A nyári művésztelepek nálunk is nagyon népszerűek. Sok település fogadja ilyenkor a természetben alkotni szerető művészeket. Bár nem gondolnánk, a nyári művésztelepeknek nagy hagyományai vannak.
Ma már el sem tudjuk képzelni, hogy valamikor milyen nagy bűnnek számított az, mikor egy festő kivonult a vásznával a szabadba. A festők azonban mindig is lázadtak a szabályok ellen.
Ferenczy Károly: Dombtetőn (1901)
Annak idején mindenki a francia impresszionistákat szidta, mikor kivonultak a természetbe, és megfestették benyomásaikat, az impresszióikat. Az impresszionista festők általában csoportokba szerveződtek, mert ugye, sok lúd disznót győz. Kitalálták a nyári művésztelepeket, ahol közösen alkottak.
Münchenből érkeztek ide 1896-ban az összeszerveződött magyar festők, akik a magyar festészetet akarták korszerűsíteni. Sikerült is nekik, mert közös kiállításaik később nagy sikert arattak a messzi Budapesten. Hollósy Simon volt a vezérük, aki már kint, Münchenben is piktoriskolát működtetett. A tanítványai főleg magyar festők voltak, akik a legjobban Magyarországot szerették, ezért szívesen hazajöttek festeni. Nagybányán a táj és a napfestés volt az első nagy témájuk.
Az impresszionizmus sajátos magyar változata volt a nagybányai művésztelep, amelyik a leghíresebb nyári művésztelepünknek számít azóta is. Nagybánya ma a Partium része, és Romániában fekszik.
Először kicsit gondban voltak a szabadban való tartózkodással (az erős fényt megszokni és festeni, s mindezt egyszerre, nem is volt olyan egyszerű dolog). A képen Ferenczy Károly egyik híres festményét láthatjuk. Ferenczy Károlyt azóta is a nagybányai iskola legsikeresebb festőjeként tartjuk számon, aki letelepedett a csendes kis városkában. Nincs megejtőbb alkotása, mint a Nyári nap című képe, mely a nyár szépségeit mutatja be.
Ferenczy Károly: Nyári nap (Majális), 1906
Kapcsolódó írásunk: A nő helye