Imádom a kézműves szappanokat! Egyrészt szépek, különlegesek, és magukon viselik készítőjük kézjegyét, másrészt nincsenek tele olyan vegyszerekkel, amelyek többet ártanak, mint használnak. Egy jó kézműves szappan krémes, lágy, nem szárítja a bőrt. Azelőtt nagyanyáink egy hatalmas üstben, mindenféle romlott zsiradékból, fahamuból készítették a szappant, órákig kevergetve azt. Ma már játszi könnyedséggel készíthetünk illatos, krémes kézmosót. Lássuk hát!
A komáromi Romhányi Renáta eredetileg építészetet tanult a brünni műszaki egyetemen. Később azonban kisebbik lánya állandó betegeskedése miatt érdeklődése a homeopátia felé fordult.
– Mint kiderült – meséli –, allergiás az összes antibiotikumra, ezért alternatív gyógymódokat kellett keresnünk. Eleinte egy homeopatához jártunk, majd úgy döntöttem, én is szeretném ezt a gyógymódot megtanulni. Pozsonyban végeztem 2012-ben. Ettől kezdve sok ekcémás kezű emberrel találkoztam, akiknek többsége nem bír bizonyos tisztítószereket. Elmondták, hogy amikor ilyen-olyan krémeket használnak, elmúlik az allergiás reakció, de mihelyst abbahagyják a kenegetést, az ekcéma visszatér. Kíváncsi voltam, mitől lehet ez az egész, ezért utánanéztem a krémeknek, a tisztítószereknek és persze szappanoknak is.
– Megtudtam, hogy az összes tartalmaz petróleum-, azaz kőolajszármazékot. Rájöttem, hogy a gyárakban a szappankészítés során keletkező glicerint kivonják a szappanból, és kézkrémet készítenek belőle. Így a szappan szárítja, a kézkrém pedig ápolja a kezet – mi meg kétszer fizetünk! A házi készítésű szappannak többek között az az előnye, hogy benne marad a glicerin. Ekkor határoztam el: elkezdek „szappanozni”.
Egyrészt vonzott a környezettudatosság, hogy valami egészségeset nyújtsak a családom számára, másrészt pedig szeretek „kreatívkodni”. A szappankészítésről az interneten rengeteg recept, ötlet található.
– Az alapanyagok beszerzése nem egyszerű – de nem is túl bonyolult. Mindent megkaphatunk festéküzletben, patikában és élelmiszerboltban, de ha nincs kedvünk mászkálni, a hozzávalókat megrendelhetjük interneten is. Egyszerű szappannal kezdtem, amit egy cipősdoboz aljába öntöttem ki. Mára már luxusminőségű szappanokat is készítek, néha tejből, máskor sörből. Saját mosószerrel mosom a ruháinkat, sőt, az arc- és testápoló krémjeinket is magam kreálom. Ez utóbbi egyáltalán nem bonyolult! Egyedül sampont vásárolok, mert még nem találtam rá a megfelelő samponreceptre, és az egyik lányomnak hosszú a haja, akármilyen sampon nem jó rá.
RENI KAKAÓS SZAPPANJA
Hozzávalók:
130 gramm ricinusolaj
50 g mandulaolaj
275 g olívaolaj
150 g kókuszolaj
135 g pálmazsír
259 g desztillált (vagy szűrt) víz
102 g lúg (nátrium-hidroxid)
3-4 evőkanál kakaópor
3-4 ek. étkezési keményítő
borsmenta és keserűmandula illóolaj
Elkészítés:
Kimérjük a lúgot. (Nátrium-hidroxid – szlovákul Hydroxid sodný – néven szerezhetjük be a festéküzletekben. Kapható folyékony, illetve szilárd (golyócskás) állapotban is. Reni a szilárd állapotút jobban kedveli, de bármelyiket válasszuk is, nagyon vigyázzunk, nehogy rácsöppenjen a kezünkre, mert éget.) Ezután – a lúg csípős, maró szaga miatt – gondosan le kell zárni az üveg tetejét.
Külön üvegben kimérjük a desztillált vagy szűrt, tisztított vizet is. A vízhez óvatosan hozzáöntjük a lúgot. „Mindig a lúgot a vízbe, sosem fordítva! – figyelmeztet Reni. – Ő a „bűnös”, őt kell eláztatni!”
Elkeverjük, majd gyorsan lezárjuk az üveg tetejét, ugyanis ez aztán tényleg nagyon büdös. A lúg szinte azonnal felolvad a vízben, valamint gyorsan fel is melegíti azt, egészen 80-90 Celsius-fokra! Amíg a többi alapanyaggal dolgozunk, kitesszük a balkonra, vagy hideg vízbe állítjuk, hogy kihűljön.
A kókuszolajat (ami inkább zsírra hasonlít) rozsdamentes fazékba helyezzük, majd lassú tűzön felolvasztjuk.
Fontos alapanyag, hiszen ez biztosítja a szappan szilárdságát, valamint jó habzását. Nélküle a szappan nyálkás, nyúlós lenne. Hozzátesszük a pálmazsírt is, hasonló okok miatt.
