A nő és a teste... Gyerekként nem foglalkozunk annyit a testünkkel. Aztán kislányból nővé serdülünk: gömbölyödni kezd a mellünk, a csípőnk, erősebb lesz a combunk... Talán sokkal erősebb, mint a többieké, talán kevésbé...
Kritikusan vizsgálgatjuk minden porcikánkat. Az aktuális szépségideálhoz hasonlítgatjuk magunkat, és – ahhoz képest – túl testesnek (vagy túl véznának) találjuk a tükörképünket. Mire talán megbékélünk testi adottságainkkal, jön a várandósság – újabb változásokkal. Aztán a szülés utáni testünkkel kell megbarátkoznunk. Később meg jön a változókor...
A nő teste élete során többször is átalakul és megváltozik. Mindeközben húszéves, szilikonmellű, nádszál derekú, hosszú combú modellek többszörösen retusált fotóival mérjük össze magunkat. Teljesen feleslegesen, mert a valóság mi vagyunk!
Olyan, amit azokon a képeken mutogatnak, a valóságban nincs is. Kate Winslet például nemrégiben hatalmas botrányt csapott, mert méter hatvanra nyújtották a valóságban kicsit rövidke és picit kerekded combjait. Éppen ezért érdemes megbékélni a saját testünkkel, mert igenis: szépek vagyunk, ahogy vagyunk.
Interjúalanyaink – akik közül az egyik sovány, a másik magas, harmadik átlagos alkat, a negyedik ducibb, és így tovább – igazi nők, mert jól érzik magukat a bőrükben. És tudják, hogy nincs jobb kozmetikum az önelfogadásnál: kiül az arcunkra, átsugárzik a környezetünkre, valódi szexbombává varázsol bennünket.
Hogyan fogadjuk el magunkat?
Ahelyett, hogy olyanokhoz mérjük magunkat, akikre egyáltalán nem hasonlítunk, válasszunk egy hozzánk hasonló példaképet! Kate Winslet, Scarlett Johansson, Salma Hayek vagy Jennifer Lopez sem nádszál kisasszony, mégis nagyon vonzó.
Kylie Minogue-nak vagy Shakirának is kicsi a melle, mégsem pumpáltatta fel szilikonnal. Audrey Tautou vagy Nicole Kidman madárcsontozatú és kislányos, de épp ebben rejlik a bája. Madonna vagy Eva Longoria 160 cm sincs, de ez nem jelentett számukra semmilyen hátrányt. Agyness Deyn nyurga és extravékony – emiatt (is) lett sikeres modell.
Aki alacsony: Fejes Éva (54) természetgyógyász, Balázsfa
– A magasságom 154 cm. Néha eszembe jut, hogy alacsony vagyok, ha valamit nem érek el – de igazából sosem számított. (A kicsit védeni kell, és szerencsére mindig akadt férfi, aki meg akart védeni a „nagyvilággal” szemben.) A túlsúlyom viszont zavart. A testalkatom mindig is arányos volt. 48-52 kg-ot nyomtam a terhesség előtt. A szülés után fölösleg maradt rajtam, és a szoptatás alatt is felszedtem 18 kg-t. Utána kicsit sikerült lefogynom, de a mérleg nyelve megállt 68 kilón. „Husika” voltam – de formás, örökmozgó, nagyszájú „husika”. Aztán reumás lettem, és olyan gyógyszert kaptam, amelytől rohamosan hízni kezdtem. Tekintélyes túlsúllyal, 85 kilósan éldegéltem sokáig. És bizony néha habzsoltam. Modern kifejezéssel élve: ételfüggő voltam. Tudtam, hogy ha sokat eszem, rosszul leszek, de akkor is degeszre tömtem magam.
Fejes Éva
– Januárban aztán megbetegedtem a gyomrommal, és ekkor eldöntöttem: ez így nem mehet tovább! Változtatni fogok az életemen. Háromnapos léböjtkúrával indítottam. Utána rátértem a zöldségekre, nagy mennyiségben. Akkor még muszáj volt, hogy a tányérom tele legyen. Fogyasztottam még csirke- és pulykamellet, pulyka felsőcombot, halat, kefirt, túrót. Tojást nem, mert nem bírja a gyomrom. Teljes mértékben kizártam a szénhidrátokat – és másfél hónapig még olajat sem használtam. 7 kg-ot lefogytam egy hónap alatt, és ez sikerélményt adott, madarat lehetett volna velem fogatni. Utána elkezdtem fitneszterembe járni. Négy hónap alatt lefogytam 20 kg-ot, ami látványos eredmény – utána még 5 kg-ot kicsinyenként. Végül 85 kg-ról sikerült lefogynom 60 kg-ra! 125-ös mell-és csípőbőségből 100-as lett.
