Régi templomos hely Gelle, erre még előneve, az „Egyház” is utal. Ugyanakkor az egyházgellei templom, a középkori épületek nagy részéhez hasonlóan, nem az eredeti formájában őrződött meg. Számos átalakításon esett át, változtattak a homlokzatán és a stílusjegyein is. Az utolsó nagyobb változtatás 1899 körül zajlott, 2015-ben pedig Jankó Gábor atya, a templom plébánosa kezdett bele egy nagyszabású restaurálásba, ami egészen a mai napig tart.
A Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére emelt plébániatemplomot a 12. század végén és a 13. század első felében építették késő román stílusban. Elsőként az 1253-ból származó oklevelek említik a létezését. A román stílust főleg kősisakos, kéttornyú homlokzata hordozza.
Az egyházgellei Szent Péter és Pál római katolikus templom madártávlatból. A templom korábbi restaurálása két fázisban zajlott. Az első lehetett a komolyabb beavatkozás, ami a nyugati homlokzat átalakításával, a hosszház támpilléreinek és csúcsíves ablakainak kialakításával, valamint a szentély újraboltozásával járt.
A következő fázisban a homlokzatot megmagasították, ami szokatlanabbá tette az összképet, de visszatérést jelentett a korábbi állapothoz. Valószínűleg az első, fő restaurálás 1899 körül fejeződött be, a második, kisebb volumenű beavatkozás pedig 1915 előtt zajlott.
– Először felkerestük a Nagyszombati Kerületi Műemlékvédelmi Hivatalt, mondván, szeretnénk felújítani a templomot, hiszen az idő vasfoga jócskán megmutatkozott rajta – kezdi beszélgetésünket Jankó Gábor atya. – Ott előírták, milyen feltárásokat kell elvégeztetnünk a felújításhoz. Művészettörténeti és építészettörténeti szempontból szükségünk volt műemlékvédelmi kutatásra.
Utána az épület restaurátori kutatására került sor, majd a templomhajó régészeti, valamint a tetőszerkezet és a torony dendrokronológiai kutatására. (A dendrokronológia az egyetlen olyan kormeghatározási módszer, amely hosszú távon képes abszolút dátumozást biztosítani egy év pontossággal. – szerk. megj.) Mi ezt mind abszolváltuk.
– A kutatások eredményei magukkal hozták a következő lépést?
– A kutatásokban megnevezték, melyek azok a felújítások, amelyeket kimondottan restaurátornak kell elvégeznie, és mit végezhetnek iparművészek. A műemlékvédelmi kutatásoknál a fal jellegéből adódóan különböző nagyságú és mélységű kutatóablakok kerültek feltárásra. Ezekből a szondázóablakokból következtetni lehet az épület kifestéseinek periódusaira, a festék anyagára, technikájára. A szondázásra az épület belső és külső oldalán is sor került, próbáltak visszamenni az eredeti, legalsó vakolatréteghez. A dokumentáció során a kutatók felhasználták az előző kutatások anyagát is, összehasonlították az eredményeket, és ehhez a munkához párosult még egy levéltári kutatás is. Régen ugyanis az esztergomi érsekséghez tartoztunk, így az Esztergomi Prímási Levéltárban találhatók plébániánk egyházlátogatási jegyzőkönyvei, melyek többségében latinul, helyenként magyarul íródtak. Ami írott anyag fellelhető egy templomról, és érinti annak művészettörténeti és építészettörténeti múltját, azt egy ilyen kutatás során fel kell dolgozni.
Jankó Gábor atya, az egyházgellei plébánia vezetője. 2015-ben látott hozzá a Szent Péter és Pál római katolikus templom felújításához, hogy megújult köntösben hirdesse Isten dicsőségét.
– Ha jól tudom, a gótikus szentélyben találtak 13-14. századi freskókat is...
– A szentély freskói 1270 és 1320 közé datálhatók, ezek a legrégibbek. De a szentély további felbecsülhetetlen értékei közé tartozik az 1400-as évekből származó gótikus szentségház, a pasztofórium is. Ezt faragott kőből készítették, és a gót ízlés legszebb díszítményeivel ékesítették: van itt 13. századi papi ülőfülke, illetve további falfülkék; egy, a romantika-gótika korából fennmaradt kőablakmaradvány, és egy síremlék (kőepitáfium) 1633-ból. A templom jelenlegi barokk keresztelőkútja pedig a 17. századból származik.
– És mi mindent találtak még a templom többi részében?
– A templomhajóban végzett kutatások során további freskók kerültek elő. Ezek a 14. századból származnak, és a templomhajó északi oldalán találhatók. A kóruson két női szent ábrázolása látható, az egyik nagy valószínűséggel Szent Ilona. Az északi fal nyugati részén pedig Szent Dorottya alakja látható, akit a kezében tartott kosár alapján tudtunk beazonosítani. A feltárás során szembesültünk azzal, hogy valamikor az egész északi fal freskókkal volt díszítve, de ezeknek, sajnos, csak a töredéke maradt meg.
A párhuzamos déli oldalon nem találtunk freskókat. Ez abban az időben egyáltalán nem volt szokatlan jelenség, az északi fal volt a hidegebb, így arra festettek. Ráadásul az északi oldalon régen keskenyebbek voltak az ablaknyílások, mint a déli oldalon. Így az északi oldalon lévő freskókat a déli ablakokon behatoló napsugár nagyobb felületen tudta megvilágítani.
– Ezek azért nem mindennapi eredmények...
