Hogy néznek ki az egyszerű nő hétköznapjai? El kell készíteni a reggelit, a gyerekeknek a tízórait, rendet csinálni a lakásban, megetetni a macskát, széthordani a gyerekeket az iskolába, sietni a munkahelyre, dolgozni, sietni haza, bevásárolni, vacsorát főzni, elmosogatni, rendet rakni, ellenőrizni a házi feladatokat, este olvasni, csábítani, szexelni, aludni. Egy lónak is sok lenne ennyi teher.
De mi, nők ezek mellé még pluszfeladatokat is vállalunk. Hogy bebizonyítsuk (magunknak?, a férjünknek?, a barátnőknek?), milyen derék asszonyok vagyunk. Mint a tévésorozat Xenája, aki a világ megmentésén kívül gobelint sző, kozáktáncot táncol, és győz a pillangóúszásban...
Tévedésben vagyunk. Az ember nem lehet mindenben kiváló. Szupernők szeretnénk lenni, de a vége az, hogy nem vagyunk sem jó anyák, sem megbízható munkaerők. A szürke átlag vagyunk – és csak mi tehetünk róla. Többet vállalunk, mint amennyit elbírunk. Aztán csodálkozunk, hogy rángatózik a szemhéjunk, sírva fakadunk minden semmiségen, elalszunk, amikor pár percre meg kell állni, mert pirosat mutat a szemafor... Semmit se csinálunk rendesen. Dühösen nézzük a tortát, mert megint nyers maradt a közepe...
Nyúlpaprikás és vasaló
Érdekes, hogy nagyanyáink nem kapkodtak, nem siettek, mégis mindent elvégeztek. Mi volt a titkuk? Az, hogy minden napra csak egy munkát terveztek. Nem akartak mindenben tökéletesek lenni. A tökéletesség hajszolása középszert eredményez – és tengernyi stresszt. Figyeljük meg, mit tesz a mai nő, ha sok munkája van.
Elkezdi az elsőt és a másodikat, és amikor egy perc szünete van, belefog a harmadikba, aztán visszarohan az elsőhöz, majd belekap a negyedikbe. Két óra múlva már olyan a feje, mint egy dézsa.
Nagyanyáink minden napra csak egy nagyobb munkát terveztek be. Például nagymosást vagy lepénysütést. Dolgoztak megállás nélkül, de délutánra elkészültek azzal, amit tervbe vettek, és nyugodt lélekkel várták az estét. A ruha patyolattiszta volt, a lepények finomak. Vagy egyik nap isteni nyúlpaprikást főztek, másik nap vasaltak. Manapság, persze, a minden napra egy munka nagy luxus volna, de nekünk vannak segítőink. A sok háztartási gép, az autó és a többi.
Türelem, türelem!
Madame Curie tudósasszony volt, napi tizenkét órát is eltöltött a laboratóriumban. Azt hisszük, hogy talán éjjelente mosott, vasalt, főzött? Dehogy! Egyvalamit tudott, abban tökéleteset alkotott. A többivel nem törődött. Az ember nem szakadhat százfelé. Sok asszony van, aki egy dologban tökéletes. Blanka például nem vezet autót, a kacsája megég a sütőben, a kuglófja rágós, viszont csodálatosan varr, Diorhoz illő ruhaköltemények kerülnek ki a keze alól. Fiatalkorában egy fővárosi ruhaszalonban dolgozott. Ő is rájött a titokra, akárcsak a többi száz- meg százezer nő, akik egyvalamit tudnak, de azt jól. És a többi miatt nem bántja őket a lelkiismeret.
