Ha Rékától azt kérnénk, hogy zenével mondd el, akkor kobzon pengetné el, hogy a természetességre esküszik, olyannyira, hogy még sampont sem használ.
Sokféle szépség létezik: van, aki a természetességre esküszik, és elutasít bárminemű festéket. Másnak elég a smink, a körömlakk, de nem töltet, se nem plasztikáztat. Aztán ott van a merész, aki nem fél alakíttatni magán, hogy felturbózza az önbizalmát. A végletek korát éljük, amikor mindent szabad. Sorozatunkban három nőt mutatunk be, akik nem csupán a szépségről vallanak – az élethez való hozzáállásukról is. Műlányok vagy természetes lányok: a kérdésben viszont határozottan állást foglalnak.
Korpás Réka (26) otthon háztartást vezet, komáromi kiskertjükben a párjával zöldséget termel, de akkor sem ijed meg, ha kitörik az asztal lába, mert barkácsol helyette újat – mindamellett zenét tanul egyetemi szinten. Kreatív énjét gyümölcsaszalás közben is kibontakoztatja, de a rövidpálca vagy egyráhajtásos pálca sem idegen tőle, ugyanis kis virágokat horgol. Igazi ökolány, semmitől nem ijed meg, ami a természettől való, vagy amihez a két kezünket kell használni, ezért mosószereit és krémjeit is maga keveri.
– Egy előadó mindig reflektorfényben van. Elképzelhetőnek tartod, hogy majdan igénybe vegyél valamilyen szépészeti beavatkozást az arcodon?
– Az öregedés ellen egyelőre nem tudunk mit tenni. Gondoltam már rá, hogy mit kezdek majd a bőrömmel, ha megereszkedik. Olvastam arctornáról, ami akár a lecsúszó oldalsó arcrészt is képes visszahúzni. A kozmetikai eljárások közül pedig a mezoterápia szimpatikus, mert műtét nélkül alkalmas bőrfiatalításra – azt is tudom, hogy a tűs mezoterápia a hatékonyabb. Amikor majd eljön az ideje, biztosan utánanézek, hogyan tudnám megőrizni a bőröm feszességét.
Nem vagyok híve a nagy átalakító, plasztikai műtéteknek. Szerintem az lenne a jó, ha az emberek próbálnák magukat elfogadni; szerintem egyetlen énünk és egyetlen arcunk van.
– Hogy néz ki a te szépségrutinod?
– Reggel és este megmosom az arcom langyos vízzel, majd mandulaolajjal bekenem, néha rózsavizet permezetek rá. Igyekszem természetes dolgokat kenni a bőrömre, olyasmit, amit akár meg is ehetnék. Este szintén mandulaolajat vagy csipkebogyómag-olajat használok, időnként pedig arcradírt, amit kávézaccból és olajból keverek ki. A testemre mandulaolajból, sheavajból és argánolajból készítek krémet. A dezodoromat szódabikarbónából és keményítőből készítem, méhviaszból pedig az ajakpíromat. Szerintem a régi világban megégettek volna boszorkánykodásért! (Nevet.) Ám az a legfontosabb, hogy így nem termelek szemetet, és a bőröm is élvezi a kenceficéimet.
– A természetesség jegyében nem is sminkelsz?
– A fellépésekre kisminkelem magam. Hogyisne! Az erős lámpák elmossák az arc vonásait, fontos a kontúrozás; eredetileg színpadra találták ki, csak átvették a civilek. Az Alverde natúr termékcsaládból használok korrektort, spirált és pirosítót. A körmömet régebben festettem, de mivel pengetős hangszereken játszom, tövig le kell vágni, így a festés is elmarad. Továbbá már nem is tetszik a lakk; most egyelőre itt tartok.
– Mivel ápolod a hajadat?
– Korábban hennával festettem, ez vöröses-narancsos színt adott neki. Majd gondoltam egyet, minek is festem, hisz még nem őszülök; ezért lenövesztettem. Négy éve nem használok sampont. Hosszú ideig csak forró vízzel mostam hajat, ami feloldotta a szennyeződést. Mostanában elkeverek egy teáskanálnyi szódabikarbónát vagy ecetet 2 dl vízben, ezzel öblítem le. Persze, ez a szolid módszer nem old fel minden zsírt, de ez kíméletes a hajhoz és a fejbőrhöz. Rozsliszttel is próbálkoztam – sokan dicsérik –, de nekem nem jött be. A hajvégekre olajat kenek, hogy védjem a kiszáradástól. Most a fotózásra hajat mostam, hogy friss legyen... (S ráz egyet a haján.) Általában hetente egyszer mosok hajat.
