Az elmúlt időszakban feje tetejére állt világ, az esküvők áttolódtak sohanapjára, mások maszkban mondták ki a boldogító igent. Amikor mi elkezdtünk beszélgetni az esküvőről, már több mint egy éve a koronavírus határozta meg a hétköznapjainkat.
Hogyan lehetne belezsúfolni egyetlen cikkbe ennyi mindent? Mivel én is rengeteg hasznos tanácsot kaptam, megfogadtam, hogy a tapasztalataimat továbbadom. Így szervezd meg az esküvődet!
Öt tipp a nagy napra – Első tipp: Törekedjünk az egyensúlyra!
Az én családom Komáromban él, a férjemé Óvárban, egy palóc faluban a Nagykürtösi járásban – 150 kilométernyi a távolság az örömcsaládok között. Már a helyszín kiválasztása is felért egy vészhelyzettel. Kihez legyünk közelebb? Mekkora dáridót engedhetünk meg magunknak? Szem előtt kellett tartani, hogy a férjemnek több olyan idős rokona van, akik nem mobilisak. Ez utóbbi miatt Óvár felé billent a mérleg nyelve.
Sajnos, a közelben alig volt szálláslehetőség. Így egy nyakatekert megoldáshoz folyamodtunk: két helyszínen zajlott az esküvőnk. Óvárban megesküdtünk, adtunk egy vacsorát a férjem családjának, barátainak, illetve az én közeli rokonaimnak; másnap pedig Komárom környékén csaptunk egy hét világra szóló lagzit az itteni barátokkal. Így egyik érdek sem sérült, csak én bolondultam meg kis híján. Három napig tartott a ramazúri, ebből egy napig csak a kultúrházat és a templomot díszítettük. Ám nem kell emiatt sajnálni bennünket, mert közben finom gulyást falatoztunk, és megalapoztuk a következő két napot a rokonokkal.
Második tipp: Szánjunk időt a szervezésre!
A közkeletű elképzelés szerint nagyjából egy évre van szükségünk az előkészületekre. Kis esküvő, kis munka, nagy esküvő, nagy munka, álomesküvő még nagyobb stressz. Az én tapasztalatom: egy héttel mindig több időre van szükség, mint amennyi a rendelkezésünkre áll. Nekünk három hónapunk volt százötven vendéges, három napon át tartó lakodalmunk megszervezésére. Mielőtt bárkiben felvetül: nem azért siettünk, mert áldott állapotban voltam. Csak nem szerettünk volna várni, bölcsen azt gondoltuk: ki tudja, mi lesz addig a világgal – no meg a vírussal.
Vigadalmat akartunk, jókedvű vendégsereget, életre szóló élményt – ebben a szülőkkel is megegyeztünk. Három hónap összehangolt csapatmunkájával végül sikerre vittük a történetet, de azért sok kompromisszumot kellett kötni.
Harmadik tipp: Kérjünk segítséget!
Már a startkőnél tegyük meg. A rövid idő miatt fontos volt, hogy tudjuk, mit kell a hivatalokban elintézni, s mire lesz szükség, mit kell okvetlenül belistázni. Szerencsénre a férjem ismeretségi körében több esküvő volt az elmúlt három évben. Az egyik unokatestvére például 250 fős lakodalmat csapott, és minden szervezetten zajlott. Ezért felhívtuk őket, majd egyeztettem a feleséggel, aki azon nyomban átküldte esküvői füzetjének fotómásolatát. Így rengeteg telefonszámot kaptunk, például a virágosét, a fotósét, a szakácsét, időzítési útmutatókat és figyelmeztető fülecskéket, hogy miről nem szabad megfeledkezni.
Apropó: esküvői füzet. Én szeretem a hűvös logikát, szeretem rendszerbe szedni a teendőimet, így biztos voltam benne, hogy hasonlóan fogok eljárni. Lesz egy kis vonalas füzetem! Ebben aztán minden teendő helyet kapott, kis táblázatokat gyártottam, szerepelt benne az összes vendég neve, illetősége és telefonszáma, sőt, még a nászajándékokat is belistáztam. A végén már csak pipára vártak a feladatok. Másik nagy támaszom egy esküvői dekorációs könyv volt, ez segített, hogy „belőjem”, milyen stílusban terítsünk, milyen dekorációs elemeket válasszunk a terítéshez. Ez is sokat segített.
Negyedik tipp: A vőlegényt is fogjuk munkára!
Ehhez kell egy kis önismeret és realitásérzék. Ha a vőlegényemet kérdeztem volna meg arról, hogy fehér, törtfehér, csontszínű, esetleg púderrózsaszín legyen a szalvétánk, jobbik esetben közölte volna, hogy rám bízza. Rosszabbik esetben felhúzta volna a szemöldökét, hogy ő nem lát a szalvéták között nagy különbséget, mindegyik ugyanolyan. Ennek ellenére próbáltam bevonni a tervezésbe, persze csak mértékkel.
