Egy okos ember szerkesztett egyszer egy szótárt. Egy női szótárt. Ez a szótár egyszerűen kezdődik: az igen = nem, a nem = igen. Vagyis a szerző feltételezi, hogy a nők egyszerűen az ellenkezőjét mondják annak, amit gondolnak.
Azt, persze, már régen tudjuk, hogy a gyengébbik nem tagjai gyakran rafináltak, és sokkal hajlamosabbak az udvariasságra (vagy udvariaskodásra), mint a férfiak. De vajon célravezetőe egészen mást mondani, mint amit gondolunk? Tényleg ilyenek volnánk? És ha igen, miért csináljuk ezt? Félelemből? Kíméletből? Óvatosságból? Szánalomból?
A lélekbúvárok is elismerik: egyáltalán nem biztos, hogy a szavaink igazi érzelmeinket tükrözik. Ez az igazság azonban nem csak a nőkre vonatkozik. Egy-egy elejtett szavunk mögött rengeteg mögöttes gondolat, érzés és vágy húzódhat meg. Ezek értelme rejtve maradhat beszélgetőpartnerünk előtt. Talán azt gondoljuk, kitalálja majd a gondolatainkat?! Pedig nem találja ki. Nem fogja megtudni soha, mit szeretnénk. Csak a szavak mögötti gyilkos indulatot érzi majd. A lényeget nem.
„Amikor egy boldog házasságban a feleség szerető gesztussal, mondjuk, egy szenvedélyes csókkal üdvözli a nap végén hazatérő férjét, azt a férj a szeretet és odafigyelés jelének tekinti. Egy boldogtalan kapcsolatban a férj lehet, hogy azt gondolja: vajon mit akar nálam elérni?“ – írja John M.Gottman A boldog házasság hét titka című könyvében. Gottman professzor (aki több száz házaspárral végzett kísérlet alapján vonta le következtetéseit) úgy véli, hogy az ehhez hasonló negatív gondolat a házasság válságának a jele. Vajon mit jelent az „Olyan férfias vagy ma, szúrsz...“ kezdetű mondat a szótár értelmezésében Azt, hogy „Fuj, te soha nem borotválkozol“, vagyis a férj egy rendetlen, mocskos és undorító ember.
A szavak mögötti indulat pedig megvetést sejtet. Ha így van, nem nagy jövőt jósolhatunk egy így működő kapcsolatnak. Ha ugyanis durván indítjuk a beszélgetést, azaz kritikával, és a beszélgetéssel nem a konfliktus megoldása a célunk, hanem a másik megalázása, akkor soha nem fogunk egymással zöldágra vergődni.
Csillának és Péternek két autója is van. Csilla azt szeretné, ha férje segítene neki lemosni az autóját, a férfi azonban erre nem hajlandó. Hallgassuk csak, hogyan veszekednek!
Péter: – Én ápolom a kocsimat. Ha te is ápolnád a tiédet, sokkal tovább tartana. Én ugyanis nem abban a hitben nőttem fel, hogy „hát menj, és vegyél egy másikat“. De te, úgy tűnik, igen! (Ez valójában ezt jelenti: Én takarékos, rendes ember vagyok, te pedig pazarló.)
Csilla: – Nagyon örülnék, ha segítenél nekem autót mosni. Hálás lennék érte. (Azaz: Szeretném, ha kibékülnénk.)
Péter: – És te hányszor segítettél nekem autót mosni? (Magyarán: Ne akard ezzel elintézni és befejezni a vitát!)
Csilla: – Én is segítek neked, ha te is segítesz nekem. (Vagyis: Szeretnék kibékülni veled.)
Péter: – Nem ezt kérdeztem. Te hányszor segítettél nekem? (Ez egyenlő azzal: Semmirekellő ember vagy.)
Csilla: – Soha. (Inkább beismerem, csak ne bánts!)
Péter: – Látod, ebből is látszik, mennyire nincs felelősségérzeted. (Szóval: Én sokkal jobb ember vagyok nálad, rólad inkább ne is beszéljünk!)
Péter és Csilla vitájából kitűnik, hogy a férfi egyáltalán nem a konfliktus megoldására törekszik. A célja az, hogy megalázza a feleségét. Csilla hiába próbálkozik békekötéssel. Az ilyen, válásra ítéltetett párok kezdetben csak ehhez hasonló semmiségeken vitatkoznak, később egyre rosszabbnak tűnik a másik. Egyre inkább olyan embernek, akivel nem érdemes együtt élni. Iránta érzett megvetésünk csak erősödik. És elindulunk a lejtőn.
Ha viszont a bekezdés elején említett mondat udvariasan folytatódik (például így: „Én nem szeretem, amikor nem borotválkozol, mert nagyon szúrsz“), akkor nem kritizáltuk a másikat, és nem akartunk fájdalmat okozni neki, csak panaszkodtunk. Gottman némi malíciával megjegyzi, hogy mennyivel kíméletesebbek vagyunk egy vendéggel, ha kiönti a legszebb abroszunkra a vörösbort, mintha ugyanezt a férjünk vagy feleségünk teszi. Minél jobban működik egy kapcsolat, annál jobban kommunikálnak a partnerek. Amikor a pár nem tud egymással beszélni, az azt jelenti, elhidegültek egymástól. Ahol a férfi és a nő sok kérdésben nem ért egyet, ott inkább hallgatnak.
