni. XV. Lajos szeretője, Pompadour márkiné például nemcsak gyönyörű, hanem szellemes is volt, és figyelemre méltó volt a humora. A király tiszteletére fényes ünnepségeket rendezett, amelyek a szemtanúk elmondása szerint kicsapongásban sem maradtak el az ókori Róma orgiái mögött. Madame Pompadourról azt suttogták, hogy frigid, és gyakran kell afrodiziákumokhoz fordulnia.
Az őt követő királyi szerető, Madame du Barry viszont hihetetlen mennyiségű szerelmi trükköt ismert, amelyekkel teljességgel elkápráztatta az öregedő uralkodót. Állítólag parfümmel illatosította az ölét, ami egészen ritka praktika volt ebben, a higiéniájáról nem éppen híres történelmi korban. A királynők közül Valois Margit, azaz Margot királynő volt híres csillapíthatatlan szexuális étvágyáról. Őt akarata ellenére adták férjhez Navarrai Henrikhez – ő volt az egyetlen férfi, aki nem tudta felkelteni Margot királynő érdeklődését.
Angliában az élet nem volt ilyen vidám. VIII. Henrik egészen furcsa módon szabadult meg feleségeitől, amikor megunta őket. Első felesége, Aragóniai Katalin még szerencsés volt. A szemfüles és érzéki Boleyn Annával szemben – aki addig nem volt hajlandó ágyába engedni Henriket, amíg el nem válik a feleségétől, és oltárhoz nem vezeti – kolostorban fejezhette be életét.
Henrik Boleyn Anna miatt szakított a pápával és a katolikus egyházzal, mert a pápa nem volt hajlandó elválasztani Katalintól. A szép Anna azonban a következő feleséggel, Howard Katalinnal együtt a hóhér bárdja alatt fejezte be életét. VIII. Henrik általában gyorsan ráunt a feleségeire, hűtlenséggel vádolta meg és hóhérkézre juttatta őket. Uralkodása alatt született meg az a törvény, amely szerint alattvalóit büntetéssel sújtotta, ha nem jelentették a királyné hűtlenségét.
Csehországban a reneszánsz idején II. Rudolf uralkodott. Ez az intelligens uralkodó imádta a nőket, mégsem sietett a nősüléssel. Olyan sokáig válogatott, hogy végül egyedül maradt. Sok ágyasa, több gyereke volt, szolgái gyakran szűz lányokat szállítottak a lakosztályába. Cseh nemesi körökben akkoriban nagyon dívott a csoportszex.
Az újkor: prüdéria és szemérem
Miközben a 18. századi Osztrák–Magyar Monarchiában Mária Terézia szigorúan büntette a prostitúciót, Párizs másképpen szórakozott. A palotákban ingerlő színdarabokat adtak elő, amelyek gyakran azzal végződtek, hogy a színésznők és színészek meztelenre vetkőztek vagy közösültek. Abban az időben mindenkinek volt szeretője, és ezt nem is tagadták. Meztelen bálokat is rendeztek – a mulatozók egyetlen ruhadarabja az arcukat eltakaró maszk volt.
A 19. század elején azonban megjelentek a puritánok. Akkoriban látott napvilágot egy szexuális útmutató is, amely megszabta, hogyan kell viselkednie az asszonynak a férjével szemben. Ilyen tanácsokat adott: „az asszony húzódózva, ritkán és főleg kedvetlenül adja oda magát a férjének”, „ha már sehogy sem lehet elkerülni a szexet, akkor feltétlenül szükséges, hogy a közösülés teljes sötétségben történjen”, „az asszonyok erős vászonból készült hálóinget viseljenek, és férjüket is rendes pizsamába öltöztessék”. Ezek a tanácsok híven tükrözik a kor szellemét.
A franciáknál tékozló a szerelem, szeretik látni, hogy mások is istenítik a nőt, akit kiválasztottak, megvesznek az ékszerekért és a szép ruhákért, hogy az ő asszonyuk legyen a legszebb...
Az angolok a fiatal lányokban leendő feleségüket látják, az asszonyokat csak maguknak akarják, és minden olyan alkalmat kerülnek, amikor nyilvánosan is meg kell jelennie az asszonynak. Családanyát keresnek, nem pedig nőt, aki kedvelné a társaságot és a mulatozást... A spanyol férfi szenved, és ingerli szerelmének elutasítása, kedvese ablaka alatt sóhajtozik... Az olaszok a szerelem rabjai, minden erejüket feláldozzák a szerelem oltárán, és nem gondolnak a következményekre...
A 19. század második felében és a 20. század elején Európa az onanizálással van elfoglalva. A gyengeelméjűséget és az epilepsziát is az önkielégítés számlájára írják. Az onanizálással gyanúsított egyénekre erényövet, a nemi szervet elrejtő kötözést vagy maszturbálást gátló ruhaneműt kényszerítenek. Elsősorban a gyerekek és a fiatalok válnak állandó megfigyelés tárgyává. Őseink gondolkodását és viselkedését sokszor nevetségesnek találjuk. Bár ki tudja, hogy a mi utódaink hogyan tekintenek majd a jelenkor szexuális szokásaira?
