Láthatatlan kezek etetnek bennünket. Igenis nem elcsépelt, ha valaki „hétköznapi hősökről” beszél. Mostanáig nem ők voltak divatban, pedig az ő munkájuktól függünk. Míg mi otthon csücsülünk, ők ezt nem tehetik meg. Nekik termelni kell, mert élelmiszerből – se húsból, se tejből – nem vagyunk önellátóak. Most, hogy nyakunkba liheg a koronaszörny, még inkább függünk a láthatatlan kezektől, amelyek az éltető élelmiszert szolgáltatják nekünk.
Miért kell egy tejüzemnek válsághelyzetben dolgozni? Először is azért, mert a tehenek nem állnak le a tejtermeléssel, a tehenek mit sem tudnak a koronajárványról – szépen tovább tejelnek, a fejőnők pedig hősiesen fejik őket. (Főhajtás nekik!) Napi közel 100 ezer liter tejet ki kéne önteni, ha a nagymegyeri tejgyár leállna...
Kisgyerekként gyakran vitt át a nagymamám a kertjükkel szomszédos élelmiszerüzletbe. A raktár felől volt bejárásunk, jóban voltunk az eladókkal, a boltvezetővel. Mindig csodálattal figyeltem, ahogy a tekerős telefonon árut rendelnek, vagy éppen a nagy kasszába beütik az árakat, és a vásárlók fizetnek.
Akkor még ebbe bele sem gondoltam, most annál inkább látom, hatalmuk volt és van az emberek felett. Annak a boltnak még az illata is különleges volt. Ezért kíváncsiskodtam a nagyitól, hogy honnan jön az a sok illatos élelmiszer. Ő mondta el, hogy azok, akik ezeket a finomságokat készítik, a háttérben dolgoznak, őket nem láthatjuk.
Mi csak – jelenleg kizárólag arcmaszkban – levesszük a polcról az árut, ám a gyártókat nem ismerjük. Róluk vajmi kevés szó esik.
A mai vészterhes világban a döntéshozók arra kérik az embereket, csak a végső esetben menjenek az utcára, aki tud, maradjon otthon a családjával. Mégis akadnak jó néhányan, akik reggelente útra kelnek, hiszen nekik dolguk van. Ők a gazdaság mozgatórugói, a lakosságot ellátó emberek, akik keze munkájának eredménye a mi tányérjainkat és poharainkat tölti meg.
A tehenek tovább tejelnek
A nagymegyeri Euromilk tejüzemben teljes gőzzel folyik a termelés. Az emberek megállás nélkül dolgoznak, szabadságra nem mehetnek, nincs kifogás – de nem is keresi senki, hiszen tudják, mi a dolguk. Mert most rajtuk a világ szeme, talán először életükben.
Az Euromilk gyára
– Vészhelyzet van, most nem tudunk nélkülözni egyetlen dolgozót se. Az élelmiszeripar stratégiailag fontos ágazat. Ráadásul a fogyasztó számára is fontos, hogy ne álljunk le a gyártással, hiszen tejből Szlovákia nem önellátó. Körülöttünk bezártak a nagyobb gyárak, de mi nem tervezünk leépítéseket. A dolgozók is tudják, hogy komoly a helyzet, nekünk itt és most helyt kell állni! – magyarázza Balogh Tibor, a tejüzem igazgatója.
De miért kell a tejüzemnek dolgozni?
Először is azért, mert a tehenek nem állnak le a tejtermeléssel, a tehenek mit sem tudnak a koronajárványról – szépen tovább tejelnek, a fejőnők pedig hősiesen tovább fejik a teheneket. (Főhajtás nekik!) Napi közel 100 ezer liter tejet ki kellene önteni, ha a nagymegyeri tejgyár leállna...
– Hosszú lejáratú szerződések kötnek bennünket a partnereinkhez – mondja az igazgató úr. – Ezért mi tovább dolgozunk. – A frontot a gyártás és a szállítás tartja, az adminisztratív munkaerők otthonról dolgoznak.
A beléptetés és a munkafolyamatok azonban módosultak, a jelszó a biztonság. Az Euromilkben ezért az eddigieknél sokkal-sokkal szigorúbb higiéniai előírásokat vezettek be.
– Leválasztottuk a gyártást a többi részlegről, illetéktelen személy nem léphet be a csarnokba. Az áru-és nyersanyag átvételt is megreguláztuk, a termelési részleg dolgozói nem kerülhetnek fizikai kontaktusba a raktárosokkal, a raktárosok pedig a szállítmányozó sofőrökkel. Kesztyű nélkül tilos iratot lekezelni. Új fertőtlenítési protokollt vezettünk be, naponta többször fertőtlenítünk a termelésben, a közös helyiségekben, az öltözőkben, a mellékhelyiségekben és az étkezőben is. A kézfogásos üdvözlést elhagytuk. Nehéz megszokni, de szükségszerű. Aki a kapuhoz érkezik – legyen az munkás vagy sofőr –, átesik a kötelező lázmérésen. A szállítmányozók kizárólag úgy mehetnek be az üzem területére, ha arcmaszkot és kesztyűt viselnek. Ezeket minden belépő számára biztosítjuk – avat be a részletekbe az igazgató.
Boltrohamok és spájzolás
Az utóbbi hetek vásárlói rohamait ők is megérezték, hiszen megrendeléseik is megnőttek. Ezzel nincs gond, mert az árukészlet feltöltése folyamatosan zajlik, ám a kiszállítás nem megy zavartalanul, vannak fennakadások.
– Eddig elég nehéz dolgunk volt a szupermarketekkel, de az utóbbi hetekben a határzár miatt előnyben részesítik a hazai tejet és tejtermékeket, ami ez idáig nem volt jellemző. Bárcsak továbbra is így maradna! Magyarországra mi sem tudunk árut küldeni – tehát a határon túli megrendeléseket nem tudjuk időben teljesíteni, illetve az új megrendeléseket korlátoznunk kellett. Szlovákián belül megduplázódtak a megrendelések, főleg legnagyobb kereskedelmi partnerünk, a Lidl részéről. Hiszem, hogy a vásárlóerő lassan megnyugszik, mert már mindenki bespájzolt.
Munkaerőből a gyárban nincs hiány, a Dunaszerdahelyi járásból vannak a munkásaik. Ám igyekeznek erősíteni a gárdát, mert jó szakemberből viszont hiány van, és nemsokára bizonyára kiesnek majd páran a termelésből.
– Viszont ha a karantén tovább fog tartani, mint pár hét, akkor elfogynak a készletek, és új vásárlási roham valószínűsíthető. Amúgy meg kiszámíthatatlan, hogy mi lesz, mert napról napra változik minden. Mi próbálunk minél több nyers tejet felvásárolni, hogy tudjuk teljesíteni a megrendeléseket, illetve azért rendelkezünk némi raktárkészlettel is – mondja Balog Tibor.
– Mi is igyekszünk tartalékolni az alapanyagokat, jelenleg például két hónapos készletünk van csomagolóanyagból például. Sajnos, előfordulnak technikai leállások, géphibák: ezért pótalkatrészekből is igyekszünk „bespájzolni”. Szükséghelyzet van, és ezt mi is érezzük. Tragédia lenne, ha alkatrészhiány miatt napokig állni kellene! – hangsúlyozza az üzemigazgató, aki búcsúzóul még megkínál egy nagy bögre Kukkónia-kakaóval és hamisítatlan csallóközi rögös túróval. Ezúton tanúsíthatom, hogy párjuk nincsen.