– Mennyi ideig tartott a hajad átállása, a tisztulás?
– Három hónapig. Az elején voltak azért „nem szeretem“ hullámok, mikor nem szerettem a hajamat. Kétszer elcsábultam, mégis megmostam a hajam samponnal, így kezdhettem elölről az egészet.
– Karcsú lány vagy... Sportolsz valamit?
– Egy éve kezdtem a piláteszt, kiváló derékfájásra, korábban ezzel küzdöttem. Tinikoromban is sokfélét mozogtam: lovasíjászkodtam, futóversenyekre jártam. Budapesten más tornákat is kipróbáltam, de végül maradt a pilátesz; nem nehezek a gyakorlatok, mégis mélyreható izommunkát végzünk.
„Kis házikónkat a párommal karöltve kifestettük, átfestettük az összes nyílászárót. Kipróbáltuk a parkettázást is, majdnem kifogott rajtunk. Szerettem volna mozaikcsempét, végül egy kőművesmester mutatta meg a trükkjét. A konyhai serénykedést nagymamáimtól lestem el, az aszalást és a gyógynövények szárítását pedig anyukámtól.”
– Megkérdezhetjük, hogyan lett belőled zenész?
– A családban mindenki szereti a zenét. Kiskoromtól jártunk rendezvényekre, koncertekre és táncházakba. Édesapám húga a neves népdalénekes, Korpás Éva. A mai napig sokat foglalkozik velem. Már hatévesen ott álltam mellette a színpadon. A zeneiskolában játszottam furulyán, fuvolán és egy kicsit zongorán is. A páromat, Mátét is a Gyuri nagybácsim vezette komáromi tánccsoport révén ismertem meg. Máté moldvai furulyán és kavalon játszik...
– Te pedig kobzon. El is hoztad magaddal. Mit tudhatunk róla?
– Pengetős hangszer, ezzel felvételiztem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, ahol ének szakon tanulok, és társhangszerként a kobzot választottam. Sokan nem ismerik, még a Zeneakadémia épületében is megesett, hogy rákérdeztek, mit cipelek a hátamon. (Mosolyog.) A legismertebb énekmondó, a tavalyelőtt elhunyt Kátai Zoltán játszott kobzon. Bár több hangszeren tanulok játszani, de a szívemnek a koboz a legkedvesebb. Táncházakban találkoztam vele először, hamar megszerettem, mert szépen kiegészíti az énekemet.
– Mi leszel, ha „nagy” leszel?
– A végzettségem szerint „népi ének-citera-koboz-tekerőművész-tanár”; így akár taníthatok is. A fő célom viszont az előadóművészet, most az ógyallai Bellő énekese vagyok. A járvány előtt majd minden hétre jutott egy fellépésünk. Nagyon szeretem az autentikus vonalat – viszont nem félek a népdalokhoz hozzányúlni, vagyis nem zárkózom el a feldolgozásoktól.
(Kép forrása: instagram.com/korpasreka)
– Naponta ingázol Budapestre?
– Három évig a fővárosban laktam, de túl nyüzsgő volt nekem. Két éve a párommal Komárom szélére költöztünk. Itt a hétvégi házak között éldegélünk, gondozzuk a 20 áras telket.
– Honnan jött ez a természetközeli életszemléleted?
– Otthonról hoztam az alapokat, de úgy éreztem, hogy nekem még szigorúbbnak kell lennem, mint a szüleim voltak. Ezért rátettem egy lapáttal. Vallom, hogy csak a fenntartható életmóddal őrizhetjük meg a Földet az ükunokáinknak. Ezért fontos, hogy minél kevesebb szemetet termeljek. Ha tehetem, csomagolásmentes boltban vásárolok, otthon pedig a piacon. Párommal a kertészkedésben is a fenntarthatóságot követjük: a komposzthagyó mélymulcsos technika jó megoldás erre. Nem ásunk, nem kapálunk, kevesebbet öntözünk, így kevesebb a gyom. Vegetáriánusok vagyunk, így az udvarban totyogó kacsák, fürjek és kecskék házi kedvencek. Öltözködés terén a használtruha-kereskedéseket preferálom. A műszálas holmik a vállfán maradnak, mert ruhában is a természetest szeretem.
Réka Instagramjára a fellépésiről is kerülnek fel felvételek. Hallgassanak bele:
