Ivanics Zsuzsanna (Losonc) szlovák–magyar szakos tanító néni, és egy kisfiú boldog édesanyja. Szeret utazni, már több szigetet megjárt, és elmondása szerint szívesen kiköltözne a Karib-tenger mellé.
Nyitottságát öltözködése is tükrözi, nem fél stílusosan öltözködni (olyan stílusban, ami csak rá jellemző, amelyik igazán „zsuzsis”). Ruhái léleküdítő mosolyt csalnak ismerősei arcára.
– A divat is az önkifejezés része. A régi korok kedvelője vagyok, rajongok a vintage-ért: a régi ruhák között izgalmas, sokat megélt darabokat találhatunk. A turkálók az én világom! Kislány korom óta átválogatjuk a nővéremmel az öröklött ruhakupacokat. Már tinikoromban is nagy sálakat tekertem a nyakamba, nagymamám múlt századbeli kalapjait viseltem.
Az első turkálós élményemet is nagymamámnak köszönhetem, aki a nyári szünetben elvitt magával az egyik pozsonyi turkálóba. Akkoriban még nem volt divat a használtruha-kereskedés, én viszont örökre belészerettem.
– Azóta sem tudok felhagyni a szenvedélyemmel, időnként elkap a gépszíj, hogy vajon megtalálom-e azt a ruhát, amelyik egy vállfán vagy egy kupacban csak rám várakozik. Örülök, hogy olyan valamit viselhetek, ami nem jön velem szembe az utcán: legyen az egy fülbevaló, harisnya vagy éppen sál. Szeretem a kézműves darabokat, van saját készítésű fülbevalóm is. Az ékszerdobozom egy újragondolt darab: egy régi képkeretből készítettem, és a nagyi horgolt terítőjével dobtam fel. A könyveimet is antikváriumban vásárolom, kedvenc filmemet pedig a múlt század ’50-es éveiben forgatták (Van, aki forrón szereti, Marilyn Monroe-val a főszerepben). A zenéből is a régi vágású műfajokat kedvelem, mint a salsa, a bachata vagy a perzsa dalok.
