A négytagú család a kisváros lakóövezetében építette fel kis otthonát. Előzőleg mindent megterveztek, megszerveztek (az apuka papírlapon előre leskiccelte az alaprajzot, s az építkezést a jó testvér vezényelte le). Nagyban támaszkodtak a lakberendezői hajlammal megáldott anyuka tanácsaira, aki nem csupán a „belbecsért“ felelt, de arra is felügyelt, hogy a kiszolgáló helyiségekből kettő legyen.
A garázsból például egyenesen egy „rejtett“, második előszobába léphetünk, ahol a háziak kezet mosnak, lerakják a cipőt, a kabátot, s a piszkos ruhát azonnal az ajtó mögé rejtett mosókonyha gyűjtőkosarába vagy kádjába dobják. Innen nyílik a kinti szárító, ahol az éltető napocska melege fertőtleníti a kimosott ruhát (s azt senki nem látja, mert a fregolikat fal veszi körül).
A terasz árnyékolására feszített napellenzőt használtak. Szemközt fekszik a kis ház a konyhával és a kinti étkezővel: itt sül a „kézműves“ kenyerük, s itt készül minden házi finomság. Nyáron szinte kint laknak. A szomszédba kapu vezet, gyakran átjárnak egymáshoz egy kis tereferére.
A bevásárlással a puccosabb előszobába lépnek, s az élelmiszer egy csapóajtón keresztül azonnal a kamrában landol.
A berendezkedés során a funkcionalizmus volt a jelszó: a 18 éves nagyfiú és a 10 éves kislány lakrészét tágas kis csarnok köti a többi szobához – idővel akár fallal leválasztható. Az apuka az egészségügyben dolgozik, s anélkül indul útjára késő éjjel vagy hajnalban, hogy a gyerekeket felzavarná.
A nagy ház mellé egy kicsit is felhúztak, itt főz, dagaszt, befőz a főállású háziasszony-anyuka. Az időt áprilistól az őszi fagyokig a szabad ég alatt töltik. Íme, egy jól megtervezett paradicsom képei!
Nyitott térben élnek!
A tévés fal mögött az előcsarnokba vezető ajtónyílást láthatjuk, ahonnan a gyerekek szobái, mosdója nyílnak. A termetes bőrfotel (állítható üzemmódban) szintén a pihenést szolgálja.
A lengőajtó praktikus: az anya háta mögött a „spejz“, ahol a bevásárlás landol. Itt minden bal kézre esik, mert az anyuka balkezes. Jobb kéz felé csúsztattak minden funkciót és fiókot, amit kevésbé használnak. A család hétkor indul munkába, iskolába, a gyors reggelit itt kapják be, a kisasztalnál.
A fiúszoba az amerikai álommal! Lacika zenekarban játszik. Legújabb szerzeménye az ukulele, most azon tanul pengetni. (Ebben a családban a gyerekek ilyesmiket kapnak ajándékba.) A poszter az amerikai útra emlékeztet.
A lányszoba csupa virág és kellem: a póni egy lovagias jó barát ajándéka, a bútor IKEA-s. A polcokon vigyázzállásban sorakoznak a könyvek. Hiába, Gerda pedáns kislány, aki „nagyfiú“ bátyjánál is letörli néha a port.
A balettcipők a balettos múltra utalnak, mert Gerda újabban a néptáncnak hódol. Elfogultság nélkül kijelenthetjük, hogy gyönyörű hangja van!
A csarnokban vagyunk, melyet (ablak híján) felülről világít meg egy felülvilágító ablakocska. Az apuka imádja a relaxációs fotelt: télen órákig ejtőzik itt, miközben a kis Gerda zongoraiskoláját hallgatja. A szemközti falon akvárium: azt is hátulról, a mosókonyhából „szervizelik“.
A kutyus párnául szolgál mesenézés közben. A sarokban ugyancsak jólesik pattogatott kukoricát majszolgatni.
A hálóban vagyunk. A fal mögött gardrób, beépített szekrényekkel, tükörrel. Elrejtették, amit avatatlan szemnek nem ildomos látni. Innen nyílik a szülői mosdó is.
A polcokon zenei CD-k sorakoznak. Lacika nem „lopott zenéket“ hallgat. Összespórolja a zsebpénzét, s inkább megveszi a CD-t, hogy ezzel is támogassa az előadót.
A gyerekmosdó színes, mint a ház gyerekeinek az élete.
Van itt ám rend! A kislány „ékszeres“ szekrénykéjét az Tchibóból rendelték. Igazi telitalálat!