Pilláimat rebegtetve közöltem vele, hogy senki sem jobb nála a netes rendelések megejtésében, ő tud a legjobban találkozót egyeztetni, felhajtani a fotóst, a meghívók borítékolásában pedig abszolúte verhetetlen... A „csodafüzetben” pedig minden feladat mellé odakerült, hogy melyikünk mit intéz, és rendszeresen átvettük, hogy mi lesz a következő lépés; ha pedig valamelyikünk elakadt, megcseréltük a feladatokat. A végére összehangolt kis csapat lettünk, s már egy szemvillanásból megértettük egymást.
Ötödik tipp: Ne akarjunk Hamupipőkék lenni, ha amúgy nem vagyunk Hamupipőkék!
(Majdnem) minden kislány és nagylány arról álmodik, hogy övé lesz az álomesküvő, ő lesz a legszebb menyasszony a világon. Ezért sok ara már hónapokkal az esküvő előtt egyeztet a kozmetikussal, fodrásszal, próbasminkre megy; s nem esküvő előtt egy nappal fog 6-Ds pillát rakatni és mézszőkéből feketére váltani. Így nem eshet meg, hogy a mennyasszonyt a tulajdon vőlegénye sem ismeri fel, a násznépről nem is beszélve! Az sem veszi ki jól magát, ha a szende lány budoársminket csináltat, utána esküvői fotózkodás ürügyén félmeztelenül fotóztatja magát kék harisnyakötővel a fürdőkádban.
Az átváltozást a legjobb fokozatosan elkezdeni, hisz nekünk is meg kell szokni, hogy már nem szőkék vagyunk, hanem barnák. Ráadásul az utolsó pillanatban véghezvitt nagy szépészeti változások balul is elsülhetnek.
Olyan is volt már, hogy allergiát váltott ki a kétszáz eurós csodaretinolos arcmaszk, amire a mennyasszony azzal a felkiáltással, hogy egyszer élünk, egyszer megyünk férjhez (ez sem biztos), feleslegesen sok pénzt kidobott. Én fontosnak tartottam, hogy a saját, jól bevált alapozómat, púderemet és rúzsomat használjam a sminkemhez, ráadásul a második lagzira már én sminkeltem, amivel egy szorongási faktor kiesett. És elégedett voltam, mert a férjem ugyanolyan rajongó arccal nézett rám, mint az első napon; egyszóval felismert.
Bónusztipp: A csúnya anyagiak
Jó, ha reális költségvetést készítünk – a romantika és a pénz nem járnak kéz a kézben. (Kéz a kézben a szerelmespárocskák járnak.) Ha szeretnénk minél olcsóbban megúszni a vendéglátást, akkor jön a „magad uram, ha szolgád nincsen” megoldás. Főleg ha cizellált, körmönfont ízléssel bírunk, amihez kézügyesség is társul. A kínai webshopokból meglepően olcsón be lehet szerezni a dekorációs elemeket, ezeket aztán saját kútfőből kombinálhatjuk, továbbfejleszthetjük (az online oldalak, mint például az amerikai Martha Stewart esküvői oldala vagy a magyar Esküvői magazin, sokat segíthetnek). Fontos, hogy tudjuk: rendelésnél nem mindig az fog érkezni, amit elképzeltünk, vagy épp megcsúszik a kiszállítás.
(© Vivienne Westwood Gowns, The pearly king & queens, Mario Testino – ul Vogue, 2011)
Apropó: ha saját kezűleg kötjük a virágokat, készítjük a girlandokat, az még szórakoztató és emlékezetes aktus is lehet. Lesz majd miről mesélni az unokáknak! Nálunk is azok voltak a legjobb momentumok, mikor összeültünk a nagymamámmal, az anyukámmal, a nagynénémmel és a húgommal, és együtt elkészítettük a bokrétákat és a köszönőajándékokat. Ezek az esték rengeteg nevetéssel és boldog pillanattal ajándékoztak meg bennünket, és szorosabbra fonták a minket összefűző szeretetköteléket. A kaláka hagyománya még mindig él, azzal is sokat spórolhatunk, ha egy jó ismerőst kérünk fel a fotózásra, aki szeret fotózni, és a felszolgálásnál is segédkezhetnek barátok, de sofőrködhetnek is.
Nálunk a vacsora helyszínének feldíszítése kicsit stresszes volt, abból kellett gazdálkodni, ami volt, vagyis amit a helyszínen találtunk. Végül a tanúm és a koszorúslányaim mindenben segítettek és támogattak, így végül minden olyan lett, ahogy azt elképzeltem.
