Erika hamarabb kerékpározott, mint járt. Bringájával nem kilométereket gyűjt, hanem élményeket. Szereti a kihívásokat és hosszú távokat, ezért három évvel ezelőtt teljesítette saját indítású 1-2-3-as kerékpártúráját. Vagyis egy nap alatt, két keréken, három fővárosban…
Az érsekújvári Cserepes Erika (34) Bécsből indult, Pozsonyon keresztül Budapestig tekert az EuroVelo 6-os nemzetközi kerékpárúton. 23 óra alatt 326 km-t tett meg. Ez lett utána az egyéni rekordja: jó példával járt elől, s nagyon szerette volna, ha mások is követik, és megosztoznak az élményeken. Nem véletlen, hogy éppen ő az érsekújvári Critical Mass felvonulás ötletgazdája, valamint a BringaTárs alapítója. Azért dolgozik, hogy mi is felzárkózzunk Európához, s nálunk is kiépüljenek a kerékpárutak!
Cserepes Erika
A Critical Mass egy kerékpáros felvonulás: a meghirdetett napon összegyűlnek a kerékpárosok, és tekernek egy nagyot. Igazából ez egy világszerte szerveződő túra, az elsőt San Franciscóban tartották. Célja, hogy megmutassák, mennyire barátságtalanok a városok a kerékpárosokhoz. Erika számára fontos a kerékpáros közösség jövője és a kerékpáros infrastruktúra: ezért lett Critical Mass-hívő.
– Három éve Nyitrán részt vettem egy júliusi éjszakai városi bringázáson – kezdi –, ahol száznál is több kerékpáros jött össze. Critical Mass felvonulással korábban már Budapesten is találkoztam. Mindkét helyszínen fantasztikus volt a hangulat. Dagadt a keblem a büszkeségtől, hogy én is a kerékpárosok nagy családjának vagyok a tagja! Végül is a nyitrai közös kerekezés kellő lendületet adott, hogy a városomban is megszervezzük a Critical Masst. Az ötletet megosztottam Pivoda Pityu barátommal (azóta városi képviselő), aki a támogatásáról biztosított. Végül közösen hirdettük meg a felvonulást, és 46-an össze is jöttünk. A havi közös tekeréseket a következő nyáron rendszeresítettem. Közben létrejött az Érsekújvári BringaTárs közösségi csoport a Facebookon...
A Critical Mass nem újkeletű mozgalom: 1992-ben San Franciscóban volt először kerékpáros felvonulás. Azóta általában autómentes napokra hirdetik meg az eseményt. Gyakori látvány, hogy célt érve a kerékpárosok a fejük fölé emelik bringájukat, felhívván a figyelmet a bringázás létjogosultságára.
– Nálatok mi volt a cél?
– Fel szerettük volna hívni a figyelmet arra, hogy mi is itt vagyunk és úton vagyunk. Mindenkinek, aki részt vesz a közlekedésben – és persze a városvezetésnek sem árt tudatosítani –, hogy a városban sok a kerékpáros, s ezért ajánlatos lenne kiépíteni a kerékpáros infrastruktúrát. A havi egy órás felvonulások során nagyrészt közutakon biciklizünk, lakótelepek mellett, néha a Főtéren, hogy felfigyeljenek ránk. Az utóbbi találkozón már zene is szólt. Sokan integetnek, mosolyognak: szóval, tetszik a kezdeményezés. A legnagyobb létszámban egy éjszakai tekerésre gyűltünk össze, 130-an voltunk. A kemény mag télen-nyáron velünk tart, sokan visszajárnak, de mindig jönnek új arcok is. Idén júliusban városon kívülre is kitekertünk, Nyitráról és Verebélyről találkoztunk kerékpárosokkal – és egy darabig közösen haladtunk.
– Említetted a BringaTárs csoportot. Róluk mit tudhatunk?