– Mivel nehéz szülésem volt, és hatalmas babát szültem, lógott a hasam. Ahogy lefogytam, még jobban megereszkedett a bőröm. Ezért megműttettem. Zsírt már nem tudtak leszívni, csak a fölös bőrt vágták ki. A tornának köszönhetően most már az alakom is kezd formálódni, feszesedni. Sok zöldséget fogyasztok, főve, nyersen. Ebédre általában csirkemellet, halat is, vacsorára csak salátát. Mióta így élek, nem szedek gyógyszert – néha kell csak bevennem fájdalomcsillapítót a 22 éve meglévő reumám miatt. Ma már másoknak is – fogyni vágyóknak – adok tanácsot. Segíteni szeretnék! A legfontosabb a ráhangolódás, a pozitív gondolkodás. Először ugyanis meg kell szabadulni a lelki terhektől.
A habzsolás mindig pótcselekvés – általában szeretethiányt takar. Én leküzdöttem, és keresztülléptem magamon. Megtanultam sok mindenről lemondani, és nemet mondani. Azelőtt mindenki Évikéje voltam, most már a magam Évája vagyok. Tele vagyok energiával, nagyon jól érzem magam a bőrömben!
Aki magas: Hučko Anita (29) ellenőr, Deáki – az első Új Nő Szépe
– Száznyolcvankettő centiméter vagyok – és 65 kg. Kiskorom óta magasabb voltam az átlagnál, már az iskolában is mindig fentről néztem le mindenkire. Ez idő tájt ez bántott, leginkább tizenéves koromban. Nem is a fiúk miatt, hanem azért, mert a barátnőim mind alacsonyabbak voltak, és kicsit zavart, hogy kitűnök a sorból. Furcsa volt számomra, hogy megyünk öten, és én egy fejjel magasabb vagyok. Aztán egy idő után elfogadtam: én ilyen vagyok!
Hučko Anita
– Akadtak már fiúk is, akik magasságban hozzám illettek. Persze, az utcán jobban megnéznek. Ha egy hosszú lábú nő megy az utcán, megfordulnak utána. Jó érzés – ennyi. Sokáig nem kaptam magamra nadrágot, emiatt bánkódtam, de mára már nagyobb a választék. Szülés után voltam erősebb is: akkor kicsit zavart, hogy nemcsak a farmer hosszával van gond, hanem a gombot sem tudom rajta begombolni. Csokoládé nélkül viszont nem bírom! Ám ha elengedem magam, és felszedek egy-két kilót, gyorsan ledobom. Különben mindenki elég magas a családban, legalább 170-175 cm. A szüleim 5-10 cm-rel alacsonyabbak nálam.
A testvérek közül én vagyok a második legmagasabb, két húgom közül – ők ikrek – az egyik alacsonyabb tőlem 5 cm-rel, a másik viszont magasabb. A párom magasabb nálam, és úgy látom, hogy a fiam – ő most 11 éves – is magas lesz.
Az átlagos: Szabó Márta (25) közgazdász mérnök, Dunaszerdahely
– Átlagos testalkatúnak tartom magam: 165 cm magas és 54 kg vagyok. Testalkatommal mindig ki voltam békülve, és úgy érzem, az átlagba mindig belefértem. Így fogadtam el a testem, a külsőm, és nem hiszem, hogy műtéttel vagy bármilyen más beavatkozással valamit is változtatnék rajta. Nem szeretem a mű dolgokat, én a természetes szépség híve vagyok. Eddigi egyedüli változás, hogy csaknem 25 évig szőke voltam, de egy éve úgy döntöttem, szeretnék egy kis változatosságot hozni az életembe, ezért kipróbáltam egy új hajszínt, a sötétbarnát. Mivel mindenkitől pozitív visszajelzést kaptam, maradtam ennél a hajszínnél, és azt hiszem, egy ideig nem is szeretnék változtatni rajta.
Szabó Márta
– A szépség számomra tág fogalom: szépnek találom a karcsú, magas, fotómodell alkatú nőket, de ugyanúgy a gömbölydedebb alkatú hölgyeket is. Véleményem szerint ahhoz, hogy egy nő boldog legyen, és jól érezze magát a saját bőrében, először is el kell fogadnia magát olyannak, amilyen, az adottságain úgysem tud sokat változtatni. Szerintem az a legfontosabb, és egy nő attól lesz nőies, hogy harmóniában él, és ki van békülve a tükörképével. Ehhez azonban fontos, hogy egy nőnek legyen kisugárzása.
– Jó dolog az ápolt, jól öltözött, tipp-topp nő, viszont ehhez még sok egyéb tulajdonság is szükséges: például egy nő legyen kedves, barátságos, intelligens és kifinomult. Szerintem ez tesz valakit kompletté, vonzóvá vagy kevésbé vonzóvá. A harmóniához viszont még az is hozzátartozik, hogy egy nő ki tudjon teljesedni a munkájában, párkapcsolatában.
