A világ számos pontján a Krisztusba vetett hit számít a legnagyobb bűnnek: ezekben az országokban a ropogó tűz nem a békés meleget árasztó kandallótűzt jelenti, hanem a csőre töltött fegyverek süvöltését, melyek Allah dicsőségét hirdetik.
A modern kori keresztényüldözésről a Franciaországból származó, csaknem húsz éve Magyarországon élő Timéa Fréchet újságíróval, nemzetközi és emberi jogi szakértővel beszélgettem.
– Szinte hihetetlennek tűnik, hogy a keresztények alkotják a föld legüldözöttebb vallási csoportját.
– Az Open Doors egy nemzetközi keresztény szervezet, amely a keresztényüldözéseket monitorozza. A kutatás eredményeként évente közzétesz egy listát, mely 50 olyan országot rangsorol, ahol a keresztények leginkább üldözésnek vannak kitéve. A szervezet által összeállított lista megbízható forrás, mivel kizárólag dokumentálható tények – nem vélemények és érzések alapján állítják össze. A dokumentálható erőszakos cselekmények azonban csak a jéghegy csúcsát jelentik. A legtöbb keresztényellenes bűncselekmény ugyanis jól kendőzhető.
– A világ mely részén vannak a keresztények leginkább veszélyben?
– A jelentésekből kitűnik, hogy a keresztények a radikális iszlám többségű államokban vannak leginkább üldöztetésnek kitéve. Ebből a szempontból Afrika különösen veszélyes: a listán 18 ország szerepel a száheli övezetből. Ebben a térségben minden ötödik keresztény és minden hetedik muszlim „egymáshoz veszélyes közelségben él”. Tavaly a dokumentált esetek alapján Afrikában volt a legtöbb keresztény vértanú! Az éves jelentésben megfigyelhető az úgynevezett bukott államok (failed states címkével jelölik ezeket) előretörése is. Ez a diplomáciai fogalom azokat az országokat jelöli, ahol az állam részben vagy egészben elveszítette a saját területe feletti ellenőrzést, illetve képtelen bebiztosítani a lakosság számára az olyan legalapvetőbb szükségletet, mint a biztonság.
A lista első tízesében hat ország szerepel az említett övezetből: Szomália, Szíri, Irak, Afganisztán, Pakisztán és Jemen. A listát immár tizenkét éve Észak-Korea vezeti, ahol több mint ötvenezer keresztény raboskodik kényszermunkatáborokban.
– Mi volt az a szikra, ami a Közel-keleten lángra lobbantotta a keresztényüldözést?
– A 2003-as amerikai beavatkozás, persze a gyökerek ennél mélyebbre nyúlnak! Azonban ez volt az a pillanat, amikor a radikálisok szemében a keresztények – mint az ördögi Nyugat képviselői – ellenséggé váltak. A Közel-Keleten korábban is üldözték a keresztényeket (lásd az örmény népirtást vagy a Libanonban bekövetkező muszlim fordulatot). Érdekes megnézni a nagyhatalmak szerepét: Irakban Husszein eltávolítása után a hatalomra került ellenzék egyik első intézkedése az volt, hogy betiltotta a keresztény tv-műsorokat. És ez az ellenzék az amerikaiak támogatását élvezte! A mai szekularizált világban azonban ezzel senki nem törődött-törődik, hiszen a vallás úgymond nem fontos. Sokan vannak, akiknek már a szülei is menekülni kényszerültek a vallásuk miatt, és a gyerekeik is a menekültlétbe születnek bele. Például Szíria lakosságának szinte a fele az elmúlt három évben arra kényszerült, hogy elhagyja eredeti lakhelyét. Libanonban 1000 helybeli lakosra 230 regisztrált szíriai menekült jut. Sokan közülük Irakból menekültek Szíriába, és most onnan mentek tovább. Ezek az emberek nem tudnak mihez kezdeni: vízumot nem kapnak, munka nincs, a menekülttáboruk foglyai. Egyiptom a jó példa lehet, itt ugyanis fokozatosan javult a kopt keresztények helyzete.
– A hírekben egyre többet hallani európai fiatalokról, akik az Iszlám Állam megsegítésére indulnak.
