Jády Mónika Svájcban él, írásában a szülést vette nagyító alá. Bár Svájcban lehetőség van arra, hogy az anyuka otthon hozza világra a gyermekét, a szülések 98 százalékát kórházakban, magánklinikákon, kis százalékban szülőházakban vezetik le. A koronavírus megjelenése óta viszont megnőtt az otthon szülések száma.
A kórházakban szigorú szabályokat vezettek be: az apuka jelen lehet a szülésnél, de a későbbiekben nem látogathatja az újszülöttet és az anyukát, ahogy a többi hozzátartozó sem. (Előtte nem volt semmiféle korlátozás.) Másrészt ott van a félelem, hogy elkapok valami vírust a kórházban... Így a legtöbb kismama a lehető leghamarabb – akár még aznap! – haza akar menni a babájával. Ha nem lép fel semmilyen komplikáció, ennek itt semmi akadálya.
Ki az a dúla?
Svájcban egyre többen fogadnak dúlát a szüléshez. A dúla lelki támogatót jelent, szüléskísérőt, aki nem rendelkezik egészségügyi végzettséggel. A fogadott bábára pedig azért van szükség, mert a kórházakban kevés a szülésznő: nem tudnak a vajúdás egész ideje alatt csak és kizárólagosan egyetlen kismamával foglalkozni. Kedvelt a vízben szülés is, amelyre Svájcban a kilencvenes évektől van lehetőség. És persze mindig jönnek újabb trendek, amelyek még tökéletesebb szülésélményt ígérnek: ilyen a hipnoszülés (hypnobirthing), amikor is a nők önhipnózissal, légzőgyakorlatokkal próbálják enyhíteni a fájdalmaikat.
Az egyik svájci magazin nemrég lehozott egy interjút egy kismamával, aki második gyermekét már otthon szülte. Bár tíz évvel ezelőtt epidurális érzéstelenítést kért, most eleve természetes szülésre készült, és már hónapok óta gyakorolta az önhipnózist és a légzési technikákat. Mint mondta, az otthon szülés ötletét a koronavírus hozta. Az anyuka szülőmedencét bérelt, dúlát fogadott, aki végig vele volt a vajúdás alatt. A szülésznő nem sokkal a baba világrajövetele előtt érkezett meg. (Bár ez a legolcsóbb szülési mód, kockázatos volta miatt a betegbiztosítók nem állják az otthon szülés költségeit.)
Mindenki azt hiszi, hogy a gazdagabb országokban ugyanúgy jár a gyermekgondozási szabadság, mint nálunk. Pedig nem! Svájcban sincs gyermekgondozási szabadság, és a bölcsőde is drága. 14 hét után az anyuka vagy visszamegy dolgozni, vagy azontúl egy fizetésből él a család.
Svájcban is hódít a „minél természetesebben” hullám: ezért egyre több nő szeretné orvos nélkül világra hozni a gyermekét. Erre még csak néhány kórházban van lehetőség. Például az Aargau kanton kantoni kórházának parkjában egy kis házban rendeztek be két szülőszobát, ahol a kismamák otthonos környezetben, orvos jelenléte nélkül szülhetnek.
Ahogy utánanéztem, összesen húsz hasonló szülőház van az országban. A szülések 2 százalékát ezekben vezetik le. Egyes kantonokban a kórházi listán is szerepelnek, és a betegbiztosító is támogatja őket. A szülőházak előnye, hogy a kismama itt személyes figyelmet kap, aktívan részt vehet az őt érintő döntésekben, és a vajúdás egész ideje alatt ott van mellette a szülésznő. Szülésznő ismerősöm is – pedig ő egy kórházban dolgozik! – azt ajánlotta saját lányának, hogy inkább szülőházban hozza világra a kisbabáját. Természetesen csak akkor jöhet szóba a szülőház vagy az otthon szülés, ha problémamentesen zajlott a várandósság, és nem várható komplikáció. Nem ajánlják viszont ikerterhesség esetén, vagy ha a magzat fekvése nem optimális.
A felmérések szerint az egyetemet végzett nők azon aggódnak, hogy hiába tanultak, kimaradnak és lemaradnak. A szakmájukban nem tudnak előrelépni, ha gyermeket szülnek, hisz általában a férj keres jobban, így a nő marad otthon a gyerekkel. A nőnek ezáltal megreked a karrierje – és az egész élete is, lemondhat az álmairól.
Fogadni kell valakit! Én is fogadtam
A szülés után pár órával haza lehet menni: a kismama ilyenkor felfogad valakit (szülésznőt, bábát vagy ápolónőt), aki a gyermekágyas időszak elején naponta megvizsgálja őt és a babát. A betegbiztosító állja a költségeket. Az is jogosult a látogatásra, aki kórházban szült. Mikor várandós voltam, én is kerestem egy szülésznőt. A hazaérkezésünk utáni első munkanapon látogatott meg először bennünket. Megnézte a kislányomat, megmérte, majd engem is megvizsgált. Elmondta, mire figyeljek az első hetekben. Amúgy itt hetente, kéthetente fogadják a szülőket a tanácsadók, ha kérdésük van a csecsemő ellátásával kapcsolatban. Néhol szülés utáni tornára is van lehetőség.