– Vannak bringás barátaim más településekről is, velük ritkán tudunk találkozni. A nyitrai töltésen viszont, ahol szinte naponta kerekezem, ugyanazok az emberek tekernek velem szembe. Innen jött az ötlet! A csoport célja a közösségépítés, hogy a helyi kerékpárosok megtalálják egymást, és a kisebb-nagyobb túrákon együtt tekerjenek. Emellett a különféle kerékpáros eseményekre és rendezvényekre is felhívjuk a figyelmet. Mindenesetre én sok helyi bringást megismertem a csoportban. Csapatban az idő is másképp telik, s több új utat is felfedeztem velük a környéken.
Budapesten 2013-ban volt az utolsó Critical Mass felvonulás. A szervezők ugyanis úgy döntöttek, hogy a céljukat elérték: a Magyar Kerékpárosklub aktív, sok-sok kerékpárút született, így a megmozdulás értelmét vesztette. A több ezer kerékpáros résztvevőnek viszont hiányzott a felvonulás – így az új bringás fesztivál a I Bike Budapest nevet kapta.
– Érsekújvárban egyetlen kerékpárút van, az pedig a Nyitra folyó töltésén halad a Zúgótól a Berekig. Hogyan látod, mit kéne meglépni a városvezetésnek?
– A töltés a város egyik határától a másikig vezet – és nagyon forgalmas. Sokan osztozunk rajta: görkorisok, futók, babakocsis anyukák. Egyes szakaszokon már szét van töredezve az útszél, és az egyik híd alatt az aszfalt hólyagos, épp ezért balesetveszélyes. Több jelzőtábla szerint a kerékpárút egészen Vicsápapátiig vezet, viszont az épített szakasz a Zúgónál véget ér, 32 kilométer hiányzik Nyitracsehiig! Az ideális az lenne, ha kiépítenék az egész 66 kilométeres szakaszt a folyó mentén. Amúgy több kerékpárút nincs a városban…
– A helyi önkormányzatban kinek szívügye a kerékpározás?
– Van pár városi képviselő, aki aktív kerékpáros. Viszont a képviselők nem tudnak megegyezni, hiányzik az összetartás.
– Milyen kerékpárutakra vágyik egy aktív kerékpáros? Amilyen te is vagy?
– Úgy gondolom első a biztonság. Egy forgalmas úton a felfestett sáv senkit sem véd meg a balesettől. Inkább sebességkorlátozással, de leginkább fizikailag (háromszög vagy félgömbös útakadályokkal) érdemes leválasztani a kerékpáros sávot a közúttól. Ideális esetben a kerékpárutat a közúttól pár méter széles zöld övezet választja el. Az épített kerékpárút minőségére is oda kell figyelni! Nem mindegy, hogy a kivitelező cég mennyire tapasztalt. Sajnos, nem mindig a jobbik győz a versenytárgyalásokon. Nem egy olyan bringaút van, amelyik nem teljesíti a szabványt. Szlovákián még kevés az olyan kivitelező, aki hosszú távúan minőségi utakat épít.
Tavaly decemberben az újvári városvezetés nyilvános fórumot tartott a kerékpárutakról, és bemutatásra került egy 900 méteres út tervezete, amelyik a vasútállomástól a Váralja utcáig vezetne. A pozsonyi Ciklokoalíció két szakértője is eljött, hogy a helyi bringásoknak ne kelljen a kommunikációt a nulláról kezdeni. Ám javaslataik nem igazán találtak értő fülekre a városvezetésnél, sok volt az „azt nem lehet”.
– Vannak a környéketeken vagy a régióban kerékpárutak? Merre érdemes elindulni?
