Tardoskeddi emberek

Vannak községek, melyek fényét és ékét a benne lakó érdekes emberek is adják.

Az érdekes embereknek mindig érdekes szakmájuk vagy érdeklődésük van, s tesznek róla, hogy felfedezéseikről mi is tudomást szerezzünk. Az érdekes emberek ugyanis szenvedéllyel mesélnek érdeklődésük tárgyáról.

Tardoskedd régi, 800 éves település, „majdnem palócok” lakják – ezt a néprajzosok mondják, mert szerintük kisugárzik ide a palóc települések akcentusa. A címerben megtalálható piros-fehér-zöld szín a tardoskeddiek magyarságára utal, a sárga szín pedig a gabona sárga színére.

A lakosság nagy része itt mindig a földből élt. A címer közepén a Rákóczi-emlékmű látható: a krónikák adatai szerint sok száz labanc lelte itt halálát.

A tardoskeddi címer

A kaktusz virága

Balogh Vince már gyerekfejjel kaktuszokat gyűjtött. Hogy mikor is volt Balogh úr gyerek? Hát, ugye, most már nyugdíjas... Szóval 1968 körül. Mint mondja, első kaktuszait még a szüleitől kapta, s rögvest megszerette a kaktuszok csodás virágait.

Gyűjteményében ma mintegy 6000 növény található. Kincseit fóliában, üvegházban, melegágyban nevelgeti – tavasszal természetesen kikerülnek a napra, majd a hűvös idő beköszöntével beviszi őket a házba; bár akadnak szabadban áttelelő kaktuszai is.

Balogh Vince

Mosolyogva mondja, hogy vannak „bölcsődés, ovis és felnőtt kaktuszai” is; s már weboldalat is szerkesztett az árusításukra. A virágmagokat a világ különböző pontjairól rendeli, olyan közvetítőktől, akik a terepen gyűjtik be őket. Balogh úr szó szerint birtokolja Észak- és Dél-Amerika legérdekesebb kaktuszfajtáit.

Régebben maga is vetett magról, mára inkább csak rendel, évente legalább száz új fajtával gazdagodik.

A kaktuszok botanikáját könyvekből tanulta meg, de rengeteg tapasztalattal is rendelkezik az élettanukról.

– Nincs sok gond a kaktuszokkal! – mondja. – A nyugalmi időszakukban, majd öt hónapon keresztül keveset kell velük foglalkozni. Ilyenkor elég fűteni a telelőhelyüket, és arra ügyelni, hogy a hőmérséklet ne süllyedjen nulla fok alá. Áprilistól októberig aztán nyitva lehet a fólia ajtaja... Egyébként a kaktuszok csak fényt, meleget és vizet igényelnek. Télen vízből is csak keveset kérnek, amúgy kitűnően alkalmazkodnak a környezetükhöz.

Vince a mai napig összejár a többi kaktuszgyűjtővel, cserélgetik egymás között a különlegességeket, és hasznos tanácsokkal látják el egymást.

Tagja az érsekújvári kaktusz klubnak, és a régi Csehszlovákia területén működő kaktuszszervezetek utódjaival is tartja a kapcsolatot. Ma már nem jár el a kiállításokra, a saját, illetve a látogatói örömére tartja nevelményeit. Mert bizony látogatókból akad bőven!

Vendéglátónk fóliasátrában amerikai kaktuszfajták találhatók, az üvegházban pedig a pozsgás kaktuszok laknak. Ezeket ma szukkulensek néven emlegetik, mert szárazságtűrő növények, melyek levelei sok folyadékot tárolnak...

Védjegye a kalap

Tóth Ferenc Tardoskedd ikonikus alakja, fotózik és zenél. Védjegye pedig az elengedhetetlen kalap.

Tóth Ferenc

Ferenc egyébként gitárzenét és kamarazenét tanít az érsekújvári zeneiskolában. A fotózást tíz évvel ezelőtt kezdte (mint mondja, önkifejezés céljából). Egyik legsikeresebb fotója az aurora borealist, a sarki fényt örökíti meg. A kép Norvégiában, a Lofoten-szigeteken készült négy évvel ezelőtt.

Sarki fény a Lofoten-szigeteken

„A hangok mellett képekkel is szerettem volna az érzéseimet kifejezni, mindazt, amit a világról gondolok” – mondja.