Amíg a zsírok szép lassan olvadnak, addig kikészítjük a kakaót és az ételkeményítőt, a hozzájuk tartózó illóolajokkal. Az illóolajok – amellett, hogy illatossá teszik a szappant – antibakteriális, fertőtlenítő hatásúak. Ahhoz, hogy ne illanjanak el, szárazanyagra van szükség (ételkeményítőre, kakaóra vagy – más receptek alapján – lisztre). Soha ne csepegtessük egyenesen az elkészített masszába, mert semmi sem marad sem az illatából, sem a hatóanyagából!
Külön edénykébe tesszük az ételkeményítőt...
...és külön edénybe a kakaót. A kakaó festékanyagként is szolgál. „Attól függően variálom a festékanyagokat, milyen hangulatom van – mondja Reni. – Mindig természetes alapanyagokat használok, például orvosi szenet, piros ételfestéket, zöld és piros agyagot, csalánport.”
És már mehet is az illóolaj – de egyelőre csak a kakaóba! Reni jó pár csepp borsmentaolajat kever hozzá. Hogy miért épp borsmentát? „Sokáig tartott, míg kikísérleteztem, melyik illóolaj melyik anyaghoz illik a leginkább. Nagyjából hány csepp kell belőlük. És egyáltalán, melyik hogyan reagál, ha a szappanba kerül – feleli a kérdésemre. – Például a levendulaolaj megkeményíti a szappant, a citrusos olajok nyáron kellemetlenné válnak, a fahéjolaj pedig annyira felmelegíti az alapanyagot, hogy kiöntéskor szilárdabb, hűvös formát kell használnom.”
– Eközben felolvadt a zsiradék, a lábas pedig visszakerül a mérlegre. Újabb olajak kerülnek a fazékba: ricinus-, olíva-, és mandulaolaj, mindegyik grammra pontosan. Ezeknek köszönhetjük, hogy nem szárad ki a kezünk, amikor ilyen szappant használunk.
– Előkészítjük a formát is – egy gyümölcslé dobozát. „Ez a legjobb forma – magyarázza háziasszonyunk, miközben a dobozt műanyag zacskóval béleli ki. – A szappan, miután ebben megszilárdul, felszeletelés után szinte „kézre áll”. Szeretem még a szilikonos muffinformákat is, mert ezekből jól ki lehet szedni a már kész terméket. És nem kell aggódni, hogy tönkremennek. Csak annyi történik a fazékkal is, hogy alaposan megtisztul, mintha mosogatószerrel elmosogatnánk.”
– Mostanra már kihűlt a lúgos víz, és beleöntjük az olajakba.
– Botmixerrel összekeverjük. Érdekes, ahogy szemünk előtt pudingállagúvá válik.
– Ezek után kerül bele az ételkeményítő.
– A szappan gyakorlatilag már kész van, lehetne formába önteni, ámde hiányzik belőle a szín és az illat! Ezért a „pudingból”egy keveset a már illatos kakaóporba öntünk, amit szintén összemixelünk. Így kapunk egy nagyobb adag „vaníliás” és egy kisebb adag „csokis pudingot”. Megjegyezzük: ha nem tudnánk, mi az, még meg is kóstolnánk, s ha nem lenne benne lúg, akkor ehető is lenne, hiszen csupa olyan alapanyagból készül, amit egyébként a konyhában használunk.
– Miközben ezen szórakozunk, itt az ideje, hogy a világos részbe is belekerüljön a megfelelő illóolaj. Reni keserűmandula-olajat választ, szerinte ez passzol leginkább a mentás-kakós részhez. (Eddig értelemszerűen nem lehetett beletenni, mert a két illat összekeveredett volna.)
– És mehet is az egész a formába. A világos, keserűmandula illatú részt váltogatja a sötétbarna, mentás szappan. A kakaósból nem kell sok, ugyanis ha túl sok van belőle, mosakodás közben kioldódik a szappanból, és bizony megfesti a mosdót.
– Reni időnként óvatosan megkeveri, megtunkolja a keverőkanál végével. Ettől kap majd a szappan barnás erezetet.
– Egyszerű, de nagyszerű megoldás: hogy jobban tartson a forma, Reni elölről-hátulról egy-egy vágódeszkát kötöz hozzá. Ezek után a szappant 24 órát állni hagyja.
– Másnap óvatosan kicsomagolja a már megszilárdult, de még szeletelhető szappant.
– Szintén egy praktikus ötlet: Reni a sütő rácsát óvatosan rányomkodja a tégelyre, így egyforma szeletekre tudja felvágni a szappanokat.
– Kész is az illatos, krémes háziszappan. Nekem így is tetszik, de még szebbé lehet varázsolni.
Reni az interneten rendelt szappanpecsétekkel pecsételi meg alkotásait. (A pecséteket először át kell kenni olajjal, így könnyebb velük dolgozni, nem ragad rájuk a szappan.)
Az egyikre egy cuki méhecske került.
„A szappanok többségét elajándékozom – mondja –, de néhány ismerősöm vásárol is tőlem. Boltban nem árulhatom őket, ehhez szigorú szabályok betartására, különféle bevizsgálásokra lenne szükség.”
Ezeket háziasszonyunk lányai benemezelték gyapjúfonallal. Így az egyszerű szappan bőrradírrá alakult – a fonal a szappannal együtt húzódik össze.
Én is kaptam ajándékba egy szappant, igaz, nem a mentás-kakaósból. Annak még felszeletelve legalább egy hónapig állnia kell. Egy sütőtökös szappant választottam. Krémes, kellemes, még zuhanyozásra is ezt használom!