Ahhoz képest, hogy a modern kütyüknek munkát és időt kellene spórolniuk nekünk, csak egyre jobban felgyorsul az életünk. A közösségi terek közösségi médiává alakulnak, az esti mesékből pedig esti YouTube-videók lesznek. Ebben a világban égető szükség van olyan emberekre, mint Péterfi Gabriella (42, Nyárasd), aki a dunaszerdahelyi Itsipitsi könyvesbolt tulajdonosa. Nem csupán a közös meseolvasást népszerűsíti, de egy közösségi teret is teremtett.
Bár az idő meglehetősen borús, az Itsipitsi könyvesbolt és Varázsműhely kirakata egy igazi mesebirodalmat ígér. Ahogy belépek az ajtón, könyvek és friss kávé illata száll a levegőben. Bent nyoma sincs a kinti szürkeségnek. A világ színes és vidám lesz. Gabi mosollyal az arcán fogad. Büszke a kis birodalmára. Nem is csodálom, hiszen az ember azonnal otthon érzi magát nála. Átjárja a hely varázsa.
Péterfi Gabriella
– Minden mesének van egy izgalmas kezdete. Hogyan kezdődött az Itsipitsi története?
– Anyukám szokta mesélni, hogy amikor kicsi voltam, mindig azt mondogattam, egyszer üzletes leszek. De ez így konkrétan nem szerepelt a terveim között. Ezt a sors hozta. 2015-ben, a keleti lakótelepen nyitottunk egy boltot. Ott nem voltak könyvek – főleg gyerekruhákat, kiegészítőket árultunk. Aztán lett egy kis könyvespolc. Végül kinőttük azt a helyet. Igényesebb és nagyobb tér kellett ahhoz, hogy ezt folytatni lehessen. Huszonhét darab könyvvel kezdtem itt, úgyhogy azt se tudtam, mivel töltsem meg a polcokat. Mindig úgy elérzékenyülök, amikor már nincs hova pakolni a könyveket. Őrzöm is az első fotót. Borítóval szemben fotóztam őket, hogy többnek tűnjön a kínálat! (Nevet.) De aztán fokozatosan felépült. A mai napig igyekszem a könyvek legalább nyolcvan százalékát elolvasni, hogy tudjam, miben van például manó, tigris, zsiráf vagy éppen fogtündér. Hogyha valaki rákérdez, akkor tényleg tudjam, mi után nyúljak.
– Bizony, tele vannak a polcok szebbnél szebb könyvekkel! De nem csak ez csalogatja be az embereket. Isteni kávéillat van nálad...
– Amikor bejöttek a visszatérő vendégek, kialakult egy kis közösség. Kávét ittunk, beszélgettünk. Igény lett a kávézósarokra. Minden év decemberében az egész hónap alatt elfogyasztott kávék árát jótékony célra ajánlom. Próbálom mindig megtalálni azokat, akiknek nagy szükségük van rá. Kis közösségünk mindig nagyon szép összeggel tudja támogatni a rászorulókat. Tavaly két speciális alapiskola kapta meg az összegyűlt pénzt. Úgyhogy próbálunk a jótékonyságra is odafigyelni.
Miközben beszélgetünk, nagy a sürgés-forgás a boltban, az emeletről pedig kedves gyerekdalocskák hangja szűrődik le, tehát ma is van valamilyen foglalkozás a Varázsműhelyben.
– Azt is észrevettem, hogy van egy kis matricátok az ablakban: szoptatóbarát hely vagytok. Mesélnél erről?
– Ez egy kedves vásárlóm ötlete volt, mi pedig természetesen rögtön bekapcsolódtunk. A lányom rajzolta meg a matricánkat, a kirakatot is mindig ő rajzolja, erre kimondottan büszke vagyok. Reméljük, több bolt is bekapcsolódik. A matrica jelentése, hogy az anyukák minden vásárlási kötelezettség nélkül bejöhetnek, és megetethetik a babájukat.
– A Varázsműhely az elejétől kezdve működik? Ki tartja a foglalkozásokat?
– Molnár Karácsony Emőke nyolc éve működtet baba-mama klubot. Emőke csecsemő- és kisgyermeknevelő, koraifejlesztő-pedagógusként végzett az ELTE-n. Még a régi boltban találkoztam vele, és mindkettőnket meglepett, mennyire egyformán látjuk a világot. Neki pont akkor telt le a bérleti szerződése, így eljátszottunk a gondolattal, hogy milyen jó lenne egy helyen működni, és akkor tényleg egy olyan közösségi teret lehetne kialakítani, ahol az anyukák a gyerekekkel egymást támogatva jól érzik magukat. Így megszületett az Itsipitsi és a Varázsműhely.
– Milyen foglalkozások vannak?
– A Szülő körön belül egy szakértőkből álló lelkes csapat készíti fel a kismamákat magára a várandósságra, a szülésre és a szülés utáni időszakra. A gyerekeknek három hónapos kortól kezdődnek a délelőtti foglalkozások. A legkisebbeket várja a Mocorgó, aztán van a Kúszó-mászó, a Tipegő és az Örökmozgó. Ezek hagyományokra épülő, dalos, mozgásfejlesztő foglalkozások. Emőke odafigyel arra is, hogy a gyerekek fejlődése rendben legyen. Szerdánként pedig bábszínház várja a kis közönséget. Délutánonként ovisoknak van játékos torna, ahol mozgásos-eszközös feladatokat végeznek, illetve balett. Emőke is folyamatosan képzi magát, így a program mindig nagyon változatos.
– Mivel várjátok azokat a vendégeket, akik nem gyerkőccel térnek be hozzátok? A finom kávén kívül, természetesen.
– Igyekszem úgy alakítani a kínálatot, hogy mindenki, aki betér hozzánk, találjon valami különlegeset. Így kerültek a kínálatba a magyarországi Panarom és Adrienne Feller illóolajok és készítmények. Azért, hogy megfelelő információval tudjak szolgálni az illóolajok biztonságos használatával kapcsolatban, folyamatosan képzésekre járok a Panarom Aromaterapeuta Intézetbe. Az „Itsipitsi spájz” tele van különlegességekkel, mint a Bazsalikomos kert kézműves teák, a komáromi Chocomaze finomságai, mindenmentes Mendula granolák, illetve nagy a kínálat a gyereknasis polcokon is.
„Először mindent a gyerekeimen próbálok ki, nekik olvasom a könyveket, velük kóstoltatom meg a különlegességeket. Csak az ő jóváhagyásuk után kerülnek a polcokra a termékek.”
– Látom, hogy igazán aranyos plüssök figyelnek minket. A társasjátékok is nagyon különlegesek. Nem azok a tucatholmik, amikkel mostanában elárasztanak minket.
– Igen, a plüssök hazai kézművesek termékei. Ezzel is szeretném támogatni ezt a közösséget. A társasjátékokat is igyekszem úgy összeválogatni, hogy különlegesek, szépek legyenek. Ilyen a spanyol Londji márka. Ők is kis családi vállalkozásként kezdték, kis műhelyből indultak. Imádom a gyönyörű grafikákat. A Pagony Kiadónak vannak csodaszép játékai, ezek is megtalálhatók a polcainkon, illetve, ha valami olyat látok, ami beleillik a profilunkba, akkor az természetesen bekerül a kínálatunkba.
– A járványos időszakot nehéz volt átvészelni?
– Nagyon nehéz, mert pont februárban nyitottunk meg, és március tizennegyedikével be is zártunk. Először azt gondoltuk, hogy két hét alatt lezajlik az egész, végül fél évig zárva voltunk. Azt nehéz volt átvészelni. Amikor meg a bolt nyitva lehetett, akkor a foglalkozások nem folytatódhattak. Úgy számoltuk, hogy két év alatt nagyjából két hónapot lehettünk nyitva úgy, hogy minden működhetett. Aztán karácsony előtt ismét be kellett zárnunk. Amit használni tudtam hirdetési felületként, az a Facebook. Ott üzenetben tudtak rendelni. Mivel az online térben nehéz belelapozni a könyvekbe, milliónyi képet készítettem, befotóztam, továbbküldtem. Elég macerás volt, de próbáltam kielégíteni a vevők igényeit. Idén októberben egy újabb mérföldkőhöz érkeztünk, ugyanis webshopot nyitottunk, hogy minden elérhető legyen azoknak is, akik személyesen nem tudnak eljönni hozzánk, de magyar gyerekkönyvet szeretnének vásárolni. Vagy éppen diavetítőt diafilmekkel, ami most nagy népszerűségnek örvend.
„A diafilmeket az anyuka vagy apuka meséli. Van kapcsolódás. A gyerek nézi a mesét, de mégis mi olvasunk neki. Ez olyan meghitté teszi az egészet.”
– „Legnagyobb szenvedélyünk mégiscsak a könyv, az olvasóvá nevelés fontossága, a hagyományőrzés és az anyanyelvünk megőrzése” – olvashatjuk az Itsipitsi weboldalán. Ahogy körbenézek, csupa aktuális, friss megjelenésű könyvet, valamint örök klasszikusokat látok. Milyen könyveket keresnek nálatok a szülők?
– Szépen sorban haladnak. Általában a lapozókkal kezdik, majd a legtöbben végigmennek ugyanazon az úton. A Bogyó és Babóca könyveken, a Boribonon, a Maszat-sorozaton. Aztán kialakul, hogy merre tovább. Fontosnak tartom, hogy azokat a könyveket is tudjam ajánlani, amelyeket nem biztos, hogy levennél a polcról, mert nem olyan ismert a szerzője, vagy éppen nem megszokott a grafikája. De ha elmesélem, miről szól, belelapozok, akkor sokakat elvarázsol. Sok ilyen könyv van – ami nem kap akkora reklámot, pedig csodálatos. Ezt az odafigyelést nem biztos, hogy egy nagyobb könyvesboltban megkapod. Az évek alatt megismertem a visszatérő vendégeim stílusát, így tudom, mihez nyúljak, ha az ajánlatomat kérik.
– Ettől a személyes kapcsolattól lesznek különlegesek a kis boltok. Ezek mögött a vállalkozások mögött érezzük a kemény munkát, a részletekre való odafigyelést, a vásárlókkal való törődést, az odaadást. Éppen ezért kell rákérdeznem: hogy bírod ezt az egészet?
– Ekonómiát tanultam, pár évig ebben is dolgoztam, de rájöttem: nem nekem való, hogy ülök egy irodában, és püfölöm a billentyűzetet. Nagyon szeretek emberek között lenni, beszélgetni velük, úgyhogy itt megtaláltam önmagam. De elég pörgősek a napok. Ma például öt órakor keltem, hogy a webes rendeléseket elkészítsem, kirakjam az új árut, mire ti megérkeztek.
Néha azt gondolom, olyan vagyok, mint egy zsonglőr. Egy csomó labdával próbálok egyensúlyozni – isten ments, hogy egy is leessen! –, és természetesen a családom életéből sem akarok kimaradni.
– A családod támogatja ezt a víziódat?
– Abszolút. Az, hogy ezt a boltot megnyithattam, maximálisan a családomnak köszönhetem. Mindent, amit itt látsz, a párom az apukájával csinált. Mindenki részt vett a munkálatokban, beleértve a gyerekeket is.
– És itt van Vivi is...
– Igen. Tavaly karácsonykor – ami azért húzósabb időszaknak számít – fogalmazódott meg bennem, hogy szükségem van segítségre. Vivi akkor már rendszeres vásárló volt, sokat beszélgettünk könyvekről. Rájöttem, ha szeretném tartani a megszokott minőséget, akkor egyedül nem győzöm, és attól is féltem, hogy kiégek. Ez azért benne van a pakliban. Két gyerekem van, háztartást vezetek, akkor már gondolatban ott volt a webshop lehetősége is, és tudtam, hogy mindezt egyedül nem győzöm majd. Vivi egy igazi könyvmoly. Így, a Nyitott Akadémia pszichológiai témával és gyerekneveléssel foglalkozó könyvei mellé, neki köszönhetően kerültek be felnőtt könyvek is a kínálatba.