– Nem panaszkodhatunk, bár kezdetben azt gondoltam, több freskót sikerül majd feltárnunk. A kisebb szondaablakok segítségével ugyanis különböző alakzatokra bukkantunk, így azt feltételeztük, hogy ez egész falon freskók lesznek. Sajnos, csupán a töredékét találtuk meg. Feltehetően a falnedvesedés, az ablaknyílások bővítése, illetve különböző változások miatt nem maradtak fenn teljes egészében.
– Egyébként szondázás jeleire bukkantunk a déli oldalon is, ahol találtunk színes réteget, bontottunk nagyobb felületet, freskók után kutatva, de hiába. Figyelemre méltó azonban a déli falon a román kori bejárati portálfragmentum, ami csakugyan freskórészlettel volt díszítve – de már csak töredékek láthatók. A román kori templomnak volt tehát egy déli bejárata is, de nem tudjuk, miért falazták be. Érdekesség, hogy a templomhajó külső oldalán található támpillérek nem gótikusak, csak utánozzák a szentély támpilléreit – amelyek viszont eredetiek! Ez arra enged következtetni, hogy azelőtt falazhatták be a déli kaput, mielőtt a templomhajót külső támpillérekkel gazdagították.
– A gótika nem a csillogásról szólt, viszont nagyon szép, gazdagon faragott kőelemek jellemezték. Szentségházunk pedig kidolgozásában és nagyságában is kimondottan domináns, gótikus építmény, kevés ilyen maradt fenn a Kárpát-medencében.
A szentély ólomüveg ablakait is felújították, melyeken Szent István király, Árpád-házi Szent Erzsébet, Keresztelő Szent János, Szent József és a Lourdes-i Boldogságos Szűz Mária alakja látható.
– Beszéljünk egy kicsit magáról a restaurálásról...
– Többek közt sor került a templomhajó ólomüveg ablakainak restaurálására is, a szentély ablakai pedig tejüveget kaptak. Utóbbiról tudni kell, hogy a szentélybe az 1936–40 közötti időszakban színes ólomüveg ablakok kerültek – Szent István király, Árpád-házi Szent Erzsébet, Keresztelő Szent János, Szent József és a Lourdes-i Boldogságos Szűz Mária alakjával. Nem számoltak azzal, hogy ott majd valakik később freskót találnak. A színes ólomüveggel a szentélyt akarták kiemelni, mára viszont az intenzitásuk elnyomta a középkori elemeket, a feltárt freskóknak ez nem kedvezett. A restaurálás során a szentély ólomüveg ablakai mögé tejüveg került, így a bejövő fény tompítva érkezhetett. A templomhajóban lévő négy, kék háttérszín ólomüveg ablak pedig katedrálüvegre lett cserélve, mely síküveg, azaz átengedi a fényt, de átlátni már nem lehet rajta.
– A templomi szobrokat és kegytárgyakat is restaurálták?
– Igen, a templomi kegytárgyak, a szentek szobrai és a két Krisztus-korpusz is restaurálva lett.
Új szobortartó fakonzolok készültek a szobrok alá, felújításra kerültek a stációs keresztek, a gótikus örökmécses és a gótikus szentségi trónus is.
– A koronavírus miatt kialakult helyzet gátolta valamiben a munkálatokat?
– A tetőzet felújítását a járvány kirobbanásának időszakában kezdtük el. A régi barokk tető teljes cserére szorult. Volt olyan időszak, amikor nem volt a templom fölött tetőszerkezet. Imádkoztunk is, nehogy esőt kapjunk. Az Úr végül megőrzött bennünket, mert három hónapig tartottak a munkálatok, és nem is volt eső. Jót nevettem rajta, mikor visszahallottam a mezőgazdászoktól, hogy azért nincs eső, mert Gellében a plébános csináltatja a tetőt.
Jézus kereszthalála Szűz Mária és Szent János apostol alakjával.
– Milyen tervek várnak még megvalósításra?
– A templomhajót szeretnénk kifesteni törtfehér színre, amilyen a szentélyünk is. De először még a templom szigetélését kell megoldanunk. A falnedvesedés miatt injektálni kell a falakat (utólagos szigetelés, mely során vegyi anyagot fecskendeznek a nedves falszerkezetbe – szerk. megj.), kívül-belül pedig mintegy 2,5 méter magasságban le kell verni a vakolatot. A templomhajóban esedékes lesz egy régészeti kutatás is, hogy új talajszerkezet készülhessen, majd ezek után kerülhet sor a festésre. Sok mindent sikerült már realizálnunk. Legutóbb például a harangjainkat újra villamosítottuk, de felújításra került a harangszék is. És persze a hangtechnikai felszerelésünk is az újdonságok közé sorolható.
– Gondolom, az anyagi források előteremtése nem kis feladat egy ilyen volumenű rekonstrukciónál...
– Valóban, sokszor ez bizonyul a legnehezebb feladatnak. A szlovák kulturális minisztériumtól, a gellei önkormányzattól, a hívektől, az egyházgellei családoktól, a szövetkezetektől és vállalkozóktól érkezik a támogatói adomány. Vannak látható jelei a munkának, de az ember azt gondolja, hogy a felújítás gyorsabb ütemben fog megvalósulni. Nem olyan egyszerű ez, rengeteg előkészítő munkával jár, hogy egy-egy projekt sikeres legyen. Nem szívesen bocsátkozom előrejelzésekbe, de úgy gondolom, a következő tíz évünk még bőven tartogat számunkra felújítanivalót.
