Túl kicsi. Túl nagy. Lapos. Nem egyforma. Lógós. Szoptatás után: jaj! Ilyennek akarom. Nem ilyennek akarom.
A nők egy része összeráncolja a homlokát, ha a mellére néz – mert mindig csak gond van vele. Kata elmondta, hogy akkor változott meg a gondolkodása, amikor egy jóindulatú kis daganatot távolítottak el a melléből: „Akkor másképpen kezdtem gondolni a testemre. Alázattal. Attól fogva óvatosan bánok a mellemmel. Vigyázok rá és kímélem. Szeretgetem.” Ne a félelem legyen a hajtóerő, amely megtanít bennünket szeretni a testünket!
Serdülőkorunkban egymásnak ellentmondó érzésekkel figyeljük a mellünket, hasonlítgatjuk más lányokéhoz. Talán azért, mert hisz mindenki tudja, hogy mit tartunk szép mellnek... Gyakran kívülről szemléljük magunkat. Szigorú bírái vagyunk a testünknek ahelyett, hogy érzelmekkel viszonyulnánk hozzá. A nő hatalmas előnye, hogy szexisnek is tudja láttatni magát – ha van elég önbizalma. A mai nők elfeledkeznek arról, hogy nem olyanok, mint a férfiak – hanem vonzó nők. Egy férfi sohasem tud olyan szép lenni, mint egy nő! Pontosan azért kell szeretni a testünket, mert csak így fogjuk magunkat vonzónak és kívánatosnak érezni.
Testünk is van!
Mi, nők az utóbbi évtizedekben lebecsültük a testünket, mondván: arra figyeljenek inkább, hogy "agyunk is van". A szellemi tulajdonságaink kerültek előtérbe, megmutattuk a világnak, hogy ugyanúgy tudunk írni, olvasni és számolni, mint a férfiak. Hogy nem azért akarjuk elnyerni a világ megbecsülését, mert nőiesek vagyunk, inkább a rátermettségünk, az eszünk, az ügyességünk miatt figyeljenek fel ránk... Az utóbbi években azonban mintha változna a szemlélet, egyre több nő veszi észre, hogy a női vonzerő nagy kincs! És igenis, szabad örülni neki – és másokkal is meg szabad osztani ezt az örömet.
A női mellet elég sokat nyomorgatták a divat vagy más előírások. A fűző korának csak 1914-ben lett vége, amikor megjelentek az első melltartók – és el lehetett dobni a fűzőt, ezt az embertelen ruhadarabot.
A mell a nőiség jelképe. És ez ma is érvényes. Amikor a nő a női mivoltát kívánja hangsúlyozni, mindig megmutatja a mellét. Ez történt például 1968-ban egy nőjogi tüntetésen, amikor Atlantic Cityben a Miss Amerika-választáson szimbolikus melltartóégetésre került sor... De a szomszédból is hozhatunk példát! Pár éve Csehországban felvonulást tartottak a női mellekért. Egy ukrán lány berohant a szavazóhelyiségbe, ahol Milos Zeman államelnök épp az urnához lépett – meztelen felsőtesttel, és a mellére ez volt írva: „Zeman – Putyin k…-ja.”
Egy-két hónappal később Olaszországban hasonló módon nyilvánította ki véleményét Silvio Berlusconi előtt a Femen csoport egyik aktivistája. Szóval, vannak feministák, akik fedetlen mellel tüntetnek, mert amúgy a kutya sem figyelne rájuk…
Melldivat Fernando Botero festményén (1999)
Az érintés a kulcs!
Bármit gondolunk is a mell lemeztelenítéséről, otthon is érdemes végrehajtani egy kisebb palotaforradalmat – kamerák, nyilvánosság nélkül. A mellünk azonos a nőiességünkkel. Elfogadása vagy elutasítása jelzi, hogyan is viszonyulunk a saját női mivoltunkhoz. Szóval, ha igazi nőnek érezzük magunkat, érdemes tisztázni, milyen viszonyban vagyunk a mellünkkel. És ha nincs hozzá semmi viszonyunk, akkor azt ki kell alakítani... Vegyük észre, hogy van mellünk, legyenek érzéseink vele kapcsolatban, és gondoljuk végig, hogyan akarjuk prezentálni a világ felé... Észre fogjuk venni, hogy ez nem könnyű feladat. A kapcsolat kialakítása attól is függ, hogy milyen női mintát láttunk a családunkban: elfogadót, netán elutasítót. Ez a viszony nemcsak a viselkedésünket befolyásolja (például a másik nemhez), hanem azt is, hogyan viszonyulunk testünk többi, szintúgy nőies részéhez.
A mell sok komplexus forrása lehet: gyakran szégyelljük a mellünket. Sok szakember egy veszélyes érzelemről, a szégyenről beszél a női mellel kapcsolatban. A szégyen fájdalmas és pusztító érzés. A nők bármi miatt képesek szégyenkezni. Például amiatt, hogy nem tökéletesek, kövérek vagy soványak, túl szépek vagy nagyon hétköznapiak, ilyen a mellük, amolyan a mellük. Ennek az önmagunkkal vívott harcnak soha nincs győztese.
A nőpárti lélekbúvárok azt mondják: elkerülhetetlenül szükséges, hogy legyen valami viszonyunk a mellünkhöz! Először csak nézegessük, ismerkedjünk meg vele. A pszichológusok nem győzik hangoztatni, hogy milyen nagy szerepe lehet az érintésnek.