– Nehéz beszerezni a könyveket? Mi ennek a menete?
– Majdnem az összes magyarországi gyerekkönyvkiadóval együttműködünk. Viszont ezek a kiadók nem szállítanak külföldre, így más megoldást kellett találnom. Szerencsére van egy nagyon kedves barátom Győrben, aki átveszi a csomagjaimat, a párom pedig átjár értük. Egyébként vannak kiadók, melyekkel igazán zökkenőmentes az együttműködés. De sajnos vannak olyanok is, akiknek szó szerint könyörögnöm kell a könyvekért. Ez mindig nagyon elszomorít. Mivel a kínálatunk csupa válogatott darabból áll, rengeteget böngészem a netet. Beleolvasok a könyvekbe. Az évek alatt már szereztem annyi rutint, hogy tudom, melyik az az író, akinek a fejéből minőségi történet pattan majd ki, illetve ki az az illusztrátor, akinek a képei elvarázsolnak majd. Így könnyebb a válogatás, de rengeteg munka van mögötte.
– Elég küzdelmes az élete a szlovákiai magyar könyvesboltoknak. Mégis az a célod, hogy egyre több gyerkőc találjon rá a könyvekre. Fontos, hogy olvassanak a szülők a gyerekeknek?
– Határozottan. Mi minden este olvasunk. Van, hogy a lányom is odafekszik mellénk 16 évesen, és végighallgatja a történetet: ez mindig a nap legszebb pillanata. Tudom, hogy jó munkát végez az a szülő, aki olvas a gyerekének. Akkor kaptam erről az első visszaigazolást, amikor a lányom és később a fiam is iskolás lett. A tanitó néni másfél-két hónap alatt leszűrte, hogy kik azok a gyerekek, akiknek rendszeresen olvasnak a szülei. Ezeknek a gyerekeknek nagyobb a szókincsünk, a fantáziájuk, nem okoz nekik problémát a szövegértés sem.
– Tehát a szülőknek kell olvasóvá nevelni a gyerekeiket?
– Véleményem szerint igen. Viszont az is igaz, hogy ettől az elektronikus világtól sem tudod őket teljesen elzárni. Én a mindennapi olvasásból nem engedek, pedig volt, hogy próbálkoztak... Van egy kedvenc mondásom, ez került a saját könyvjelzőnkre is. „Nagyon fontosak az esti mesék. Máskülönben honnan tudnák az álmok, hogyan kell kezdődniük?” Ezt mondtam a fiamnak, amikor éppen nem akarta, hogy olvassak neki. Aztán volt, hogy visszanyalt a fagyi. Egyszer nagyon későn kerültünk ágyba, és mondtam, hogy ma már nem olvasunk, mire a kisfiam: Anya, és az álmaimmal mi lesz?
Mivel közeledik a karácsony, hát zárjuk ezt a beszélgetést egy listával. Olyan könyvek szerepelnek rajta, melyeket Gabi szívből ajánl a karácsonyfa alá. Hiszen ki is tudna szebb történetet mutatni nekünk, mint a dunaszerdahelyi Itsipitsi mesebirodalom királynője?
- Alex T. Smith: A kisegér, aki elhozta a karácsonyt; A kisegér, aki karácsonyra hazatalált
- Giada Francia – Claudia Bordin: Közeleg a karácsony
- Beatrix Potter: Nyúl Péter adventi kalendáriuma
- Takács Viktória Hagyományaink sorozatának kötetei: Regölős mese, Karácsonyi mese, Luca mese, Betlehemi mese
- Lucinda Riley – Harry Whittaker: Grace és a karácsonyi angyal