Azok a párok, amelyek boldogok a házasságukban, udvariasan beszélnek egymással. Amikor ennek a kultúrája romlik, az a kapcsolat romlásának is a jele. Az udvarias kifejezéseket ezért soha nem tekinthetjük hazugságnak – éppen ellenkezőleg. A szavaknak óriási jelentőségük van, hiszen minden a kommunikáción keresztül zajlik. Nem igaz, hogy mindent meg lehet, meg kell beszélni a másikkal. Baj akkor van, ha sorozatosan elhallgatjuk a problémáinkat, és nem oldjuk meg azokat. Titkolózunk, és ilyenkor egyre vastagabb lesz a fal közöttünk.
A szexualitás nagyon érzékeny területe az életünknek. A legritkább esetben merünk a vágyainkról nyíltan beszélni, inkább csak célozgatunk.
Valahogy így:
Nő: – Gondolj arra, milyenek voltak az érzelmeid kéthárom évvel ezelőtt, hogyan kezeltük ezt a problémát, és mit éreztünk. Úgy értem, gondolkozz róla! Sokkal fontosabb probléma volt ez akkor, mint most.
Férfi: – Azt hiszem, sokkal nagyobb biztonságban érezzük magunkat együtt most, mint akkor... Nem tudom. Azt mondanám, hogy már nem is foglalkozunk az igazi problémánkkal vagy másképp foglalkozunk. Nem hiszem... Nem tudom, hogy egyáltalán változtunk-e.
Gottman professzor segítségével most is megtudhatjuk a megfejtést. A feleség szerette volna a férjét meggyőzni arról, hogy az a bizonyos, két-három évvel ezelőtt felmerült probléma már nem probléma többé. (Vagyis nem olyan nagy baj, hogy egy héten csak egyszer szeretkeznek, akkor sem, ha a férj ennél többet szeretne.) A férfi azonban úgy gondolja, hogy ez továbbra is baj, de ezt nem meri nyíltan kimondani. Pedig! Minél homályosabban fogalmazza meg az ember, hogy mit szeretne és mit nem, annál kisebb a valószínűsége, hogy megkapja. Szexről beszélgetni élvezetes dolog is lehet, elmélyítheti az összetartozás érzését.
Tény, hogy a házasságok hetven-nyolcvan százalékában van valamilyen „extra kapcsolat“, amely természetesen titkos. A kapcsolatok zömében ugyanis a párok szexuális hűséget követelnek egymástól. Legalábbis színleg. A következmény képmutatás, kielégítetlenség, feszültség. A férfiak pornófilmek iránti kimeríthetetlen érdeklődését ezek az eltitkolt vágyak tartják fenn. A nők pedig sokszor pusztán azzal is megelégednének, ha csak beszélhetnének arról, hogy megkívántak valaki mást. (Hiszen gondolatban ő is megtette ezt már százszor.)
Kata sohasem mosogatott el. Pontosabban egy hónapban egyszer, és akkor sem mindent. Sanyit ez egy kicsit idegesítette, de sokáig tűrt, aztán egyre többször kezdte mondogatni, hogy őt a sok mosatlan bosszantja. Kata mégsem volt hajlandó a koszos edényeket elmosogatni. Sanyi sem. Egy barátjuk felvetette, hogy talán segíthetne egy takarítónő, de Sanyi szerint ez nem jelentene megoldást. A férfi beköltözött az irodájába, azóta gondolkodik az élet nagy kérdésein. Kata pedig reménykedik, hogy Sanyi egyszer visszaköltözik hozzá, mert még mindig szereti a férjét. Valójában Sanyinak is nagyon fontos a házassága, Kata és a gyerekek. Csak…
Amikor kimondta, hogy kicsit idegesíti a sok mosatlan, Kata nem csak a szavak értelmét nem hallotta meg, hanem mást sem: Sanyi vágyát a rendre. Szerette volna, ha az élete átlátható és rendezett. A férfi a matematikát is ezért szerette, a kiszámíthatósága miatt. Kata tudta, hogy Sanyi édesapja rengeteget utazott, és sohasem lehetett előre tudni, mikor jön haza. De azt már nem, hogy ez Sanyi számára mit jelentett. Hogy állandó bizonytalanságban élt. Ezért vágyott arra, hogy a saját otthonában biztonságot teremtsen.
A felesége ezt nem tartotta tiszteletben a rendetlenségével. De nem is tarthatta, hiszen nem ismerték egymás legrejtettebb titkait. Ahogy Sanyi sem tudta, hogy Kata rendetlensége mögött, azaz óhaja áll, hogy szabad legyen – legalább a saját otthonában...
Holott a házasság legfontosabb alapköve az, hogy ismerjük és tiszteletben tartjuk egymás álmait. Sőt, segítséget nyújtunk a párunknak abban, hogy megvalósítsa őket. Fontos volna tehát néha feltennünk egymásnak néhány furcsának tűnő kérdést.
Például ilyeneket: „Milyen titkos vágyaid vannak? Mit szeretnél elérni az életedben? Milyen céljaid vannak?“ Ki fog derülni, nem is olyan könnyű válaszolni ezekre a kérdésekre. Először is magunknak kellene tisztáznunk, mit miért szeretnénk. Csak ezután leszünk képesek mindezt megosztani a társunkkal. (Ha még kíváncsi ránk, és nem akarja minden egyes szavunkat kiforgatni.)
Ebben a bonyolult feladatban segíthet, ha nem dorongoljuk le a másikat, amikor egy álmáról számol be nekünk. Például elárulja, hogy a hegyekbe szeretne utazni. Ha azt mondjuk, hogy nem szeretjük a hegyeket, sohasem fogjuk megtudni, hogy a társunk miért szeretne éppen odamenni. Vagyis csak akkor maradhatunk együtt, ha a párunkat az egyik legjobb barátunknak tartjuk!