Tóth Ferenc Csernobilban is járt, az atomkatasztrófa színhelyén: egyik ott készült fotóját a National Geographic is megvásárolta.

Első kiállítása Tardoskedden volt az ott készített képeiből, majd jöttek sorra a felkérések az újabb és újabb kiállításokra. Ferenc azóta számtalan díjat bezsebelt, munkásságát Argentínán keresztül egészen Nepálig elismerik.

Ferenc képei Csernobilban készültek

Máig közel állnak hozzá a mély érzésű témák, a szürrealista kifejezésmód és a természetfotózás.

A csernobili atomkatasztrófa egyik helyszíne

Darázs Balogh Katalin rajzol, fest, ír, zenél, a közért tevékenykedik Tardoskedden; civilben pedig pedikűrösként dolgozik, a párjával két kislányt nevelnek...

Darázs Balogh Katalin

Kati sokoldalú ember, számtalan szabadidős tevékenységgel a tarsolyában. Ugyanolyan átszellemültséggel művel mindent, ahogy teszi azt édesapja is (akiben kaktuszgyűjtőnket tisztelhetjük).

Kati lelkes természetbarátként például a ViZia polgári társulás tagja, mely mozgalom a zöldövezetek védelmét tűzte ki célul (a jövőben pedig családi parkot szeretne létrehozni a községben).

Amúgy Tardoskedd egyike Szlovákia legzöldebb településeinek, melynek okán még díjat is nyertek három évvel ezelőtt.

Kati emellett amatőr író, rajzol és fest, tagja a helyi citerazenekarnak – és a Csibiringyó Fesztivál egyik szervezője.

S hogy mi az a Csibiringyó?

A csibiringyó mibenlétét csak Tardoskedden ismerik.

Annyit tesz, hogy két felnőtt ember séta közben megmarkolja a gyerek kezét, a levegőbe lendíti, miközben vígan dalolássza: Csi-bi-rin-gyó.

Csibiringyó Családi Nap

Csibiringyózni annyit tesz, mint a gyermeket két kezénél fogva, a levegőbe emelve meghintáztatni... Mivel eredeti tardoskeddi tájszóról beszélünk, ezért a helyiek úgy döntöttek, hogy a tavalyi évben először megrendezett családi napjuk is ezt a nevet viselje.

A képen Bédi Laurát láthatjuk hintáztatás közben; Laurát a közeli fagyizóból kértünk kölcsön a fotózásra édesanyjától…

– A család napon népi játékokkal és kézműves-foglalkozásokkal készültünk a gyerekeknek. Az alapiskola Rezeda bábcsoportja pedig kiállította a díszleteit és a bábfiguráit, emellett volt íjászbemutató, este pedig táncház – mondja Balogh Darázs Kati.

Öntevékenyek

A tardoskeddi öntevékeny szervezetek napjainkban a reneszánszukat élik: ezekben is sok lelkes ember dolgozik. A Csemadok keretében működik például a Fehér Akác Asszonykórus és a Tardoskeddi Férfikar. A citerazenekar még 1999-ben alakult, a felnőtt- citerazenekar mellett működik a Recefice gyermek-citeracsoport.

Recefice gyermek-citeracsoport

Halász Bianka, aki a gyerekekkel gyakorol, elmondta, hogy pont egy éve alakultak, és összesen 15 gyerek látogatja a próbákat. Van, aki a kezdetektől velük van, és akad olyan is, aki alig egy hónapja játszik citerán.

Halász Bianka

Hetente kétszer egy órán keresztül próbálnak, vezetőjük Bračó Péter. További sikeres tevékenykedést kívánunk nekik, vigyék világgá a felvidéki citera jó hírét!

Nagy nevezetesség a felvidéki lapos-széles dobozcitera – ma már térségünk nemzeti értékének tekinthető. A kutatások szerint a citera az első világháború alatt terjedt el robbanásszerűen.

A háború ugyanis átmozgatta a népeket, a szegényebb sorsú emberek is elkerültek messzi országokba, s át tudták venni egymástól a citerát (ami addig főleg a flamandoknál volt népszerű). A századelőn így sok magyar házban akadt ilyen hangszer, vagy ember, aki tudott rajta játszani.