A szoptatás örök vita tárgya – ám csak a modern korban. Régen mindenki szoptatott, aki tudott. Aki meg nem akart, az szoptató dajkát fogadott.
Régen nem küldték el a nőt (az illemhelyre vagy félre), ha megéhezett a bébije. Természetes volt, ha elővette a mellét, és megetette a picit. Esetleg csak azért húzódott félre, mert jobban szerette, ha kettesben vannak: ő meg a babája.
Jean Fouquet képén a szoptató Máriára angyalok vigyáznak. Ez a kép tisztelgés az anya előtt — de a szoptatás előtt is! Érdekesség, hogy régen azt gondolták, a vér változik tejjé, s ezáltal lesz az anyának teje.
Ő meg a babája
A szoptatás olyan természetes dolog volt, mint az, hogy asztalhoz ülünk és eszünk. Nem számított erkölcstelennek vagy szégyentelennek, és azt sem jelentette, hogy a nőből azért, mert felfedte a mellét, szexuális tárgy lett (mint ahogy azt most sokan hangoztatják). Hisz az anya melle nem is látszik a baba fejétől! A Madonnát sok ezer képen örökítették meg szoptatás közben, s a templomokban a fő helyre rakták ezeket a képeket.
Az anyatejes táplálás több, mint a gyermek etetése! Az anyatej a baba bőrének egyik legjobb ápolószere. Tápláló, visszazsírozó, immunerősítő, gyulladáscsökkentő és bőrregeneráló hatású. Az anyatej alkalmas szemfertőzésre, bedugult orr kezelésére, horzsolások, sebek, repedezett mellbimbó kezelésére. Kleopátra óta tudjuk, tejben fürdeni érdemes!
Akadályok
Egy szoptató anyának támogató környezetre van szüksége. Ha a kórházban senki nem mutatja meg neki, hogyan kell csinálni (néha olyan kevésen múlik a siker), akkor még szinte el sem kezdődik a történet, de máris véget ér. Fülektől Komáromig érdeklődtünk: sehol nem jó a helyzet. Pedig minden újszülött osztályon van tanácsadó, legalábbis valaki felszedi érte a pótlékot. Aztán benyit a szobába, de már húz is kifelé: „Megy a szoptatás, ugye? Na, anyuka, csak próbálkozzék!” Az anyuka próbálkozik, de nem megy! S már a kórházban elkezdik a tápszerezést, mert „nem hízik a baba”. A szoptatási tanácsadót meg nem engedik be, mondván: saját kútfőből megoldják. Lassan após, anyós, kutya is ott ül a fizetős szobákban, csak akire a legnagyobb szükség volna, a szoptatási tanácsadó nem. És ami a kórházban félrecsúszik, azt sokszor később sem tudják rendbe hozni, az anyuka „nem tanul meg” szoptatni, a baba meg szopni (rossz a technika, rákap a cumira stb.). Csecsemőt szoptatni egyszerű és természetes, ha tudja az ember, hogyan kell csinálni. A siker sokszor azon múlik, rendelkezünk-e helyes információkkal.
Régen nem küldték el a nőt (az illemhelyre vagy félre), ha megéhezett a bébije. Természetes volt, ha elővette a mellét, és megetette a picit. Esetleg csak azért húzódott félre, mert jobban szerette, ha kettesben vannak: ő meg a babája.
Ki mondja meg?
Látni kell, hogy nálunk rendszerszintű problémák vannak: régen működött a védőnők hálózata (hozzám még járt védőnő), a babák nyelvét mindjárt szülés után felvágták, az anyuka sokszor nem is tudott róla (ez történt velem is, mikor pici baba voltam) és a többi! Ma van szülésre való felkészítés, de szülés utáni nincs: pedig akkor is segítségre van szüksége az anyukának. Hogy kell a babát mellre tenni, s ha nem megy, miért nem megy? Ezer kérdés vár válaszra. A nővérek a kórházban nem győzik, ők nem is ezért vannak. Anyukák, akik Ausztriában szültek, mesélik, hogy ott sem jobb a helyzet. Az egyiknek az orvos mutatta meg (véletlenül meglátta, mit küszködik), hol nyomja le gyöngéden a baba nyelvét. S azontúl ment minden, mint a karikacsapás. Magyarországon működik a védőnői szolgálat, nálunk nagyon hiányzik! A védőnő az, akihez a várandósság alatt bármikor, bármivel fordulhat a kismama. Ő az, aki nyomon követi a kisgyermek testi-, érzelmi- és mentális fejlődését is.
Szent Bernátot úgy ábrázolták, hogy az anyatej a szájába lövell. Ezzel arra utaltak, hogy az anyatej ugyanolyan szent folyadék, mint Jézus vére.Jean Fouquet képén a szoptató Máriára angyalok vigyáznak. Ez a kép tisztelgés az anya előtt — de a szoptatás előtt is! Érdekesség, hogy régen azt gondolták, a vér változik tejjé, s ezáltal lesz az anyának teje.
Szégyen
Igen, vannak anyukák, akik féltik a mellüket, nehogy megnyúljon,ezért nem szoptatnak. Nem mondják, mert nálunk ez szégyennek számít. Bezzeg Angliában! Angliában az anyukák fele két hónap után abbahagyja a szoptatást. Túl sikeresek voltak a tápszeres kampányok, mondják a szakemberek vállvonogatva...
A castiliai herceg családja (a 19. századból): Néha a nemesség is szoptatta a gyermekét, mint itt a hercegnő. És senki nem nézte le azért, mert nyilvánosan szoptat
Természetes!
Amesbury zsoltároskönyvében a régi módi szerint felnőtt alakban ábrázolják a gyermek Jézust – a középkorban ugyanis azt gondolták, hogy Jézus már tökéletes alakban jött a világra, nem mint csecsemő. Ezért ilyen öreg a képen, ám a szoptatást úgy ábrázolták, ahogy az a valóságban történik. Természetesen, hiszen ez volt túlélésünk záloga.
A kép a 13. században készült.
Nyelvfék
A lenőtt nyelv vagy más néven rövid nyelvfék. A jelenség során a nyelv alsó felszíne egy úgynevezett kötőszövetes húr (nyelvfék) által a szájfenékhez vagy a fogínyhez rögzül. Ha ez a nyelv alatti kis hártya túl feszes és rövid, a nyelv mozgása korlátozottá válik, a kisbaba nem tudja kinyújtani a nyelvét, körbeölelni azzal az édesanyja mellbimbóját. Ezért kialakulhatnak szoptatási problémák. A lenőtt nyelv örökletes, ha nincs felvágva beszédhibához, akár raccsoláshoz is vezethet.
Nagyvendégi Éva
Kapcsolódó írásunk: Alácsempészett gyermekek
