Régen minden jobb és egyszerűbb volt: a férfi férfi volt, a nő pedig nő. A gyerek tudta, hol a helye, és az osztálytársak nemcsak a mobilt simogatva játszottak egymással, hanem kint futkároztak az utcán. A generációk jellemzői gyorsabban változnak, mint a szeszélyes időjárás. De tényleg olyan elfajzott lenne a ,,Z” generáció?
„Azelőtt az anya rácsapott volna a gyerek kezére, de ma figyelmeztetni is fél, nehogy olyat tegyen, amit nem szabad” – mondja a hatvan év körüli elárusítónő, amikor elzavarja a gyerekeket a polcra kirakott áru elől. Lusta szülők, neveletlenség, a fenyítés hiánya – ez jellemzi a mai nevelést. A modern elvek a szülői tekintély lerombolásához vezetnek. Valóban rosszabbak a mai gyerekek? Vagy mi rontjuk el őket a túlzott megértéssel – az új világ egyszerűen új erkölcsi elveket kíván?
,,Z” generáción azokat a gyermekeket értjük, akik 1996 és 2010 között születtek. Legnagyobb gondjuk az, hogy rengeteg benyomás éri őket. Úgy borítják el őket a műszaki vívmányok, mintha tölcsérrel töltenék fejükbe az újdonságokat. A mai technika fejlődése veszélyesebb, mint a régi háborúk. Hasonlóan aggasztó az érzelmi éretlenség jelensége is. Ráadásul a népesség többsége városokban él, ahol nincs mozgási lehetőség, pedig a záporozó benyomásokat mozgással, szabadtéri játékkal, szaladgálással lehetne lereagálni. Erre a mai gyerekeknek nincs módjuk. Kiskoruktól kezdve a számítógép és a tablet mellett múlatják az időt, és az óvónők sokat tudnának mesélni arról, hogy mennyire képtelenek szavakkal kifejezni magukat, és milyen ügyetlenül mozognak.
Szükséges-e a kisgyereknek a modern technológia?
Felmerül a kérdés, hogy nem okoz-e törést a hagyományos értékrend szerint nevelt gyerekek fejlődésében, ha nem ismerik a modern technika vívmányait. A három év alatti gyereknek nem táblagépre van szüksége, hanem szerető anyára. Számtalan dolgot kell elsajátítania az anya gyengédsége, érintései, illata és jelenléte segítségével. A tablet már pici korban függőséget okoz – és a gyerek utánozza a felnőttet. Ha az apa folyton számítógépes játékokat játszik, ne csodálkozzon, ha kisfia az óvodában agyonrugdossa a csoporttársát, és eszébe sem jut, hogy ezzel fájdalmat okoz neki. A számítógépes játékok verekedésből, rugdosásból, lövöldözésből állnak, de utána az áldozatok minden különösebb gond nélkül felugranak, a gyerek pedig azt hiszi, ez a való életben is így működik.
Nyilvánvaló, hogy manapság már lehetetlen kiiktatni a technológiát a gyerekek életéből, és ennek nincs is sok értelme. Hiszen az osztálytársak, csoporttársak révén előbb-utóbb kikerülhetetlenül kapcsolatba kerül a digitális világgal. Azonban illik felhívni a figyelmet arra, hogy az első a valóság, csak utána következik a virtuális világ.
Manapság a testi fenyítés tabu, tiltott dolog, pedig a büntetés az egészséges nevelés része. Erre biztos sokan felkapják a fejüket. Még hogy büntetés! Még azt sem szabad a gyerek szemébe mondani, hogy rossz volt.
Nemcsak a számítógépes játék a hibás
A felnőttek sok más értékes dologtól is megfosztják a gyerekeket. Többek között attól, hogy megtanuljanak vágyni valami után. Az emberi agy akkor boldog, ha igyekeznie kell, hogy a vágyott dolgot megkapja. Ez a mechanizmus évmilliók alatt fejlődött ki bennünk. A mai gyerekek már azelőtt mindent magukénak tudnak, hogy egyáltalán vágynának rá. Karácsony, névnap, születésnap előtt a szülők felváltva törik a fejüket, hogy mit vegyenek a gyereknek, hiszen már mindene megvan. A régi gyerekek hetekig, hónapokig bámultak a kirakatban egy kisautót, egy babát vagy egy biciklit, és mégis több fantáziával rendelkeztek.
Mennyire hat a virtuális valóság a gyerekek viselkedésére?
A gyerekek hajlamosak azt hinni, hogy a virtuális világ valóság. Aztán csodálkoznak, hogy a víz hideg, vagy hogy gyalogolni kell, hogy otthonról eljussanak az iskolába. Hozzászoktak, hogy egyetlen kattintással minden elintézhető – az interneten szerzett információt minden esetben valódinak fogják fel. A négy-öt éves gyerek a számítógépes játékban annál több pontot kap, minél több embert öl meg. Ugyanakkor a halál fogalmát ténylegesen csak kilencéves kora körül fogja fel!
