A legjobb barátnőm mellett ülök, régi képeket nézegetünk, levelezgetéseinket olvasgatjuk, és közben arról beszélgetünk, hogy vajon kitart-e a mi barátságunk görbebotos korunkig.
Néha nem tart ki. Néha mi amputáljuk le magunkról a barátnőket, néha ők tűnnek el a szürke ködben. Vagy azért, mert férjhez mennek, s a férj nem nézi jó szemmel a külön életüket, vagy azért, mert külön fejlődünk: ő jobbra tart, én balra, és utunk kettéválik.
Barátnők a régi korban: Vittorio Corcos képe
Talán nem is volt olyan erős az a kötődés, talán nem is volt igazi és őszinte… Mert ami megköttetett, azt nehéz szétcincálni. Huszonévesen még a mennyiség a fontos, hogy minél több partiarc vegyen körül bennünket, akikkel jókat tudunk röhögni. Éljük „a fiatalság bolondság” korszakunkat, de a harmincas éveinkben már más lesz fontos. Az, hogy kiállsz értem az élet viharai közepette, nem irigykedsz rám, mert nekem jobban megy a szekér, nem nyúlod le a pasimat. Ezek a fogas kérdések. Egy biztos, kevesen mondhatják el magukról, hogy óvodáskori játszótársuk a legjobb barátjuk. Még mindig! „Elválaszthatatlanok vagyunk, bár az évek során komoly megpróbáltatásokon ment keresztül ez a viszony” – mondják a jó barátok. Talán épp azért időtálló a viszonyuk, mert sokat kibírt. Egy barátságnak sok próbája van, akárcsak a házasságnak. Támaszra, vigaszt nyújtó vállra mindenkinek szüksége van. Ezért keressünk magunknak mindig, minden élethelyzetben egy jó barátnőt!
Évi és én így barátkoztunk!
Közel harminc éve vagyunk barátok. S nem amolyan felületes barátságot ápolunk, hanem igazi és őszinte viszonyt, mint a Jóbarátok, a Szex és New York vagy a Rossz anyák sorozat kultikus szereplői.
– Világosan emlékszem arra a napra, amikor anyukáddal először nyitottad ki az óvoda ajtaját – mondja Évi. – Én akkoriban jobban tudtam szlovákul, mivel otthon szlovákul beszéltünk. De a nyelv nem volt akadály. Rögtön kiszúrtuk egymást. Azonos dolgok érdekeltek bennünket, a főzőcskézés és a bogármánia. Már a homokozóban szitával próbáltuk begyűjteni a szöcskéket és a pillangókat. Vicces visszagondolni ezekre az időkre. Heni mindig erős jellem volt, voltaképp neki köszönhetem, hogy tökéletesen megtanultam magyarul. Sokáig elválaszthatatlanok voltunk. Ugyanabba az iskolába írattak engem is, amelyikbe őt. Ma már úgy gondolom, a szüleim döntését, hogy magyar iskolába adtak, nagyban befolyásolta a barátságunk. Szinte mindennap találkoztunk, sőt, leveleztünk egymással, pedig csupán két utcával lakom feljebb, mint Heni. Szentmisére is együtt jártunk, minden vasárnap olvastunk a templomban – szerintem ma kevés olyan fiatal van, aki a barátnőjével jár imádkozni. Nagyon sok kedves emlék fűz minket egymáshoz.
Tiniként és az egyetemen könnyen ment a barátkozás. Az osztálytársnőkkel és a koleszos szobatársakkal jókat lehetett bulizni, pár stampedli tömény mellett a tökéletes pasiról filozofálni: ám ezek a barátságok később mellékvágányra kerültek. Mindenki másfelé ment, sokan visszakerültek a szülőföldjükre, az ország másik felére: és a távolság minden időkben gátja volt a mélyebb barátkozásnak. Ha nincs közös élmény, kapocs sincs.
– Mi volt a legkedvesebb emléked velem, Évi?
