Az anyukáknál nincs jobb „nevelési tanácsadó”: tőlük kaphatjuk a legjobb, legpraktikusabb ötleteket, legyenek gyermekeink kicsik vagy nagyok. Van, aki így csinálja, van, aki úgy – saját maga és gyermeke temperamentumának megfelelően.
Vollner: Lelki köldökzsinór – Beszélgetések a kisbabámmal című könyv. Igen érdekes olvasmány, minden kismamának érdemes elolvasnia. Lényege, hogy amikor az anya még nem is tudja, hogy a kicsi beköltözött a pocakjába, a baba már akkor is érző lény, és már ezek az első, anyaméhben töltött hónapok is kihatással lehetnek későbbi személyiségére, életére.
(© pinterest.com)
Az anya belső világának minden rezdülése érinti a baba testét és lelkét: lelki köldökzsinór köti össze az anyát magzatával. Freud után bizonyossá vált, hogy már az anyaméhben töltött hónapok is befolyásolhatják a későbbi életet. Amikor ugyanis pszichiátriai betegeken pszichoanalízist végezzek, azaz a legmélyebb emlékeikben kutattak, kiderült, hogy bizony mélyen elfojtva ezek az emlékek is bennünk élnek.
A magzat már az anyaméhben:
- hallja a külvilág hangjait, az élesebb zajoktól megijed, összerezzen;
- hallja az anya szívverését, így akaratlanul is tanúja lesz, ha idegesek vagyunk valami miatt;
- érzékeli a hormonális változásokat, sőt a hormonokból kap is valamennyit;
- a hatodik hónaptól érzi a fájdalmat;
- lát is: fényeket, foltokat
A bőrérzékelés kezdettől fogva működik, ez a legjelentősebb. Ezért például, ha egy kismama hajlamos a depresszióra, ha folyamatosan idegeskedik, aggódik, azzal mind-mind predesztinálja a gyermek jövőjét. És fordítva is igaz: ha egy anyuka szereti a munkáját, jól érzi magát a bőrében, képes ellensúlyozni a napi stresszt, azzal jót tesz a babának is.
A Lelki köldökzsinór c. könyv szerzői, Hidas György, Raffai Jenő és Vollner Judit még ennél is továbbmentek: szerintük analízis által aktív kapcsolatot lehet kiépíteni a babával. (Ami heti rendszerességgel, analitikus segítségével történik). Az általuk bemutatott példák azt is igazolják, hogy a magzati korban ilyen mély kapcsolatot kiépített gyermekek később sokkal gyorsabban fejlődtek, nyugodt, kiegyensúlyozott babák lettek.
Hogyan létesíthet kapcsolatot az anyuka a magzatával?
Nem mindenkinek van rá módja, hogy analitikushoz járjon. Annyit azonban bárki megtehet, hogy mindennap 5-10 percre elvonul, és esetleg halk zene mellett, csukott szemmel maga elé rajzolja, hogyan is néz ki a baba odabent a pocakban, mit csinál, mit érez. Beszélget vele, elmondja, milyen csodálatos a világ, mi mindent szeretne vele megosztani, ha megszületik. Megköszöni neki, amiért ilyen ügyes baba és szépen fejlődik, stb. A szülés is megkönnyíthető, ha a várandós anyuka a meditáció során minden alkalommal „beszélget” a méhszájjal is. Megköszöni neki, hogy még zárt, és megkéri, hogy amikor szükség lesz rá, nyíljon ki.
„Beszélgethet” a köldökzsinórral és a méhlepénnyel is, megköszönheti nekik, hogy ilyen jól ellátják a kicsit. Vizualizálni is lehet: a kismama elképzeli, hogy a méhszáj egy nagy virág, és fokozatosan kinyílik. Az első néhány alkalommal talán furcsának tűnhet ez a fajta magunkba nézés, meditáció, de rendszeres gyakorlás esetén segítséget nyújt:
- a vajúdásnál: a kismama immár rutinosan kapcsolatban tud majd lépni a méhszájjal, az egyes fájások alatt elképzelheti, hogyan nyílik szét a méhszáj és csúszik egyre lejjebb és lejjebb a baba;
- a 36. hét után megkérheti a méhszájat, hogy most már nyíljon ki, kezdjen felpuhulni, így megkezdődhet az ún. rejtett vajúdás, és rövidebb lesz a fájásokkal kísért szakasz;
- könnyebben el tudja majd viselni a fájásokat, különösen, ha erre előre felkészül, és megtanul néhány olyan mantrát, vagy eltervez olyan képeket, amikre a fájások alatt gondol majd;
- jobban megérti majd gyermekét, hiszen nem egy „ismeretlen” kisbabát fog majd kézbe, hanem egy olyan gyermeket, akit már ismer „odabentről”;
- jobban a babára lesz hangolva, megérti a sírását, magabiztosabban oldja majd meg a problémákat ;
- a későbbiek során is szorosabb lesz a kapcsolata a gyermekével.
