Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egy-egy „globális” gondot okozó betegségre azáltal is felhívja a figyelmet, hogy az illető kórnak „világnapot” szentel. Így lett 1994-ben az Alzheimer-kórnak is világnapja.
A betegek számának ijesztő növekedése miatt ma ott tartunk, hogy „szeptember az Alzheimer-kór elleni küzdelem hónapja”. E nem éppen rövid megnevezésből mi most a „küzdelem” szót emelnénk ki. Sokan ugyanis az Alzheimer nevet hallva, lemondóan legyintenek, jelezve: ez egy gyógyíthatatlan kór, az ellene való küzdés eleve kudarcra van ítélve. Nos, az Alzheimer-kór az első esetek leírása idején, a huszadik század elején, valóban gyógyíthatatlan volt, és feltartóztathatatlanul haladt a végstádium, az elbutulás (demencia) felé.
(© Anna & Elena Balbusso / THEISPOT)
Azóta azonban lényegesen változott az orvosi szemlélet. Az új paradigmának két alaptétele van. Egyrészt az időskori, ún. leépülési agyi folyamatok hátterében a megváltozott, csökkent agyműködés áll, másrészt e folyamatok – és ez új, „forradalmi” felismerés, szemléletváltozás – nem visszafordíthatatlanok, hanem igenis megfordíthatók! Magyarán: az öregedő agy is képes megújulni!
Megdőlt az a nézet is, hogy az Alzheimer-kór örökletes átok. Ma már tudjuk, hogy a szellemi leépülésért a genetikai, örökletes – tehát valóban befolyásolhatatlan – tényezők felelőssége csak kb. 35%. Vagyis az esetek döntő többségében az egyén életmódja, életvezetése, jó és rossz szokásai (dohányzás, italozás) siettetik a szellemi leépülést. Ezen tényezők többsége viszont befolyásolható – vagyis az Alzheimer-kór elleni küzdelem sikeres lehet.
A kóros feledékenység elleni küzdelem alapvető tétele az agykutatók azon felismerése, hogy az agysejtekre ugyanazon szabályok érvényesek, mint az izomsejtekre.
Magyarán: ahogy a testi erő, az izomzat tömege rendszeres testedzéssel az időskorban is fenntartható, fejleszthető, ugyanúgy edzhető az agyunk is. Erre azért is van szükség, mert egyre több ideggyógyász állítja, hogy a feledékenység, a demencia hátterében az agysejtek egyre kevésbé történő igénybevétele s ebből következő kisebb mértékű működése (hipofunkciója) áll.
Amíg valamikor az agyunk raktározta el a fontos telefonszámokat, szeretteink ünnepeinek dátumait stb., ma mindezt az okostelefon teszi agyunk helyett. Ez tehermentesíti ugyan agyunkat, viszont e „hipofunkció” - út az elbutulás felé, mint ahogy izmaink „kímélése” az elhízás felé…
Mivel, hogyan edzhető az agyunk?
Csakis az agyműködést aktívan megmozgató tevékenységek által! A tévénézés nem az! Sőt egy amerikai agykutató arra a következtetésre jutott, hogy a passzív tévénézés egyenesen elősegíti az Alzheimer-kór kialakulását. Éveken át kísérte figyelemmel 70. életévüket betöltött betegeit, s azt tapasztalta, hogy azok, akik szabadidejük nagy részét a TV előtt töltik, két és félszer gyakrabban lettek Alzheimer-kórosak.
Megfordítva: ennyiszer kevesebben betegedtek meg azok közül, akik az aktív szellemi tevékenységet: olvasást, rejtvényfejtést, kártyajátékot, sakkozást, kötést, horgolást stb. részesítették előnyben.