Terapeuták szerint a sok agresszivitás, alvászavar, hányás és persze főleg az unatkozás mind-mind annak a következménye, hogy képtelenek egyedül – csak a saját fantáziájukból merítve – játszani. A helyzet idáig fajulása mögött olyan elméletek is vannak, miszerint elkényelmesedtünk. Amíg az embernek gürcölnie kellett azért, hogy megéljen, nem volt idő töprengeni. Ma minden háztartásban van mosógép, ruhaszárító, mosogatógép, autó, úgyhogy az elemi nehéz munkákat tökéletesen ki lehet küszöbölni. Az embereknek több idejük van, az agyunk azonban problémákat akar megoldani, erre van beállítva. Ha nincs probléma, akkor kreál. A szerelmesek arról álmodnak, hogy különköltöznek, s amikor albérletet szereznek, saját lakásról kezdenek álmodozni. Azután már házat akarnak úszómedencével. S ha megszerezték, azon mérgelődnek, hogy eltömődött a filter. Ha nincs egzisztenciális problémánk, akkor keresünk valami mást, például a gyerekeinkre irányul minden figyelmünk, és olyan semmiségeken akadunk fenn, amikkel a világháború alatt egyáltalán nem foglalkoztak az emberek.
Miért bizonytalanok a mai szülők?
Elsősorban az apaszerep eltűnése miatt. Az ókori Rómában az apa szerepe nagyon erős volt, a későbbi korok ipari forradalma azonban hatalmas csapást mért a férfiakra. Az ipari forradalom előtt az apa otthon művelte a földet, vagy iparosként működött, és a mesterségét a fiára hagyta. Az iparosodás térhódításával gyárban kezdett dolgozni, reggeltől estig távol volt a családjától, majd az anya is munkába állt a gyárban, mert a két szülő csak együttesen tudta eltartani a családot. Aztán jött az első világháború, ahonnan az apa sebesülten, megrokkanva tért haza, és tekintélye tovább csökkent, mert nem volt képes részt vállalni a család megélhetésének biztosításából. A hős archetípusa szép lassan elkopott...
A hagyományos apa szilárd és szigorú. Ő fekteti le a szabályokat, ő kéri számon a szabályok betartását. Az anya jelenti a gyengédséget, szeretetet, mert az anya feltétel nélkül szeret. Akkor szilárd a család, ha a két normarendszer harmonikusan illeszkedik egymáshoz. Ha két anya jellegű szülő van a házban, akkor a gyerekek nem tanulják meg, hol húzódnak a határok. Minden meg van bocsátva, a nevelés laza, s az anyák teljesen belefáradnak a folyamatos ellentmondásokba.
A mai fiatalok célja a szórakozás
Pontosan ezt akarják. Nemigen akarnak tanulni, néha a munka is büdös, a mamahotel tárva-nyitva, de persze legyen meg az 1200 euró tisztán, kevés munkával. Hogy mire kell a pénz? A kütyükre, szórakozásra, számítógépes játékokra, pornóra. A fiatal férfiaknak, mivel csak a technikán keresztül érintkeznek a kortársaikkal, nincs megfelelő szókincsük. Lányt nagyon könnyű szerezni a Tinderen keresztül, és szakításra ott a mobil.
A ,,Z” generáció bedrótozva éli az életét: mivel beleszülettek az internet világába, ezért emberi kapcsolataikat és kommunikációjukat is átalakítja az online világ.
Aztán itt vannak a 20 és 35 közötti használhatatlan férfiak. Számukra minden a játék. Hazamennek a munkából, és játszani kezdenek a számítógépen, általában tíz-tizennégy órán keresztül. A számítógép az a pótlék, amely helyettesíti a kapcsolatokat, az élményeket. Valódi élményeik ugyanis nincsenek. Ezért napról napra többet ülnek a képernyő előtt, mert a játékszenvedély egyre erősebb. Ha az ember megfigyel egy fiatal párt, mit lát? Mind a kettő a telefonjával van elfoglalva.
Miben jobban a mai gyerekek?
Önállóbbak, rámenősebbek, rugalmasabbak, és könnyebben megbirkóznak a problémákkal, főleg, ami a technológiával és a virtuális világgal kapcsolatos. A sors valamiképpen mindig elintézi, hogy minden nemzedék, ha beteg is, de kitermelje azokat az embereket, akik orvosolni tudják a jelen problémáit, és képesek megtalálni a megoldásokat. Minden nyáj nyolcvan százalékban olyanokból áll, akik együtt vonulnak a többiekkel: kicsit okosak, kicsit tompák, kicsit ügyesek, kicsit kétbalkezesek. A maradék húsz százalék viszont elgondolkodik, elkezdi keresni a megoldást, és meg is találja…
Kapcsolódó írásunk: Segítség, Insta-szülő lettem!
