Azt mondják, ugye, hogy a klímaváltozást többek között a szarvasmarhák emésztése közben felszabaduló metángáz okozza. Ezért bizonyos uniós tervek a szarvasmarha-állomány és a tejtermékek 30%-os csökkentését irányozzák elő. A szarvasmarha-tenyésztés állítólag nagyobb hatással van az éghajlati változásokra, mint a szénfűtésű kazánok és a belső égésű motorok. Igaz lenne ez?
Tudni kell, hogy nemcsak a zöld aktivisták terjesztik a „problematikus” szarvasmarhákról szóló állításokat, hanem a nagyberuházók csoportja is. Ezek felszólítják az országok kormányait, hogy csökkentsék az üvegházhatást előidéző emissziókat.
(© wired.co.uk)
Az „új szén”
A fenti csoportok állítása szerint a metán gyorsabban felmelegíti a légkört, mint a szén-dioxid. Ugyanakkor gyorsabban is bomlik le, ezért a szénmentesítés elé kerül a rangsorban. A haszonállatok nem tartoznak az egyedüli „metángyárak” közé. Metánt szabadítanak fel a fosszilis fűtőanyagok, valamint a kőolaj és a földgáz kitermelése is.
Bizonyos csoportok azt mondják, hogy mára „a tehén lett az új szén”. A mezőgazdaságból származó légköri szennyező anyagok 70%-át ugyanis a szarvasmarha-tenyésztés produkálja. Ezért gyülekeznek a felhők a marhatartás felett.
A Green Deal mezőgazdaságra vonatkozó európai stratégiája a marhaállomány csökkentésére tett javaslatokat is tartalmazza. Ám a mezőgazdasági termelők szövetsége egyáltalán nem ért egyet ezzel a tervvel. Véleményük szerint ez az elképzelés szemben áll az élő természettel, és ellent mond a józan észnek. A hús- és tejfogyasztás csökkentése a táplálkozás szempontjából rendkívül kockázatos.
A haszonállatok, különösen a legeltetett állatok tenyésztésének korlátozása a vidék biodiverzitására is negatív hatással lenne. Ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy a metántermelődés adatait a múltban is sokan kétségbe vonták. Nálunk a mezőgazdaság produkciója az üvegházhatású gázok országos mennyiségének 5,5%-át teszi ki. Persze, más országokban ez elérheti a 20%-ot is.
Kevesebb és drágább
Az említett ambiciózus stratégiák nem veszik figyelembe, hogy a tervek milyen hatással lehetnek a lakosság pénztárcájára. Ha érzéketlenül nyomást gyakorolnak a mezőgazdaságra, kevesebb hús és tejtermék kerül a pultokra, de magasabb lesz az áruk. A németországi Kielben készült tanulmány szerint az EU-ban a marhahústermelés kényszerű 20%-os csökkentése 60%-kal emelné a hús és 36%-kal a tej árát. A sertéshúsmennyiség 17%-os csökkentése 48%-os drágulást eredményezne. Ezzel egy időben 12%-kal emelkedne a gabonafélék és 18%-kal az olajos magvak (termények) ára is.
Mi történne nálunk, ha elfogadják ezeket az uniós irányelveket? Elsősorban tudnunk kell, hogy az EU-tagállamokban eltérőek a mezőgazdasági viszonyok, ezért az elvárások nem készülhetnek egyazon sablon szerint mindenki számára.
Sokan vannak, akik mindenkit óvnak a „zöld őrülettől”. Nemrégiben a cseh sajtó (Reflex) megszólította a magángazdákat. Az egyik családi gazdaság vezetője röviddel a kommunizmus bukása után kezdett vállalkozni 850 hektár mezőgazdasági területen. „Miért kellene mesterségesen csökkenteni a marhaállományt? Többmilliós beruházást igényel, ha az ember modern technológiával akar állattenyésztést folytatni. Már most is hiány van képzett szakemberekből, mert senki sem akarja végezni ezt a munkát.” A mezőgazdász szerint az egyre szigorúbb szabályok emelik a kiadásokat (műtrágya, gázolaj, energia, ügyintézés), miközben a földalap védelme jelentéktelen – lassan minden elérhető földterületet beépítenek.