– Mindenképp az, hogy a lakodalmunkon megleptél bennünket egy énekkel. S hogy valami humorosat is említsek, szívesen visszaemlékszem a tinis éveinkre. Mi mindig gyorsan akartunk felnőni és igazi nőkké válni. Anyukáink báli ruháiba bújtunk, magas sarkú cipőben egyensúlyoztuk, vérvörösre rúzsozott ajkakkal. Még fotókat is készítettünk egymásról. Mikor a fényképalbumot lapozgatom, jókat kacarászom magunkon. Mikor szétmentünk a pasijainkkal, akkor együtt vigasztalódtunk. Olyankor kisétáltunk a ház mögötti dombra, kiterítettük a pokrócot, és nagyokat beszélgettünk. Lelket öntöttünk egymásba. Meg tudtál vigasztalni, mert mindig is határozott jellem voltál. Ma sem a rosszat látod meg a világban, hanem a jót és a szépet. Erőt adtál nekem, hogy a nehéz helyzetekből is talpra álljak.
– Melyek azok a tulajdonságok, amelyeket szeretsz bennem, és melyek azok, melyeket csak megtűrsz?
– Őszinte lélek vagy, a légynek sem tudnál ártani! Bármikor számíthatok rád. Mindnyájan kapunk az élettől kisebb-nagyobb pofonokat, de amikor igazán padlót fogsz, mindig felhívsz. Még éjfélkor is. Ennek örülök, mert a bizalmasod vagyok! A barátságnak pont ez ad értelmet. De amit nem tudok neked elnézni, az a pontatlanság! Nincs időérzéked! Mindig mindenhonnan elkésel, és órákat kell várni rád... (Viccesen megfenyeget az ujjával.)
Varga Henrietta és jó barátnője, Évi
Hogyan látom én a barátságunkat?
– Hát, akkor én is őszintén megvallom az érzéseimet – kezdem lelkesen. – Nyitott vagy, tettre kész és nagyon barátságos. Egy jó barát tükörképe a másiknak. Szóval sokban hasonlítunk egymásra, mintha még mindig együtt sütögetnénk a sárpogácsákat az ovi homokozójában. Tudom, ha veszélyes vizekre hajóznék, felhívnád a figyelmemet arra, hogy kockázatos, amit teszek. Ám ha látnád, hogy hajthatatlan vagyok, akkor végül mellém állnál. Pedig fájna a döntésem. „Nem értek veled egyet, de mindent megteszek, hogy elmondhassad a véleményedet” – ahogy a szólás mondja. Tudom, hogy soha nem fogsz hátat fordítani nekem. A barátoknak nem az a dolguk, hogy együtt bulizzanak, azt a havernőkkel is meg lehet tenni. Az igaz barátosné egy biztos pont, aki mellett le lehet horgonyozni az élet viharai közepette, örömben és bánatban egyaránt.
Minden fontosat együtt éltünk meg. Az első szerelem, az első csók, az első csalódás, az első diszkó… A nagy napon, amikor hófehér ruhában örök hűséget esküdtél a férjednek, tanúként ott állhattam a hátad mögött. Nem egész két hónap különbséggel estünk teherbe, és az örömhírt először egymásnak mondtuk el. A pocakos hónapokat is közösen éltük át. És ez annyira jó, jó! Mert mindig van közös témánk. Jelen esetben a gyermeknevelés.
Elgondolkodtató érdekességek
- Az emberek 10 százalékának egyetlen barátja sincs.
- A legtöbben három dolgot keresünk a barátságban: az „igazival” jó beszélgetni, mindig lehet rá számítani és öröm a közelében lenni. A jó barátnők örök szövetségest jelentenek, velük mindent megoszthatunk, örömöt és bánatot is. Soha nem irigykednek ránk, és kihúznak a bajból.
- Barátaink száma 25 éves korunkig gyarapszik. Innentől kezdve pedig meredeken jön a hanyatlás a karakterbeli és élethelyzetbeli különbségek miatt. Ám nem kell búsulni! Különböző életszakaszokban különböző barátokra van szükségünk: legalábbis ezt mondják a szakemberek. Sosem késő új barát után nézni.
Neked van barátnőd? Ha nincs, még mindig lehet keresni. Sok sikert kíván hozzá:
Varga Henrietta és jó barátnője, Évi
Kapcsolódó írásunk: Levéltitok