Az érintéshez társuljon figyelem!
Képzeljük el, hogy gyerekek vagyunk, akik tapintással és odafigyeléssel fedezik fel a világot. A gyerek mindent megfog, de semmiről nem ítélkezik. Ezzel az érzéssel érintsük meg a mellünket. Előítélet nélkül vizsgáljuk meg a formáját, a lágyságát, a bőr selymességét. Az érintés legyen kíváncsi és vizsgálódó. És főleg: legyen benne szeretet. Van, aki számára ez könnyű, és van, akinek nehéz. Van olyan nő, aki ezt furcsának találja, mert bármikor érintjük meg a mellünket, mindig különös érzés kerít hatalmába minket. Ez az érzés lehet szeretet, öröm és elégedettség, de ha nem szeretjük a mellünket, akkor az lehet szomorúság és zavar is. Engedjünk szabad folyást az érzelmeinknek! Ez az első lépés ahhoz, hogy tisztában jöjjünk magunkkal.
Masszírozzuk!
A mell gyengéd masszírozása elindítja a nyirokáramlást, intenzívebbé teszi a vér áramlását, ezáltal javul a mell szöveteinek oxigénellátása és táplálása. Ideális esetben naponta kellene masszírozni a mellet – ennek legegyszerűbb alkalma a zuhanyozás. Körkörös mozdulatokkal ildomos masszírozni a mellet, miközben más-más jelentése van annak, milyen irányban végezzük a masszázst. Befelé körözve nagyobbíthatjuk a mellet, kifelé körözve feloldjuk a fölös energiákat. A mell munkáját ugrálással is élénkíthetjük. Viccesen hangzik, de a föl-le mozgás csodálatosan fölpezsdíti a vérkeringést. Vannak nők, akiknek érzéketlen a melle – mintha egy darab hús volna. Ezen is lehet változtatni, föl lehet szabadítani az elfojtott érzelmeket, csak idő kell hozzá.
Az érzéketlenség oka lehet valamilyen lelki megrázkódtatás – de egy fájdalmas mellműtét is. Néha azért nehéz megszeretni a mellünket, mert nincs elég önbizalmunk. Néha csak a plasztikai beavatkozás segít. Egy jól sikerült szépségsebészeti műtét néha megjavítja az életminőséget. A mell szépségsebészete a leggyakoribb esztétikai műtétek közé tartozik.
A szépségsebészek azt mondják, hogy a nők többsége bízik a műtét végeredményében. Nem is ezzel van baj, hanem azzal, hogy miképpen fogják megszokni a megváltozott mellüket. nem kevesen kiszedetik az implantátumokat, mert idegennek érzik. A nőnek szeretnie kell a saját mellét, mert ha nem szereti – az bajjal járhat. A "mellszeretet" örök életfeladatunk. Szeretgessük, becézgessük, már csak azért is, mert a miénk. Az egészséges lelkű ember azt, ami az övé (saját test, saját gyerek), sokkal szebbnek látja. S ez így van jól! Persze, ha szép a női mell, nem kell megnagyobbítani. Itt az lesz a fontos, hogy megtanuljuk szépnek látni a mellünket. Itt az lesz a feladatunk...
Keressünk valakit, akiről gondoskodhatunk – és a mellünk egészséges lesz!
Az érzelmek és a betegségek között néha szoros összefüggés van. A mell betegségének oka sokszor valami feldolgozatlan érzelmi trauma. Az orvosi rendelőkben gyakran megjelennek olyan nők, akiknek a mellében ciszták és meszesedések vannak. A beszélgetések során kiderül, hogy nehéz év áll mögöttük, amikor mások bajaival törődtek, és magukról megfeledkeztek. Vagy pedig amiatt szomorkodtak, hogy a gyerekeik már felnőttek, és nincs kiről gondoskodni...
A pszichológia szerint a női mell a gondoskodás jelképe is. Ha jót akarunk magunknak, és egészséges kebleket szeretnénk, akkor keresnünk kell valamit vagy valakit, akiről gondoskodhatunk. Ugyanakkor arra is figyelni kell, hogy a szeretet kölcsönös legyen! Ha többet adunk másoknak, mint amennyit magunkkal törődünk, ha túl sokat várunk másoktól, akkor blokk alakulhat ki a szervezetünkben. Az energia fizikai tüneteket okoz, ha túl sokáig van blokkolva...
Aki hajlandó ezoterikus tanácsot is elfogadni, kipróbálhatja a vizualizációt. Képzelje el, hogy mellbimbója aranyszínű sugárnyalábokat bocsát ki magából. Eközben gerince akaratlanul is kiegyenesedik, ami harmonikus testi érzetet kelt, kedves gondolatok születnek az agyában, és ezt a jó érzést kifelé is sugározza. Aki pedig soknak találja a hókuszpókuszt, annak az is elég, ha békésen megsimogatja a mellét.
Próbáljuk ki máris a gyakorlatot! Az érintés segíteni fog abban, hogy tisztába jöjjön az érzelmeivel és a szívével. Az érintés gyógyít! Hiszen a szeretett mell az egészséges mell...
Kapcsolódó írásunk: Ide a D(innye) kosárral!
