Miért rajongunk? A gyermeki lelkesedéstől a megszállottságig, az ártatlan üzengetéstől a mániákus zaklatásig. Felfejtettük, miért szeretünk olyannyira rajongani, s hogy hol húzódnak az egyoldalú kapcsolat egészséges határai.
Az ember általában zenészekért rajong vagy énekesekért, színészekért. Nem új jelenségről van szó, a régi korok embere is rajongott. Hisz mi is az a lisztománia?
Így nevezik azt az önkívületet, ami Liszt Ferenc köré összpontosult. Rajongói olyan szenvedéllyel szerették a zongoravirtuózt, hogy hajszálait talizmánként gyűjtötték, egyesek pedig úgy hajlongtak és imádkoztak előtte, mint Isten előtt.
Faluzó busszal jártam Pozsonyba. A busz minden utcasarkon megállt, s beszálltak az asszonyok, akik a fővárosba ingáztak (ahol általában takarítottak). Egész úton a szappanoperákat tárgyalták ki, az Esmeraldát egyenesen imádták. Elhomályosult szemmel, földöntúli rajongással beszéltek a főhősökről – de soha nem meséltek saját, kisszerű életük nagyszerű eseményeiről. Ma is látom lelki szememmel, ahogy odébb tolják a tévé elől a férjüket vagy a fiukat, akik fel szerették volna hívni magukra a figyelmet. Mindhiába, ezen asszonyok számára az életszagú élet a tévé képernyőjén zajlott, dél-amerikai vagy török hősökkel. S miközben a vakító mosolyú sorozatszínészekért rajongtak, lemaradtak a saját életükről.
A tinédzser keresi önmagát, s ebben néha segítheti a rajongás. A kamasz azonban „nem marad úgy”, kinövi ezt is, mint a rövidnadrágot: bálványával idővel kritikusabb lesz, s rájön, miben nem akar az imádott énekeshez hasonlítani.
A rajongásnak lehet jó oldala is, rengetegen kezdenek például nyelvtanulásba, hogy megértsék kedvencük dalait...
Egy kutatás rámutatott, hogy minél erősebben rajong valaki egy hírességért, annál gyengébben teljesít az intelligenciateszteken. A visszafogott érdeklődés pedig optimizmussal párosul, de a megszállott rajongásnak akár súlyos következményei is lehetnek. A fanatikus rajongó azt gondolja, hogy a szerelem, amit érez, kölcsönös, s romantikus kapcsolatban áll kedvencével. Ez állt a 22 éves énekesnő, Christina Grimmie meggyilkolása mögött is, akit egy rajongója lelőtt. A gyilkos Kevin még szépészeti műtéteket is elvégeztetett magán, hogy jobban tetsszen a lánynak...
A legszélsőségesebb rajongók pedig sokszor azzal kerülnek be a hírekbe, hogy rajongásuk tragédiába torkollt. Gondoljunk csak John Lennon gyilkosára. „Azért gyilkoltam meg Lennont, mert nagyon, nagyon híres volt, s én is nagyon, nagyon szerettem volna hírnévre szert tenni” – vallotta be később. A kórosan rajongó nem tudja elválasztani a fantáziát a valóságtól, sokszor közelebb akar kerülni bálványához, ezért ostromolni kezdi, zaklatja.
Ma a sztár az online médiumokon keresztül tart kapcsolatot a rajongóival: megmutatja, hol lakik, hol fog koncertezni, milyen ételt szeret. Ezáltal a híresség még nagyobb népszerűségre törekszik (ám ez a megszállottnak csak olaj a tűzre). Így tett Christina Grimmie is, aki meg akarta ölelni a gyilkosát, mikor az feléje közeledett, mert azt hitte, hogy az egyik szíves rajongója... Ma bizony nehéz megmondani, hogy a több százezer lájkoló közül ki jelent közvetlen veszélyt az énekesre vagy celebre. Jellemző, hogy a notórius zaklató általában kapcsolatba próbál lépni a kiszemelt hírességgel, nagyon kitartó, s minden esetben személyesen hajtja végre szörnyű tettét.
Mert ahogy egyetlen hírességhez való kapcsolódás sem helyettesítheti a valós, hús-vér emberek iránti érzelmeket; úgy egyetlen film, zene vagy sorozat sem adhat hozzá annyi színt a mindennapjainkhoz, mint a való élet. Azt kellene tehát elkezdeni élni – s a rajongás maradjon meg fűszernek.
– néva, olláry –
