Ha húsvét, akkor csokifigurák – hiszen mi mást adnánk a kis öntözőknek? De miért éppen báránykák, nyuszik, kiscsibék, kiskacsák és csoki- vagy cukortojások?
Vajon milyen régi szokás a húsvét, és mióta szerepelnek benne a csokifinomságok? Mindegy, milyen csokinyuszit vásárolunk? Ezekre a kérdésekre adunk választ.
A húsvét ünneplése
A húsvét elődje a pászka vagy pészach (elkerülést jelent), a zsidóság ekkor emlékezik meg arról, amikor Egyiptomban elkerülte őket a halál angyala, mert házaikat megjelölték egy bárány vérével, és így az elsőszülötteik életben maradtak. A keresztények Jézus negyvennapos sivatagi böjtjének emlékére tartják a nagyböjtöt. A húsvéti nagyhét idején Jézus jeruzsálemi bevonulására, elfogatására, elítélésére, kereszthalálára és feltámadására emlékezünk. De mióta? Magyarországon 1092-ben, Szent László király uralkodásának idején, a szabolcsi zsinaton határoztak a húsvét megünnepléséről, és 4 napban szabták meg azt.
Húsvéti jelképek
Az első jelkép a bárány, hiszen Jézus maga Isten báránya. A tojás a második legfontosabb jelkép. Eredetileg csak a tavaszvárással kapcsolatban ajándékozták, majd az egyházi szimbolikában a feltámadás jelképévé vált, a piros szín pedig Krisztus vérét jelképezte. A kiscsibék, kiskacsák, a nyuszi a tavaszt, a gyarapodást jelképezik. Ráadásul a tojást tojó nyuszi(!) talán csak egy fordítási tévedésnek köszönhető. Régebben húsvétkor császármadarat ajándékoztak, a tojásaival együtt. A császármadár németül Haselhuhn, a nyúl neve pedig Hase.
Magyarországon a 18. század közepén jelentek meg az olasz csokoládékészítő mesterek. A 19. század közepén alapított csokoládégyárak tiszavirág életűek voltak. A külföldiek versenyét csak a Gerbeaud és a Stühmer csokoládégyár állta a 19. század végén. A csokoládé legnagyobb felhasználói a cukrászok voltak. Ők készítették a karácsony és a húsvét édes jelképeit és az első bonbonokat.
A csokoládé
Amerika felfedezése nélkül ezt a finom édességet sem ismerhettük volna meg. A kakaóbabból készült „varázslatos“ italt az indiánok itták, és Cortez tábornok hozta Európába. Az előkelő udvarokban fogyasztották, és eltelt pár évszázad, mire szilárd alakot kapott. A megszilárduló csokoládét már könnyű volt formákba önteni. A 20. században már bárki megvehette, általános fogyasztási cikké vált.
A csokifigurákról
Az első húsvéti csokifigurák a 19. században születtek, és tömörek voltak, nem üregesek, mint mai társaik. (A nyusziknak általában sapka volt a fején.) A húsvéti tojásokat csokoládé mellett cukorból is készítették. Ma már szinte kizárólag üreges csokifigurák készülnek. Legyen bármilyen tetszetős a csomagolás, nem árt, ha résen vagyunk, és megnézzük a nyuszik, csibék, bárányok és kisebb-nagyobb csokitojások kakaótartalmát is. A valódi csokoládé legalább 20 százaléknyi kakaóport/kakaóvajat tartalmaz, nincs benne liszt vagy keményítő, nem tartalmaz állati eredetű zsírokat (kivételt képez a tej zsírja). A rossz minőségű csokikat csak megszínezik a kakaóporral, egyébként általában különféle (káros) növényi zsiradékokból állnak össze (éppen ezért olyan olcsók). Ezért is fontos, hogy ne a csomagolást nézzük -- hanem a csokoládét!
Gróf Telki Pál naplójából tudjuk, hogy 1697 nyarán egy rotterdami kávéházban megkóstolta a „csukulater”-t. A csokoládé első magyarországi említése 1704-ből származik, Palocsay György huszárszázados tollából. Amikor hazajött a háborúból, meglepetten tapasztalta, hogy hosszú távolléte alatt „az urak asztalánál” új italok jöttek divatba.
Ezeket idegenkedve fogadták: a kávét pankrótnak (bankcsődnek), a teát szénavíznek, a csokoládét pedig melegített német sernek hívta a magyar. Diákkori verseiben a csokoládé fogyasztásában a „bécsi módi” megrontását látta még Csokonai Vitéz Mihály is. Gróf Széchenyi István háziorvosa, Almási Balogh Pál vette pártfogásába a csokoládét. 1831-ben megjelent könyvében összefoglalta mindazt, amit a kor embere tudhatott róla.
