A böjtölés az egyik legősibb gyógymód: tudatos, akaratlagos megtagadása az ételnek. (Ne tévesszük össze az éhezéssel, koplalással, ami az étel akaratlan, ránk kényszerített hiánya.)
Kevésbé tudatosítjuk, hogy mindennap „böjtölünk”. Erre utal a reggeli szó angol elnevezése: „breakfast”, vagyis olyan étkezés, mely megtöri a böjtöt (breaks the fast). A böjt tehát az étel akaratlagos megtagadása például lelki, vallási okokból (lásd a katolikus egyház pénteki böjtnapját, a napjainkban is tartott nagyböjtöt vagy a muszlimok ramadán böjti hónapját). Mi most azonban az egészségi (orvosi) szempontból tartott böjtre összpontosítunk.
(© Adobe Stock)
A böjtöt már az orvostudomány atyjának tekintett ógörög Hippokratész is ismerte. Ő tapasztalta: „Ha beteg vagy, az étellel csupán a betegségedet táplálod.” Mi is megtapasztalhatjuk, hogy pl. a Covid–19 idején nincs étvágyunk, vagyis az ekkor tartott „böjt” ősrégi, szinte ösztönös reakciónk a betegségre.
A címben szereplő új ismeretek azonban arra a böjtre vonatkoznak, melyet nem ösztönösen, hanem tudatosan, akaratlagosan tartunk abból a célból, hogy megszabaduljunk a túlsúlyunktól. A folyamatos, hosszú ideig tartó böjt helyett általában a váltakozó napi böjt (a böjti és a nem böjti napok váltogatják egymást), illetve az ún. periodikus böjt (hetente 1-2 napon tartunk teljes böjtöt) ajánlatos. De hogyan reagál a testünk a böjtölésre?
Minden tevékenységünkhöz – legyen az izommozgás vagy agymunka – a testünknek energiára van szüksége. A test két fő energiaforrása, tápanyaga a szőlőcukor (glükóz) és a zsír.
Az energiatermelő folyamatokban a glükóz és a zsírsavak oxidációja párhuzamosan zajlik. Amikor korlátozzuk a tápanyagbevitelt, azaz böjtölünk, testünk az elsődleges energiaforrásként használt glükózról a zsírsavak oxidációjára tér át. A zsírsavakból a test legtöbb szövete (izmok) – kivéve az agyat – képes közvetlenül energiához jutni. Az agyat viszont energiával látják el az ún. ketontestek, amelyek a zsírsavakból keletkeznek.
Az utóbbi évek fontos felismerése, hogy a ketontestek nemcsak energiát szolgáltatnak, hanem részt vesznek számos molekuláris (sejten belüli) mechanizmus befolyásolásában is. Rövidre zárva: a böjt nemcsak a testsúlycsökkentés vagy -megtartás eszköze, de éppen a ketontesteknek köszönhetően számos hasznos hatása is lehet – függetlenül a fogyástól.
Ezek közül említsük meg a legfontosabbakat! A böjtölés növeli az élettartamot, azáltal, hogy csökkenti a fehérjék oxidatív károsodását, ami az öregedés egyik oka. Böjt hatására fokozódik az idegsejtekben az önemésztés (autofágia): a sejt lebontja az elöregedett, hibás, funkcióját veszített sejtszervecskéket. Ez a védelmi mechanizmus állhat a rák, a fertőzések és bizonyos idegbetegségek (Alzheimer-kór, Parkinson-kór, sclerosis multiplex) rizikójának csökkentésében. A jól kivitelezett váltakozó napi vagy periodikus böjt növeli a szervezet stressztűrő képességét.
Ugyanakkor a drasztikus, rosszul kivitelezett böjtök – „méregtelenítések”, „léböjtkúrák” – veszélyeztethetik az egészséget. Azt is tudnunk kell, hogy léteznek bizonyos állapotok – várandósság, szoptatás, időskor, 1-es típusú cukorbetegség, köszvény, vesekő –, amikor egyáltalán nem ajánlott a böjtölés.
