Autóból soha, de soha nem átélhető a hely atmoszférája. Bezzeg biciklinyeregben! A karantén alatt felfedeztük, hogy milyen jó bringázni. A bicikliüzletek forgalma csúcsokat döntött, s azóta mindenütt kerékpározó emberekbe botlunk. Mi most a Kisudvarnok–Csallóközkürt–Albár útvonalon kerekeztünk egy nagyot. Búslak felé letérve nem csupán a szántóföldek, de a marhaistállók szagát is megéreztük. S elkapott egy kiadós zápor is bennünket, ám csak az elején citerázott a lábunk: a déli melegben felszálló vízpára gyerekkorunk kószálásainak emlékét hozta vissza.
Vízcseppeket ezernyi tűként arcomba vágó hirtelen orkánt is megéltem már a Nyárasd felé vezető kerékpárúton, de a gabonaföldek bársonyossága mindenért kárpótolt. Kisudvarnokból indultunk – tudták, hogy ez Európa egyik legszebb települése, ezért még plecsnit is kapott a falu és ügyes polgármestere? Az úton sok érdekességet láttunk, minden szép tájrészletnél megálltunk, és semmivel sem összehasonlítható érzés, hogy a saját izmaink erejéből juthattunk el a végcélig...
Lassan megszoktuk a madarakat felettünk, és a világ legcsodásabb felhőit – a múltkor például idelátogató amerikai turisták dicsérték meg a csallóközi felhők változékonyságát. Nem is tudtuk, hogy ennyi kincsünk van, mert még hol borul ránk ilyen kupolaszerűen az égbolt, mint a sík csallóközi tájon? Ha süt a nap, a végén még a kanálisba is beleugorhatunk, utána az albári rakodóállomás előtt lefényképezkedhettünk egy régi, a magyar MÁVAG által gyártott „ezüst mozdonnyal”. Pontos útitervet nem kell készíteni, látnivaló mindenhol akad, még az újonnan felépített falusi lakóparkok is meglepetésekkel szolgálnak (meglepően érett kertrészletekkel). Barátainkkal többször végigkerekeztük a Nyárasdig szolgáló kerékpárutat, itt-ott persze letértünk, de soha nem csalódtunk. Képeink felvillantanak pár élményt!
Készült a Szlovák Köztársaság Közlekedési és Építésügyi Minisztériumának támogatásával.
VIDEÓ
⟱⟱⟱