Én nagyon szeretem a munkámat. Egy szakközépiskolában oktatok közgazdasági tantárgyakat, boldog párkapcsolatban élek, és úgy érzem, ennek köszönhetően találtam meg a harmóniát az életemben.
A kismama: Süke Iveta (24) üzletvezető, Pódafa
– Igazság szerint minden nő aggódik, hogy milyen lesz a teste a terhesség után. Mert a női test nagyon is meg tud változni! Én a 9. hónapban vagyok, szeptember elejére várom a kisbabánkat. (Kislány lesz, és valószínűleg a Noémi nevet kapja.) Azelőtt 62 kg voltam, tehát nem voltam se túl sovány, se túl erős. Nem híztam sokat – azért is, mert a terhességem az elején elég problémás volt. Három hónapig hánytam, semmit sem tudtam megenni, sőt meginni sem, minden kikívánkozott belőlem. Kórházba is kerültem, infúziókat kaptam, öt kg-ot lefogytam.
Süke Iveta
– Első lépésben visszahíztam a ledobott öt kilót, majd még ötöt híztam. Először a mellemen vettem észre a változást. Mindjárt az elején, már az első hetekben kikerekedett, nagyjából egy számmal nagyobb lett. A pocakom már később kezdett el domborodni, és csak lassacskán nőtt meg. Bár soha nem voltak bőrproblémáim – a bőröm a terhesség alatt megszépült, kisimult. Egy-két szeplő is előjött az orromon, a hajam jóval sűrűbb lett, és alig hullik, és a körmöm is megerősödött. (Azelőtt műkörmöket rakattam, mert rendkívül törött a körmöm.) Mára teljesen rendbe jött – és gyorsan nő, akárcsak a hajam. Nos, ezek a változások nagyon tetszenek!
– Nem voltam mindig elégedett magammal, tizenéves koromban például néha bánkódtam az alakom miatt. Ebben a korban sokkal kritikusabban nézegeti magát az ember, és azon morfondírozik, hogy ez a testrészem miért nem ilyen, amaz miért nem olyan... De azért nem fogtam magam szigorú diétára soha. Nehezen tudnám megmondani, mikor jött el az az idő, mikorra elfogadtam magamat olyannak, amilyen vagyok... Talán éppen most, a babavárás alatt. Előtte mindig volt, ami nem tetszett. Most már megbékéltem magammal. Attól viszont féltem, hogy a bőröm megreped a hasamon, a combomon. Ezért kezdettől fogva speciális olajokkal kentem-kenem a bőröm, hogy ennek elejét vegyem.
Most különösebben nem foglalkoztat, mi lesz a szülés után, sikerül-e visszanyerni az alakomat. Egyensúlyban vagyok magammal, boldogan. Lehet persze, hogy pár hónap múlva minden másképp lesz! Lehet, hogy ha a mellem már nem lesz olyan, mint azelőtt, az jócskán kikezdi majd a lelki békémet.
Aki vékony: Bodó Geraldina (43) üzemi alkalmazott, Bős
– Mindig is vékony voltam, édesanyám és édesapám is vékony volt, és a testvéreim is azok. Négyünk közül csak a legidősebb nővérem erősebb kicsit. Úgyhogy én már gyerekkoromban elfogadtam, hogy ilyen vagyok: karcsúbb az átlagnál. 167 cm vagyok, a súlyom mostanában 50-51 kg között mozog. Lány koromban voltam pár kilóval több is, úgy 54-55 kg. Méreteim (mell-derék-csípő) 86-69-82! Bár nagyon keskeny a csípőm, a szülés nem okozott különösebb problémát, a másodiknál, a farszülésnél sem volt szükség császármetszésre.
Bodó Geraldina
– Három lányom van, 22, 18 és 16 évesek. Ők alkatilag a férjemre ütöttek. Néha mondják is: milyen jó neked, hogy ilyen karcsú vagy! Nekem persze erre az a válaszom, hogy ők úgy szépek, ahogy vannak. Mindig arra tanítottam őket, hogy ne fogyókúrázzanak. Csak azt ne!
– Mindig mondom, hogy inkább fussanak, vagy űzzenek valamilyen más sportot. A fogyókúrázással viszont kárt tehetnek a szervezetükben. Időről időre azért eszembe jut, hogy talán jó lenne felszedni egy-két kilót. Van, hogy ez sikerül is, ám aztán egy idő után visszafogyok a kezdősúlyomra. Akadnak, akik unszolnak, hogy egyek többet, mert hát olyan kákabelű vagyok. Pedig – aki ismer, tudja – én aztán rengeteget eszem! Sőt, falok! És a leginkább este szeretek falatozni. Ha hazajövök a délutáni műszakból – Szencen dolgozom egy csomagolóüzemben –, megeszem a rendes adag főtt ételt, utána pedig nagyokat nassolok tévézés közben. Egyszerűen vékony vagyok, ilyennek születtem, s ezen nem sokat tudok változtatni, bármennyit eszem is.