– Az öbölbeli országokból pénzelt propaganda képes arra, hogy odavonzza azokat, akiknek hajlamuk van a gyilkolásra. A külföldről beáramló katonák a jövőre nézve is veszélyforrást jelentenek. Annak idején az afgán háborúban több tízezer külföldi zsoldos harcolt, akiket helyben képeztek ki, s a háború befejeztével szétszéledtek. Az elmúlt három évtized sok szörnyűsége visszavezethető az orosz-afgán konfliktusra. A háború ideje alatt jött létre az al-Kaida és több más dzsihádista terrorszervezet. Itt képezték ki azokat, akik később a csecsen háborúban vagy az algériai polgárháborúban tömegeket mészároltak le, vagy Észak-Nigériában és Szomáliában terrorszervezeteket hoztak létre, melyek ezrek üldözéséért felelősek. Valószínűsíthető, hogy húsz év múlva pedig épp a szír konfliktusra vagy az Iszlám Államra vetítik majd vissza az újabbnál újabb konfliktusok eredőjét. Hiszen a gyilkolásnak van egy pszichológiai vonatkozása is: aki belekóstol az öldöklésbe, az nem tud leállni!
– A keresztényüldözés milyen visszhangra talál a médiában?
– Én azt tapasztalom, hogy a közvélemény fogékony, és a vallásüldözést olyan kérdésnek tekinti, amellyel foglalkozni kell. Azonban a hírcsatornák nem adnak elég teret ezeknek az eseményeknek. Az, hogy egy eldugott afrikai faluban a hitük miatt lemészárolnak húsz keresztényt – nem hír. Az, hogy az iraki menekülteket már tíz évvel ezelőtt is járművüktől, pénzüktől megfosztva engedték ki a városokból: szintén nem került be a hírekbe. Az Iszlám Állam 2006-ban alakult meg, de az, hogy a keresztényeket fenyegetik, csak akkor került a köztudatba, amikor a radikálisok elindultak az olajmezők felé. Azt tapasztalom, hogy csak akkor kerül elő a téma, amikor a nagyhatalmaknak megfelel. Szerencsére az emberek kezdenek megmozdulni: Franciaországban például a Muzulmán Vallás Francia Tanácsa és a veszélyben lévő keleti keresztények koordinációs csoportja, a Chredo Párizsi Felhívás néven közös kiáltványt fogadott el. Ebben a legnagyobb franciaországi mecsethálózatok határozottan elhatárolják magukat az Iszlám Államtól, egyértelművé téve, hogy annak tevékenységét nem dzsihádnak tekintik – hanem emberiség elleni bűntettnek! És az Európából a harcmezőre csábított harcosok nem dzsihádista hősök és mártírok, hanem köztörvényes bűnözők!
– Mit tehetünk mi, átlagemberek a keresztényüldözés ellen?
– Nem tudni, hogy a folyamat visszafordítható-e, viszont bízni kell, mert csak ez adhat erőt az ott élőknek. Emellett fontos az egyházak mobilizálása, a petíciók, az adománygyűjtések szervezése. Ezeken a vidékeken nagy az elkeseredettség: az itteniek úgy érzik, a nagyhatalmak kihasználják őket. Ezért is fontos kiállni mellettük. Mindig van remény – és ezek az emberek ezzel az erős hittel a szívükben élnek a menekülttábori sátrakban.
A Boko Haram április 14-én 276 növendéket rabolt el egy nigériai bentlakásos középiskolából Chibok városban, ahol jelentős keresztény közösség él. Közülük több mint kétszázan azóta is a fogságukban vannak.
A szervezet vezetője video üzenetben közölte: rabszolgaként fogják kezelni, eladják és házasságra kényszerítik a diáklányokat. Nigériában többen bírálták a kormány kezdeti tétlenségét a diáklányok elrablásával kapcsolatban. A Boko Haram célja egy iszlám állam létrehozása Nigéria többségében muzulmánok lakta északi részén.
A csoport, amelynek neve helyi nyelven azt jelenti, hogy a „nyugati oktatás bűn”, véres hadjáratot folytat azóta, hogy a rendőrség 2009-ben végzett a szervezet alapítójával és akkori vezetőjével, Mohamed Juszuffal. A vallási mozgalomból néhány év alatt jól felfegyverzett lázadócsoporttá vált Boko Haram ma már a legnagyobb biztonsági fenyegetést jelenti Afrika első számú kőolajtermelő országa számára.