Svájcban nagy hangsúlyt fektetnek a szoptatásra, már a kórházban igyekeznek segíteni, sőt, utána is. Itt is van szoptatási tanácsadás, a kötelező egészségbiztosítás három alkalmat térít. Vannak kantonok, ahol azok az anyukák, akik legalább tíz hónapig szoptattak, „szoptatási prémiumot” kapnak. (Zürich kanton, ahol mi élünk, nem tartozik ezek közé.) Igazság szerint régebben minden kismamának járt ez a juttatás, amíg be nem vezették az új betegbiztosítási törvényt. 2014 óta viszont törvény biztosítja a munkaidő alatti szoptatás vagy az anyatej lefejésének lehetőségét. Ám ezzel nem sokan élnek.
Tápszeres babák
Azok az anyukák, akik munkába állnak, zömében áttérnek a tápszerre. Egyébként majdnem mindenki – a kismamák 95 százaléka – szoptat az elején. Sokan persze pár hét után feladják, annál is inkább, mert itt nehéz épkézláb tanácsot kapni szoptatás-ügyben az anyukáktól, anyósoktól, nagymamáktól, hisz Svájcban a hetvenes években a tápszer volt divatban. Akkoriban a kismamák többsége meg sem próbálkozott a szoptatással... Bár most fordult a kocka, és megint az anyatejes táplálást propagálják, az elhúzódó szoptatás tabu. (Aki két év körüli gyermekét még szoptatja, az kritikára számíthat.) Itt is vannak olyanok, akik a nyilvános helyen való szoptatást nem nézik jó szemmel. Szerencsére most már egyre több helyen van szoptatóhelyiség. (Egy weboldal is létezik, ahol felsorolják ezeket.)
Svájcban háromféle egészségbiztosítás köthető: általános (kötelező), félprivát, illetve magánbiztosítás. Az utóbbi kettővel lehet szülni magánklinikákon, és adott az orvosválasztás lehetősége is. Viszont az állami kórházakban is magas szintű az ellátás.
Nyugat-Svájcban sokkal gyakrabban nyúlnak szikéhez, mint a német nyelvterületen. Ott inkább megvárják, hogy a gát magától berepedjen... Ez nem jár akkora sérülésekkel, hisz a szövet a leggyengébb helyen szakad el, és könnyebben gyógyul, mint egy célzott vágás. Az Egészségügyi Világszervezet azon a véleményen van, hogy a rutinszerűen végzett gátmetszés semmilyen haszonnal nem jár. Nem védi a medencét, és később inkontinenciát vagy széklettartási zavarokat okozhat.
Nincs anyasági szabadság – az anyának otthon a helye!
A szülő nők átlagéletkora Svájcban magasabb, mint Szlovákiában, és évről évre tovább emelkedik (32,2 év). Az első gyermeküket szülő (házasságban élő) nők átlagéletkora 31,1 év. Kantononként csak kis különbségek mutatkoznak. Nem volt azonban ez mindig így: a hetvenes években a nők csaknem fele 20-24 éves kora között hozta világra első gyermekét. Ma az elsőszülők fele fiatal harmincas, s csupán néhány százalékuk huszonéves. Ennek egyik oka az, hogy a lányok ma tanulnak, utána karriert kezdenek építeni.
Ám szerepet játszhat ebben az is, hogy itt nincs gyermekgondozási szabadság, a bölcsőde pedig drága. (Az anyasági szabadság csupán 14 hét, utána vagy visszamegy az anyuka dolgozni, vagy egy fizetésből élnek.) A felmérések szerint az egyetemet végzett nők attól tartanak, hogy szülés után megrekednek a szakmájukban. Segítség híján teljes mértékben rájuk hárul a gyermek gondozása, mert a férj jobban keres, neki nem éri meg otthon maradni a gyerekkel, a fizetett segítség pedig drága, Vannak persze olyanok, aki bölcsődébe adják a babájukat, és három hónappal a szülés után teljes munkaidőben visszamennek dolgozni (ez ritka, hisz a bérüket elviszi a bölcsőde díja).
Olyan menedzser anyukát is ismerek, aki részmunkaidőt vállalt – azokon a napokon, amikor dolgozott, már korán reggel megérkezett hozzájuk a „nanny”, és csak vacsora után távozott. Végül, mielőtt felemelték volna a munkaidejét négy napra, feladta a munkáját, és otthon maradt a gyerekekkel. Egy tanítónő ismerősöm azután vállalt pár tanórát, miután legkisebb gyermeke is óvodás lett. A doktornőm sem dolgozott a hét minden napján, amíg a lánya kisebb volt.
A beteg ellátása a kórházban költséges, ezért sok nyugati országban az anyuka szülés után hazamegy a babájával. Hollandiában például az anyuka és a baba alig pár órát tartózkodik a kórházban.
