Ma a világon 60 millióval több férfi él, mint nő. Kínában, Indiában a lánygyerek nem kívánatos, abortálják őket. Ez oda vezetett, hogy rengeteg férfi él pár nélkül.
Egész férfifalvak vannak, női lakos nélkül. A nagy kérdés: mihez kezdenek majd ezek a férfiak a libidójukkal? Mert a férfinak kell a szex.
Egy hosszú hétvégéről autóztunk haza a férjemmel – meséli a kolléganőnk. – Ült a kormánykerék mellett, de valahogy szótlan volt.
– Minden rendben? – kérdeztem.
– Hogyne – válaszolta.
– Biztos? – erősködtem.
– Persze – mondta. Biztosan éhes, gondoltam, és beültünk ebédelni egy vendéglőbe.
– Most jobb? – firtattam tovább.
– Persze, jól vagyok – hümmögött, aztán tüntetően leült az anyósülésre. Akkor végre leesett a tantusz. Ma nem volt szex. Evés és hancúrozás, ez kell neki. Ilyen egyszerű. De hát tegnap volt szex, és tegnapelőtt is, sőt azelőtt is. Ez messze meghaladja az átlagot.
– Nálunk ugyanez volt a helyzet tavaly Görögországban – mondja a másik kolléganő. – Ha egy nap elmaradt a szex, már a plafonon volt. Hiszen ezért vagyunk szabadságon, nem?
Mindenki tudja, hogy a férfiak szeretik a szexet. Jobban, mint a nők (a nők az érzelmeket szeretik). „A társadalom alábecsüli a férfiakban felgyülemlő feszültséget, amit a szex hiánya okoz. Pedig a frusztráció agressziót szül“ – mondják a szakemberek.
Nemrégiben megjelent egy fura könyv
Catherine Hakim Az Új szabályok című könyvében azt állítja, hogy a modern társadalmakban élő férfiak szexhiányban szenvednek. Óriási a férfiak számbeli fölénye a világon, hiszen a második világháború óta nem volt nagyobb katasztrófa, amely megritkította volna soraikat. Valamikor annyival több nő volt a világon, hogy minden ujjukra több is jutott, legalábbis Európában. Válogathattak közöttük. Ma Európában – a történelem folyamán először – több férfi él, mint nő. A tért hódító emancipáció meg azt eredményezte, hogy a nők átvették az uralmat saját szexuális életük felett.
Gyakran mondanak nemet
Nem túl meggyőző az az elvárás sem, hogy a férfiak szabályozzák kicsit a libidójukat (lemondás is van a világon, mondják a feministák). Sokak szerint a társadalom egyáltalán nem fogja fel, mekkora problémát jelent(het) a sok szexuálisan kiéhezett férfi. Véget ért a „valamit valamiért“ kora. Már nem mindig érvényes az az évszázados szabály, hogy „én eltartalak, te pedig lefekszel velem“. A mai nő el tudja tartani magát és a gyerekeit, s már nincs szüksége a férfira ahhoz, hogy meg tudjon élni. A magára maradt vagy elhagyott férfi pedig nőt keres, ami hűtlenséghez, erőszakhoz, a prostitúció fellendüléséhez vezet.
A szexuális aktivitásról készült felmérések általában nem fedik a valóságot (a férfiak eltúlozzák, a nők nem vallják be szexuális partnereik számát). A legújabb kutatások szerint Nagy-Britanniában közelít egymáshoz a férfiak és nők szexuális kapcsolatainak száma. Most talán az olvasó felteszi a kérdést: hát olyan nagy baj ez? Osmo Kontula jeles finn akadémikus, a férfi és női szexuális szokások kutatója kegyetlenül fogalmazta meg véleményét. A férfiak nemi vágya erősebb. Ezért van maszturbáció, ezért virágzik a pornó. Ezért nézi el sok feleség a hűtlenséget, a szeretőket. Ez azonban nem megoldás.
A férfiak libidója az éhséghez hasonlítható, és nem tanácsos bagatellizálni. „A gyakori szexuális zaklatás, nemi erőszak vagy a kierőszakolt közösülés hátterében a férfiak kielégítetlensége rejtőzik” – írja Catherine Hakim. „A társadalom hozzáállása visszatartó erő, mert elítélik a prostitúciót – tehát csökken a prostitúció, de közben erősödik a férfiak hiányérzete.”
A végén Catherine Hakim felteszi a szónoki kérdést, hogy miért kellene más mércével mérni a férfiszexualitást, mint a nőit. Azt javasolja, hogy gondolkodjunk úgy, mint a franciák, és hunyjunk szemet a (női) hűtlenség felett. Azonkívül ki tudhatja, hogy Európában milyen lesz a férfiak és nők aránya száz-kétszáz év múlva? Viccesen megjegyzi: Mi lenne, ha felújítanánk a régi jó szokást, és férfiháremeket alapítanánk? Azaz, a mai viszonyokhoz igazítva: egy nő több férfit kapna.
