A Moncler szülőhelye Monestier de Clermont – egy kis hegyi falu Grenoble közelében, a francia Alpokban. 1952-ben a vállalkozó szellemű René Ramillon itt alapított egy kis céget, amelyet szülőfalujáról nevezett el úgy, hogy a két szót összevonta.
René Ramillon feltaláló volt, több találmányát a szabadalmi hivatal is elfogadta. Fémmel kombinált hegymászó-felszerelését a francia hadsereg is használta a második világháborúban. Később steppelt hálózsákokat, vízhatlan kapucnis kabátokat és főleg praktikus sátrakat kezdett gyártani, amelyeket a turisták nagyra értékeltek. Hasznos felszereléseivel hírnevet szerzett, és a háború után újjáéledő gazdaságban cége is felvirágzott.
A nagy fordulat két évvel később, 1954-ben következett be René Ramillon életében – véletlenül, ahogy az a „high fashion” berkeiben lenni szokott. A tollkabát ugyanis már létezett egy ideje, hiszen 1922-ben ilyet viselt kiötlője, a hegymászó George Ingle Finch,amikor nekiveselkedett a Mount Everestnek (mellesleg vegyész is volt, a gázálarc feltalálója). Csakhogy a tollal kitömött, formátlan hegymászókabát egy dolog – az ikonikus Moncler egészen más!
Az első Moncler márkás tollkabátokat kizárólag a Ramillon-gyár munkásai számára készítették, hogy megvédjék őket a kegyetlen hegyvidéki téltől. A munkaoverall felett viselték. „A munkások olyanok benne, mint egy libatollal kitömött műanyag doboz” – írta annak idején Ramillon lánya, Annie. S bár ezek a kabátok alig hasonlítottak a későbbi Monclerekre, felfigyelt rájuk Lionel Terray, a zord időjárás szakértője.
A francia hegymászósport legendás alakja volt ő, aki megmászta a Himalája hegyóriásait. Amikor visszatért egyik nagy kanadai expedíciójáról, felkérte Ramillont, hogy készítsen számára egy extrém hidegben hordható öltözetet.
Így született meg a magashegységi „Moncler pour Terray” (Moncler Terray számára): hálózsák, kezeslábas, kabát és kesztyű, amelyek maximális védelmet nyújtottak a szélsőségesen hideg időjárás viszontagságai ellen. Terray-nek (és később a hegymászók hosszú sorának) köszönhetően a Moncler-kollekció sok nevezetes 20. századi felfedezőút nélkülözhetetlen kellékévé vált. 1954-ben a Moncler „meghódította” a K2-est – Ramillon szponzorálta Ardito Desio híres expedícióját a Karakorum híres hegycsúcsára. A következő évben Terray felfedezőútra indult a nepáli Makalu csúcsra, amely a világ ötödik legmagasabb hegycsúcsa. És 1964-ben Terray ismét Moncler felszerelésben kelt útra Alaszka jéghegyeinek meghódítására...
A siker nem sokat váratott magára!
1968-ban már a Moncler készítette el a grenoble-i téli olimpián részt vevő francia csapat hivatalos egyenruháját. A világ 1968-as nagy forradalmai mellett a Ramillon-gyárban is lejátszódott egy kisebb forradalom – megváltozott a cég logója: a Mont Eguit körvonalait felváltotta egy stilizált kakas. (Monestier de Clermont a Mont Eguit hegy oldalán terül el.) A tollkabát betört a mindennapi divatba is, elsősorban a tökéletes tervezésnek és kivitelezésnek köszönhetően. A Moncler tollkabát ugyanis hihetetlenül könnyű, és nagyon jól tartja a meleget. Kiválóan megfelelt a kezdő sízőknek, akik csak hétvégenként rándultak ki a síterepekre, és ugyanígy kedvelték azok is, akik hosszú téli túrákra indultak.
Kabátok, kezeslábasok, kesztyűk, amelyek megbízható védelmet nyújtanak a rendkívüli hideg ellen. A 20. század ötvenes éveiben született meg a Moncler hegymászó-felszerelés.
Abban az időben vált divattá a téli turizmus. A bélésnek köszönhetően a Moncler tollkabát rendkívül könnyű. A gyártáshoz használt tollat speciálisan Bretagne-ból szerezték be, Périgord környékéről, ahol egy bizonyos libafajt tenyésztettek. Ezeknek a libáknak a hasukon és a szárnyuk alatt igen finom és sűrű tollpihe nőtt, és 220 gramm toll elegendő volt egy kabát elkészítéséhez. A kabát diadalmenete folytatódott, és a hó borította hegyoldalakról leköltözött a városok utcáira. Miért is maradt volna a hegyek között ez a pihe-puha, melegecske kabát? A sikertörténet a nyolcvanas években teljesedett ki, és a „kakasos” ruhadarab óriási sikerével zárult.
A cégben később különféle problémák adódtak, s idővel a Moncler fénye megkopott. Több tulajdonosváltás után azonban csillaga ismét emelkedni kezdett, főleg mikor 2003-ban egy jó szemű comói vállalkozó, Remo Ruffini vásárolta meg a céget. Provokatív ötletei egyszerűek – ugyanakkor végletesek voltak. (Hiába, nem akart tönkremenni.) Kínjában kitalálta, hogy olyanná alakítja a Moncler tollkabátot, hogy mindig, minden alkalomra hordható legyen – ráadásul mind a négy évszakban. Ötletét „globális tollstratégia” névvel illette.
A vállalkozás kockázatos kalandnak indult, de az új anyagoknak és apró ötleteknek, valamint a hangsúlyos és stilizált részleteknek köszönhetően mégis világsiker lett. Mára az egész divatvilág úgy érzi, hogy nem élhet Moncler kabát nélkül! Az új darabok berobbantak a világpiacra, és hihetetlen módon befolyásolták a divattrendeket. Hosszú út vezetett a K2-től a havas hegyoldalakon át Párizsig. A milánói mólókon pedig olyan kollekciók születtek, mint a Thom Brown tervezte Gamme Bleu (a kényes ízlésű férfiak számára) vagy a Gamme Rouge luxuskollekció, amelyet a gazdag nőknek kreált Giambattista Valli. Röviden szólva: győzött egy kabátocska, amelyik soha nem elégedett meg azzal, hogy „csak egy tollkabát” legyen.
