Sok ismert ember nyugszik a bécsi temetőben. A sötét, szürke oszlopokat moha borítja, sok helyen már az írás is olvashatatlan. Csikorog a kavics a lábam alatt... Hirtelen fekete holló száll az egyik félredőlt oszlopra, mintha egyenesen Edgar Allan Poe verséből lépett volna ki. „Soha már”, károgja, miközben a felette levő faágtól az utolsó levél is elbúcsúzik.
Mesél a bécsi erdő...Ez a könyvcím jutott eszembe a bécsi központi temetőben sétálgatva. A nap átsütött a hatalmas fák lombja között, a levelek sírva hullottak a talajra.
A temető a csendjével mesélt – és a csodálatos színeivel. Mesélt az életről, azokról az emberekről, akik itt nyugszanak. A bécsi temető híres zenészekről is regél, akik itt alusszák örök álmukat, miután minden dallamot kiírtak magukból, már minden hangot megszólaltattak...
Az ősz az elmúlást hirdeti. Szépségével és nyugalmával demonstrálja, hogy az elmúlás az élet része...
Gyermekkorom egyik olvasmányélménye a Strauss muzsikus család életét mutatta be. Most pedig Johann Strauss sírjánál állok, és nem rezegteti meg a lelkemet a keringő háromnegyedes ritmusa...
Strauss sírhelye a bécsi temetőben
Johann Strauss Bécs és a Duna szerelmese volt, elég csak a Kék Duna keringőt meghallgatni – például január elsején a bécsi újévi koncerten, amelyet sok ország tévéadója élőben közvetít.
Az ő sírjának közvetlen szomszédságában áll Johannes Brahms, a másik zeneóriás sírhelye: el tudom képzelni, mennyit tudnának ők társalogni a zenéről. Elég meghallgatni a Magyar táncokból az ötös számút. Az a testes, telt érzés, ami a szimfonikus zenekar hangzásából árad, közel áll minden emberhez, mert nagyon is emberi.
Johannes Brahms (© Photos.com / Getty Images)
Ludwig van Beethoven síremléke a következő: elképzelem, hol álhatott az a több ezer fős, gyászoló tömeg, amelyik elkísérte őt az utolsó útjára. Már életében elismerték és zseniként ünnepelték Beethovent, aki a 19. század fordulóján élte a legtermékenyebb éveit. Milyen ember lehetett? Egész életében a rossz hallásától szenvedett, míg a végén a magányba menekült.
Beethoven sírhelye a bécsi temetőben
Vajon szerették a nők? A legenda szerint a Brunszvik lányok iránt táplált gyengéd érzelmeket. Elég ellátogatni az alsókorponai Brunszvik-kastélyba, és máris többet tudhatunk meg erről a love storyról. Beethoven muzsikája felülmúlhatatlan!
Nincs ember, aki ne ismerné az Örömódát: a műben a remény játssza a főszerepet (nagyon aktuális!). Ám nincs így ez minden művében. A Holdfény szonáta például szomorú: ez az op. 27-es számú zongoramű cisz-mollban íródott, ami már magában is egy melankolikus, szép szomorúságot árasztó hangnem.
Hihetetlen, de maga Beethoven a legtöbb, ma játszott művét sohasem hallhatta, mert korán megsüketült. Akkor mégis hogyan tudta ezeket a dallamokat megalkotni? Pont ebben rejlett a zsenialitása.
Mellette pihen Franz Schubert, aki már csak azon okból is közel áll a szívemhez, hogy az Esterházyak szolgálatában sok időt töltött a szülővárosomban, Zselízen. A kastély, a Schubert-park, ahol nap mint nap járt-kelt, a Baglyos ház, ahol élt: mind-mind gyermekkorom színhelyei voltak.
Ma is hallom lelki füleimmel, ahogy a grófkisasszonyokat zongorázni tanítja a kastély termeiben, látom lelki szemeimmel, ahogy átlovagol a közeli majorokba, szóba elegyedik a mezőn dolgozó emberekkel... Több zeneművét is a Zselízen szerzett élményei ihlették. (Nem mellesleg a Baglyos házban Schubert-szoba van berendezve a tiszteletére).
Schubert sírhelye a bécsi temetőben
Beethoven és Schubert síremléke fogja közre Mozart emlék-szobrát. Hogy miért nem a sírját? Azért, mert a klasszicizmus nagy képviselőjének a sírja ismeretlen helyen van, nem tudjuk, merre – de a hálás utókor ezúton akart neki emléket állítani.
Ha többet szeretnénk tudni róla, megnézhetjük a cseh Milos Forman által rendezett Amadeus című filmdrámát: s máris közelebb kerülünk Amadeus Mozart zsenialitásához. A sors iróniája, hogy élete végére teljesen magára maradt, a legenda szerint csak a sírásó és a kutyája kísérte el az utolsó útjára. (Már csak ezért sem tudja a hálás utókor, hol van a sírhelye...)
Wolfgang Amadeus Mozart
A temető központjától kissé távolabb találjuk meg Kálmán Imre, az operettkirály sírhelyét. Vagy ahogy a sírkőre van írva: Emmerich Kálmánét. A zenész özvegye, Vera íratta fel így a nevét a sírkőre. Nem nehéz elképzelni, milyen dühös lehetett a fiatal özvegy, hogy imádott Imréje nem a zenészóriások szomszédságában nyugszik.
Házasságuk dokumentumregénye, a Minden álom Bécsbe vezet megmutatja, hogy Kálmán Imre életében a színt az operett jelentette – és a felesége, Vera Makinszka. Mai szóval élve: Vera volt a férje menedzsere. Az operett műfaját vagy kedveli az ember, vagy nem – de ne feledjük, hogy az első világháború idején ez adott életkedvet az embereknek.
Szerettek színházba járni, szerettek mulatni, elfeledkezni a mindennapi gondjaikról... A Szép város Kolozsvár, a Hajmási Péter, a Jaj, cica eszem azt a csöpp kis szád című dalok vidámságot csempésztek a szürke hétköznapokba. A fekete táblás sírhelyen nyugszik Vera is, aki negyven évvel élte túl szeretett férjét. Három gyermekük közül Elizabeth is itt van eltemetve.
