Évezredek óta a szülésen átesett nő első kérdése: kisfiú? Kislány? Ám szinte azonnal következik: ép, egészséges – mindene megvan? Az újszülött megtekintésével és az ún. fizikális vizsgálattal (hallgatódzás, kopogtatás, tapintás) már ekkor megnyugtató és végleges választ kaphatott a kismama: A pici ép, nincsen semmilyen látható (!) fejlődési rendellenessége.
Ez a forgatókönyv volt érvényes a múlt század közepéig. Addig ugyanis úgy tudtuk, hogy a terhesség alatt a magzatot károsítható (teratogén) hatások már a születéskor felismerhetők, mint veleszületett, fejlődési rendellenességek. Ezek példái a Contergan nevű fájdalomcsillapító okozta végtaghiány vagy a terhesség idején átvészelt rózsahimlő (rubeola) által okozott szív- és szemrendellenességek.
Azóta kiderült, vannak olyan teratogének, melyek nem látható, alaktani rendellenességet okoznak, hanem valamelyik belső szervünk működésére lehetnek ártó hatással. Ráadásul ez az ártó hatás megnyilvánulhat jóval a születés után is. E meglepő jelenségre az ún. DES-katasztrófa hívta fel a figyelmet. Vannak szerveink, pl. a nemi szervek, melyeknek fejlődése csak a születés után, a serdülés (pubertás) idején fejeződik be. A DES nevű, hormonhatású gyógyszert a terhesség védelmére szedték a nők ezrei. Közel húsz évvel a szedést követően a DES-kezelésben részesültek lányaiban hüvelyrák fejlődött ki!
Vagyis olyan teratogénhatásra derült fény, melynek a születéskor még semmi nyoma nem volt – azaz a kislány épnek, egészségesnek született –, ám a gyógyszer károsító hatása csak húsz évvel később lett „látható”.
A történtek megértéséhez ismerkedjünk meg a „bevésődés” (imprinting) fogalmával. Az 1973-as orvosi Nobel-díjjal kapcsolatban bejárta a világsajtót egy szokatlan kép: a díjazott K. Lorenzet egy kiskacsa követi.
A kép a díjazott felismerésre utalt: ha a tojásból éppen kikelt kacsa elsőként valamilyen mozgó „valamivel”, pl. emberrel találkozik, utánaszalad, ismertetőjegyeit emlékezetébe „vési”, és ezt az emléket egész életében megőrzi.
Nos, kiderült, hogy valami hasonló „bevésődésre” kerül sor a születést követő pár órában az embernél is. A testi funkciókat irányító hormonok úgy hatnak, hogy a vérben keringő hormon kapcsolódik a célsejten található receptorral. Ez az ún. hormonális bevésődés, ami garancia arra, hogy amikor a pubertásban teljes erőből megindul a hormontermelés, a hormon és a receptor kapcsolódása problémamentes legyen.
Ha azonban a terhes nő DES-t kapott, az újszülött receptorai számára ez lesz az a „valami”, amivel először találkoznak – ez „vésődik az emlékezetükbe”. Így károsodik a hormonális bevésődés, és ennek következménye lesz a kialakuló hüvelyrák. Miért érdemes erről a régi, szomorú történetről tudnunk? Azért, mert ilyen hormonbevésődési zavart számos, első látásra ártatlannak tűnő szer terhesség alatti használata is okozhat.
Számos olyan hormonhatású anyag van – műanyag lágyítószerek, növényvédő szerek, a cigaretta (!) benzpirénje, az A- és D-vitamin, a szójatápszer –, amely természetes úton, ivóvízzel, levegővel, táplálékkal vagy gyógyszerként kerül be a várandós és/vagy az új-szülött szervezetébe. Pánikra azonban nincs ok, hiszen e káros hatások többsége egészséges életmóddal elkerülhető.