Elég csak szülésznőhöz!
A terhesgondozás menete Svájcban is hasonló, mint Szlovákiában. A kismama nagyjából havonta egyszer megy vizsgálatra, s nem feltétlenül nőgyógyászhoz. Szülésznők is végezhetik a kivizsgálásokat. Viszont legalább egyszer orvosnak is látnia kell a kismamát: minimum egy ultrahangos vizsgálat kívánatos a szülés előtt.
Itt is 35 éves kortól ajánlják a magzatvízvizsgálatot, de az én esetemben erre nem került sor. A doktornőmnek az volt a véleménye, hogy ha az előzetes vérvizsgálatok eredményei jók lesznek, nem indokolt az amniocentézis. A szülésznők szerint a svájci nők többsége inkább a természetes szülés híve. Van, aki mindenképpen hüvelyi úton akar szülni – és ha mégis be kell avatkozni, úgy érzi, kudarcot vallott.
Bár az utóbbi években valamivel csökkent a császármetszések száma, Svájc azon európai országok közé tartozik, ahol magas, 32,3 százalék a műtétek aránya. Az Egészségügyi Világszervezet szerint a császármetszéseknek csupán a 15 százaléka indokolt. A többi esetben „biztos, ami biztos” alapon végzik el (ahogy egy nőgyógyász nyilatkozta, azért még nem pereltek, hogy sor került a császármetszésre, azért viszont igen, ha elmulasztották). Sokszor a kismama kér programozott császárt, de az orvosnak is ez a kényelmesebb.
A fő mumus itt is a fájdalomtól való félelem, előnye pedig az időpont tervezhetősége. Ha itt a kismama azt mondja, hogy fél a szüléstől, az már lelki oknak számít: szóval kívánatos a császármetszés. A császármetszések aránya a Zürichi-tó partján vagy annak közelében fekvő községekben a legmagasabb, itt csaknem minden második baba így jön a világra. A szülésznők azt mondják, főképp a gazdagok és az itt élő amerikaiak kérik a programozott császárt, hogy az elfoglalt kispapa is biztosan ott tudjon lenni a nagy eseménynél. Egy, a környéken praktizáló orvos a magas rátát azzal magyarázza, hogy ma a nők később esnek teherbe, és ilyenkor magasabb az egészségügyi kockázat aránya. Így inkább eleve a császármetszés mellett döntenek. (Más vidékeken is ez a helyzet, mégis hüvelyi úton szülnek a nők.)
Tanfolyamokból Svájcban is nagy a választék: szülésre felkészítő kurzus kismamáknak és pároknak, felkészítő a szülői szerepre, felkészítés a vízben szülésre, haptonómia (szülés előtti és utáni gyermek-szülő kapcsolat erősítése), babamasszázs, babahordozó kendő használata...
Országrészenként változó az epidurális érzéstelenítést igénybe vevő anyukák aránya: a francia nyelvű Nyugat-Svájcban ez 60-80 százalék, német nyelvterületen viszont csak 25-30 százalék. Az olasz nyelvet használó Ticino (Tessin) tartomány a két érték között helyezkedik el. Valószínűleg itt is megmutatkozik a szomszédos országok befolyása: Németországban a PDA-t kérők aránya hasonló, mint Német-Svájcban. Franciaországban viszont csaknem minden szülésnél epidurális érzéstelenítést alkalmaznak.
Gátstop itt is!
A gátmetszések száma csökkenő tendenciát mutat. (A nyolcvanas években még a kismamák csaknem 90 százalékánál végeztek gátmetszést Svájcban.) Ám itt is ugyanaz érvényes, mint előbb: Nyugat-Svájcban sokkal gyakrabban nyúlnak a szikéhez, mint a német nyelvterületen. Ott inkább megvárják, hogy a gát magától berepedjen... Ez nem jár akkora sérüléssel, hisz a szövet a leggyengébb helyen szakad el, és könnyebben gyógyul, mint egy célzott vágás. Az Egészségügyi Világszervezet már évek óta azon a véleményen van, hogy a rutinszerűen végzett gátmetszés semmilyen haszonnal nem jár. Nem védi a medencét, nem segít megelőzni az inkontinenciát vagy a széklettartási zavarokat. Az ajánlások szerint csak akkor indokolt a beavatkozás, ha a babát minél gyorsabban a világra kell segíteni.
Cikkünk szerzője, Jády Mónika
Sok felmérés bizonyítja: azokban az esetekben, amikor a kismamáról a vajúdás ideje alatt olyan szülésznő gondoskodott, aki segített kitámasztani a gátat, ott alacsonyabb volt a gátmetszések aránya. Egy felmérés szerint Svájc egyik legnagyobb szülőházában például csupán a nők 1 százalékánál volt szükség gátmetszésre.
Jády Mónika
Kapcsolódó írásunk: Svájci levelek IV., Svájci levelek V.