„Ha bürokratikus beavatkozással, felső utasításra csökkentjük a marhaállományt, akkor nőni fog a külföldi behozatal EU-n kívüli országokból. Ez mesterségesen csökkenteni fogja a hazai mezőgazdászok konkurenciaképességét." A magánvállalkozók szerint mindenki örülne, ha a hivatalok minél ritkábban szólnának bele a vállalkozások működésébe. A gazdáknak semmilyen szinten nincs szükségük a „felvilágosult” hivatalnokok utasításaira.
Nem elég az élelmiszer!
Más problémára hívja fel a figyelmet a Copa-Cogeca, az európai gazdákat képviselő legerősebb szövetség. Óva int az európai mezőgazdasági termelés csökkentésétől, a mezőgazdasági termények és az élelmiszeripari termékek kivitelétől. Kárhoztatja az új adók kivetését a vörös húsokra, amit egyes nemzeti kormányok nehezen emésztenének meg. Az állattenyésztés csökkentésének tervével összefüggenek azok az elképzelések, melyekkel a lakosság étkezési szokásait kívánják befolyásolni.
Olyan elképzelések is vannak, hogy hivatalból támogatnák a húsmentes étkezési szokásokat. Ámde nem mindenki hajlandó elfogadni a húst helyettesítő növényi ételeket, tejtermékeket, sem az állam bácsi tanácsait arra vonatkozóan, mit kell és mit nem kell fogyasztani.
Bélszín helyett tücsök?
Van olyan ember, akinek nem okoz gondot, hogy átálljon a növényi vagy más alternatív étrendre, például a tücskökből nyert fehérjére, ami a marketing szerint a jövő élelmiszere. A többség azonban még mindig szívesen fogyasztana rántott borjúszeletet – már ameddig a marhaszelet nem válik a módosak eledelévé.
Hasonlóan kisebb érdeklődés mutatkozik a laboratóriumban előállított élelmiszerek iránt. A metánról szóló csatározásokba már bekapcsolódtak a nagyüzemi szarvasmarha-tenyésztők és a fastfoodhálózatok is (beleszólnak a legeltetésbe, a tápok összetételébe is). Bár a fejlett országokban stagnál a marhahúsfogyasztás, az emberek nagy része nem akar lemondani róla. A legtöbben egészségesebben étkeznek, mint régen – amit a magángazdaságokból származó minőségi élelmiszerek kínálata is támogat.
A globális trendek viszont fordítottak. A fejlődő országokban az életszínvonal emelkedésével világviszonylatban emelkedik a marhahús és a tejtermékek iránti kereslet. Esetleg ott is korlátoznák a termelést?
(© Genevieve Poblano / Digital Trends)
Jelenleg még nem dőlt el, hogy az európai korlátozások kiszabásánál figyelembe veszik-e a tagállamok eltérő indulási pozícióját. A zöld mezőgazdasági stratégia szerint 2030-ig 20%-kal kell csökkenteni a műtrágya alkalmazását, 50%-kal a peszticidek használatát és szintén 50%-kal a haszonállatok antibiotikumos kezelését. A szántóföldek egynegyedét ökologikus mezőgazdasági módszerekkel kell megművelni. Ebben az élen Ausztria jár. Ennek oka az ország jellegéből adódik (hegyvidék, fűvel benőtt hegyi legelők, ahol növénytermesztésre nincs mód).
Az a lényeg, hogy nincs sietség ezen a területen. Eddig még nem születtek meg az erre az ágazatra vonatkozó törvények; tehát még lehet változtatni. A mezőgazdaság fő feladata az elegendő mennyiségű élelmiszer előállítása, hogy képes legyenek jóllakatni a teljes lakosságot.
Európa arra törekszik, hogy a szénsemlegesség élen járó földrész legyen – bár a világ üvegházhatású gázainak mindössze 8%-át produkálja. Ez a törekvés azonban rövid távon károsíthatja a tagállamok gazdaságát. Ez tény, tény!
Még, még!
Egyes aktivisták a médián keresztül gyakorolnak nyomást a döntéshozókra, és azt a benyomást keltik, hogy a negatív klímaváltozást a mezőgazdasági termelés, a haszonállattartás és általában a hagyományos mezőgazdaság idézi elő. Ez torz képet fest a mezőgazdaságról, holott a mezőgazdasági termelés kulcskérdés, és nem csak az élelmiszerek előállításának szempontjából – hiszen a földek nagyobb részét gondozza és ápolja is.
(A cikket a Reflex hetilap kérdésfelvetései alapján állítottuk össze.)
