Kezdjük egy vallomással: „Az osztálytalálkozónkon kezdődött. Nem túl romantikus, de így volt. Harminc éve nem láttam az alapiskolás osztálytársaimat. Köztük azt a fiút, akivel először csókolóztam életemben. Na ja, már tizenöt évesen is elég jó ízlésem volt. Most egy felnőtt férfi ült velem szemben. Éjjel kettőkor egy SMS villogott a mobilomon: »Itthon vagyok, félig alszom, de még mindig érzem az illatodat.« Ezzel kezdődött.”
„A következő négy napon egy betűt sem írt. Pedig még vécére is a mobilommal jártam. IQ-m vetekszik Barack Obamáéval, most azonban sztrájkolt az eszem. Mindig ezt csinálja, ha férfi van a dologban... Megáll, sőt úgy tesz, mintha nem is volna. Aztán, úgy este fél hét tájban újra pityegni kezdett a mobilom. Új SMS: »Mi újság? Állandóan rád gondolok. Belevesztem a szemeidbe.«
Henrik Rom: On the sunny side (© Henrik Rom)
Van használati utasítás?
Magamban nagyot fohászkodtam: Édes istenem, most mondd meg, mit tegyek! Ha az ember hajfestéket vagy arcpakolást vásárol, mellette van a használati utasítás. Pontosan elmondja, hogyan kell alkalmazni, mit kell tenni, hogy az ember ne rontsa el a műveletet. Az ilyen helyzetekre miért nincs használati útmutató? Miért nem mondja meg senki, hogyan kell bánni a férfiak-ókal? Válaszoljak rögtön? Vagy csak egy óra múlva? Esetleg holnap? És mi a fenét írjak? Aztán fejetlenül nekimentem... Nem gondolkodtam, írtam, ami eszembe jutott. Azonnal.
Az utóbbi hat évben mást se tettem, csak azt számolgattam, mit nem tehetek, és miért. Közben elfelejtettem, mi az, amire a legjobban vágyom. Ez a fiú, akivel valamikor régen az iskola alagsorában csókolóztam, eszembe juttatta, mi tenne boldoggá. Például az, ha nem kellene mindig egyedül lefeküdnöm. Mert már azon gondolkodtam, hogy veszek egy kutyát. Az legalább hűséges, legfeljebb mindent összenyálaz. Az is boldoggá tenne, ha nem én szeretném a gyerekeimet – hanem engem szeretne valaki... Meg az, ha szatén hálóinget vehetnék magamnak, és abban várnám az estét.
Igen, elkezdtem álmodozni, mint egy tizenhat éves fruska. De meg is ijedtem. Negyvenéves korában az ember még ezt-azt elhisz. De két rossz házasság és két válás után már nem hiszi, hogy az ő életében is jöhet még hepiend.”
Hogy jöttem rá?
„Ma négy hónapja, hogy együtt vagyunk. Föllélegezhetek. Ez a férfi nem tiltott gyümölcs. Nem nős, nem féltékeny fajta (ezt az ember egy hét után felismeri), nem alkoholista (ez egy hónap alatt kiderül), és – hála istennek – nem is dühöngő őrült. Ez az új pasi illik hozzám (mondhatnám úgy is, kompatibilisek vagyunk), értékrendje és életvitele hasonló az enyémhez, és ami a fő: SZERET.”
Miből tudtam meg, hogy szeret?
-
Gyakran megdicsér
A barátom büszke arra, amivel foglalkozom (tanítónő vagyok). Elismeri képességeimet. Amikor szülői értekezlet van, és pénteken nem tudok időben hazamenni (százötven kilométernyire lakunk egymástól, és csak a hétvégeket tudjuk együtt tölteni), a sütőben hagyja a vacsorát, mellette cédula: „Ha megetted, az ágyban várlak.” -
Pontosan tudom, miből él
És azt is, mennyit keres. Ezt már az első héten elmondta, mert szereti a munkáját, és jól is keres vele. Hál’ istennek! Az a férfi, aki nem elégedett magával és a munkájával, engem sem tud igazán szeretni. Egyszerűen azért, mert nem szereti saját magát. -
Nem ismételgeti mindennap, mennyire szeret
Egyszer már mondta. Minek folyton ismételni? De amikor elmegy mellettem, megsimogatja a karomat, megérinti a fenekemet. Az a férfi, aki igazán szeret, nem a száját járatja, hanem megérint.
-
Vele nem kell megjátszanom magam
Megmondhatom, ha valamit akarok, és azt is, ha nem. Ő is megmondja. Éppen ezért az én szekrényemben fehér és fekete csipkés fehérnemű van, az ő szekrényében pedig régi gyémánttűs gramofon, amelyen régi lemezeket hallgatunk. És soha nem emlegetjük az exeinket. Ezt nem szereti sem ő, sem én. -
Álmodozik és tervez
Mindig rossz vége van, ha egy kapcsolatban az egyik vagy a másik fél szorong. Én attól a perctől kezdve nem félek tőle, amikor azt mondta: „Majd ha elmegyünk gombázni, megmutatom, hol nőnek a legszebb vargányák.” Ehhez tudni kell, hogy a barátom szenvedélyes gombász. Róluk tudni kell, hogy akárkivel nem mennek el gombát szedni. Ráadásul amikor ezt mondta, boldogan elmosolyodott, pedig még csak február 20-a volt, amikor sehol sincs még gomba. Csak tavasz vége felé nőnek a gombák, ami azt jelenti, hogy a jövőben is számol velem. Kézen fogva visz el a titkos helyre. Ilyet csak a szerelmes emberek mondanak.
Amikor kérdez valamit, türelmesen megvárja a válaszomat. Nem beszél a levegőbe, és nem kérdezget rutinból. Ha valamit kérdez, kíváncsi a válaszomra, mert örömet akar szerezni. És azt teszi, amit mondok.
-
Mindig van rám ideje
Nem beszéli ki magát arra, hogy sok a munkája, fáradt stb. Minden pénteken találkozunk, akkor is, ha cigánygyerekek potyognának az égből. És időről időre SMS-t ír: „Mikor lesz már péntek?”
P. S.
„Bevallom, sokáig gyötörtek a kétségek. Nehéz elhinni, hogy rám talált a boldogság. Eleinte nem akartam belemenni, mert féltem. Ha az ember átadja magát egy érzésnek, nincs visszaút. Egy tanfolyam nyitotta fel a szememet. El kellett utaznom. A következő héten ő ment kiküldetésbe, tehát tudtuk, hogy két teljes hétig nem találkozhatunk. Két napon belül belázasodtam, iszonyú náthás lettem, és ő is orvoshoz került, mert a vérnyomása felment 157/70-re. Igen, az alsó lett 157. Öreg orvosa annyira megrémült, hogy minden lehetséges kivizsgálásra elküldte. Amikor megjöttek az eredmények, azt mondta: »Ember, maga nem beteg. A vérképe gyönyörű, a többi eredményét iskolában kellene tanítani. Maga szerelmes!«”