– Érsekújvártól 15-20 km-re találhatóak az első jelzett kerékpárutak. A környék közel s távol legjobb kerékpárútja a Gúta-Komárom szakasz, ami a Vág menti töltésén halad. Jó minőségű, széles kerékpárút ez, amit sokan kihasználnak. A várostól északi irányban Nyitra felé és a bellegszencsei fürdő környékén szintén vannak épített kerékpárutak. Az EuroVelo 6-os nemzetközi kerékpárúton pedig (Medve és Komárom között) idén új aszfaltréteget kapott a töltés. Sőt, a Csicsó-Komárom szakasz eddig murvás volt, ám idén már Pozsonytól Párkányig országúti bringával is közlekedhetünk rajta. Tavasszal tekertem a Csallóközben is egyet, ahol igencsak meglepett a sok szép új kerékpárút! Így képzelném el nálunk is!
– Apropó, versenykerékpárok! Nálunk azért jól át kell gondolni, ha versenykerékpárral indulunk útnak…
– Így van. Szlovákiában nem különböztetik meg a jelzett kerékpárutakat, hogy az aszfaltos, földes vagy murvás szakasz. Ha nem ismerjük a helyi körülményeket, akkor jobb, ha hegyi vagy a túrákra alkalmas trekking kerékpárral indulunk útnak.
– Az utóbbi években több kerékpáros konferencián is részt vettél. Hogy látod a helyzetet más városokban?
– A pozsonyi Ciklokoalíció a múlt év júniusában szervezett egy nemzetközi konferenciát. Nyitrán már nyolcadik éve szervezik a Critical Mass kerékpáros rendezvényeket. A megyei városban egyre több a kerékpárút, jelenleg kerékpáros híd is épül. Közbringarendszer is működik és közösségi kerékpárpumpák vannak kihelyezve. Ez utóbbiakat azonban rendszeresen megrongálják. Nagyszombatban is kiépültek a kerékpárutak, a város szélétől egészen a központig jelzett kerékpárút vezet: örömmel karikáztam be rajta a városmagba. (Persze a sétányon – ahogy másutt is – tilos a kerékpározás.) Figyelemreméltó Malacka városa, ahol a városvezetés és a helyi kerékpáros egyesület összedolgoznak – és nem kifogásokat, hanem a megoldásokat keresnek.
Erika egész életében hegyi bringán tekert. Másfél éve van egy kölcsön országúti járgánya is, de a hegyi bringa maradt a szíve csücske! „Az az ideális, amikor egy ember minden szerepben – gyalogosként, kerékpárosként, sofőrként – részt vesz a közlekedésben. Ilyenkor inkább fennáll az esély, hogy empatikusabban viszonyul a többiekhez.”
– Szerinted a városban érdemes közbringarendszert kiépíteni?
– Ma már a klasszikus közbringarendszeren túl (ahol dokkoló állomásokon lehet kikölcsönözni a kerékpárt) – már van egy másik opció is. Egy okostelefon applikáció segítségével a városban bárhol lezárhatjuk a kölcsönzött bringát. Az applikáció térképen mutatja a hozzánk legközelebb eső, kölcsönözhető kerékpárt. Ez jól működne nálunk is.
– Van úticél, amit szívesen teljesítenél?
– Számos kerékpárutazó barátom van, akik inspirálnak! Eddig csak pár napos bringatúrákon vettem részt a Balatonnál, a Tátrában és Erdélyben. Régóta tervezek egy hosszabb túrát. Sok irányba elindulnék, például a Duna német és osztrák szakaszán. Ez látványos és nem nehéz szakasz. Nekem mindig hatalmas szabadságérzetet ad, hogy a kerékpáron mindent magammal vihetek: sátrat, hálózsákot, ételt, italt. Ugyanezt élem meg a többnapos gyalogtúrákon is. Ilyenkor a hétköznapi gondok elmaradnak – és egy új kaland veszi kezdetét. Utazótársnak pedig olyan emberrel mennék, akivel már kerekeztünk közösen. Fontos, hogy tempóban összepasszoljunk.
Fotó: Cséfalvay Á. András
Kapcsolódó írásaink: A víz szalad, a kő marad!; Tündérkert kerékpárútjai