Úton vannak a csobotfalviak, minden házba bekopogtatnak, mennek hegyen át, mennek völgyön át, mert a szomszédos falvakból is van rendelésük.
Újabban már Facebookon jelentkeznek be az emberek Csomortánból és Csíksomlyóból, mert Csobotfalva odatartozik. Ádám Gyula fotóival.
Csobotfalván annak idején betiltották a kommunisták a betlehemezést, s most kezdték újra a fiatalok.
Az övék igen szép példája annak, hogy vissza lehet tanítani a hagyományt: a néplélek ugyanaz, nem kell sokáig az „iskolapadban” ülni.
Először a templomban részletet mutattak be a játékból kedvcsinálónak, közben pedig felsorolták, kik voltak az ötvenes években a betlehemezők.
Olyan volt akkor a templom, mint a csillagos ég, úgy ragyogott az emberek szeme; mindenki ráismert valaki közelire.
Mikor a házakhoz bekéredzkednek, az emberek eleinte feszengenek, ők vajon most mit tegyenek; de akkor jön a király, s ráhangolja a háziakat a csodára.
Átalakítja az egész házat templommá, ahova befogadják a szent családot, megjönnek a pásztorok, jön az adakozás...
Ki sajtot ad, ki pénzecskét, mindenki módja szerint. A csapatnak van egy mindvégig szótlan tagja, a vicces hamammas, aki összekever mindent, fogasra akasztja a cipőt, az udvaron átköti a kutyát.
Már van olyan, hogy nem minden ház ajtaja nyílik meg előttük, mert már a székelyek is azt gondolják, hogy a mai világ színes világ, nem kell, hogy ismétlődjenek a dolgok. Pedig az minden ünnep lényege, hogy ugyanazt tesszük, ugyanazt mondjuk, mint elődeink, s ez megerősít bennünket a mindennapokban.
A betlehemezést egy tanító, Antal Imre hozta vissza a faluba. Tizenöt évvel ezelőtt betanult egy innen-onnan összeszedett szöveget a gyerekekkel, s végigjárták vele a falut.
Mindenki csak álmélkodott, mennyi pénzt tettek a kis templomocskába az emberek.
A kocsmában viszont az egyik öreg fanyalgott, hogy ilyen „csúfságot nem kell végighurcolni a falun“. „Akkor mondjon jobbat!” – biztatta őt Antal Imre.
Erre az egyik öreg behívta magához, s az elejétől a végéig elmondta a csobotfalvi betlehemest, dallammal együtt, ahogy az ötvenes években játszották. Mára azt tanulják be a fiatalok, s adják elő minden éven.
