A gyermekkor nagy riadalmat kiváltó betegségei a (bőr)kiütéssel (exantémával) járó kórok. A gyermekgyógyászat hőskorában még maguk az orvosok sem tudták „hova tenni őket”, ezért a három jól ismert kiütéses betegség – vörheny (sarlach), kanyaró (morbilli) és rózsahimlő (rubeola) – átvészelése után megjelenő újabb kiütéses betegséget csak sorszámmal nevezték meg.
Így született meg a negyedik és az ötödik betegség. A negyediknek, mivel részben a rózsahimlőhöz, részben a vörhenyhez hasonló kiütést okoz, a „rubeola scarlatinosa” a hivatalos neve.
A címben szereplő betegséget is előbb csak „ötödik betegség”-ként emlegették. Élénkvörös színű kiütése és fertőző volta miatt a hivatalos neve az „erythema infectiosum” (fertőző pír) lett. Magyar nyelvterületen azonban, mivel az említett, arcon megjelenő pír a kiterjesztett szárnyú lepkére emlékeztet, „lepkehimlő” vagy „pillangókór” a közismertebb neve.
Sokáig csak sejtették, hogy – mint az emlegetett kiütéses gyermekbetegségek többségét – ezt a kórt is valószínűleg vírus okozza. Csak nemrégiben igazolódott a sejtés: ma már tudjuk, hogy az ötödik betegséget, a lepkehimlőt a B19 parvovírus okozza.
Természetesen mindezeket nem azért írtuk le, hogy olvasóink kultúrtörténeti ismereteit bővítsük, hanem azért, mert az eddig ritkának tartott betegség az utóbbi években egyre gyakoribbá válik. 2011-ben pl. csak Budapesten az előző 20 év átlagát sokszorosan meghaladó, szerológiailag (laboratóriumilag) igazolt megbetegedés fordult elő.
S egyáltalán nem gyermekbetegség, hiszen a lepkehimlős betegek átlagéletkora húsz év volt! Ahol megjelenik a két klasszikus bőrtünet, a lepkeszerű bőrpír az arcon, ill. a törzs és végtagok „csipkeszerű” kiütése – legjellemzőbb a farpofákon –, a kór felismerése aránylag könnyű. Nehezebb a helyzet a nem típusos tünetek esetén, pl. ha az összefolyó kiütés véraláfutásra emlékeztet, vagy ha a képet az ún. kesztyű-zokni tünet uralja (a kiütések az említett ruházati kiegészítők területén jelennek meg).
A kiütésekre jellemző a hullámokban való vissza-visszatérés. Ízületi fájdalmak, mindhárom vérsejt (vörös, fehér, vérlemezke) számának csökkenése, ill. hőemelkedés nehezítheti a diagnózis felállítását. Gyakran csak a már említett szerológiai vizsgálat (a vírus elleni ellenanyagok kimutatása a beteg véréből) segít a panaszok okának tisztázásában.
Szerencsére e parvovírus okozta fertőzés többnyire enyhe lefolyású, stílusosan szólva: lepkesúlyú. A betegek több mint fele „észre sem veszi”, hogy átvészelte e betegséget. Többek közt talán ez is az oka az utóbbi években a lepkehimlő járványszerű terjedésének, hiszen a panaszmentes, láztalan, esetleg csak alig feltűnő bőrkiütéssel sújtott „beteg” terjesztője a vírusnak.
Ezzel kapcsolatban a legfontosabb kérdés: veszélyes lehet-e a lepkekór a terhességben, okozhat-e magzati ártalmat (ismeretes a rózsahimlő, rubeola ilyen „képessége”). Az eddig tapasztalatok azt mutatják: ez a vírus nem okoz magzatkárosodást, ezért a terhesség alatt megjelenő lepkehimlő nem ok a terhesség megszakítására.
