Ádám és Éva a paradicsomban még minden bizonnyal mezítláb járkált, s ebben nem is volt semmi hiba, mert mezítláb járni nagyon jó érzés. Puha füvön, amikor lábunk már hozzászokott, a meleg föld érinti a talpat, az ember otthon érzi magát a világban.
Ezt azonban nem ajánlatos megpróbálni a puhára olvadt városi aszfalton, csikkek és cseles, láthatatlan üvegcserepek között. A városba – ha tetszik, ha nem – bizony csak cipő való!
Na de miféle lábbeli? Az egyik töri a sarkat, a másik összenyomorítja a lábujjakat – de legalább szépen mutat benne a láb. A harmadik cipőcske egy kis eső után szinte leolvad a lábról, kilyukad, szétesik, de még mindig jobb, mint az az olcsó, de zárt sportcipő, amely az első vizes nap után tömény ázottkutya-szagot áraszt. S mi több, ezt a szagot mindörökre megőrzi, forogjon bármennyit a mosógép dobjában, a legillatosabb mosószerben fürdőzve... Ilyenkor nagy sóhajok közt sok pénzért márkás cipőre váltunk.
Nos, ez sem mindig válik be: az egyik cipőt kimondottan „szabadidőre” tervezték, de nem ám esőbe, sárba! Na, bumm! Ilyenkor vagy beszerez az ember fia-lánya egy jó kis gumicsizmát, vagy esőben leveszi a szép cipőt – és megy tovább mezítláb... Pedig olyan szép kis zárt bőrcipő volt, és be is volt krémezve, csak a talpa esett szét.
Ezek szerint a „szabadidőcipőket” nem lótásra-futásra gyártják, hanem olyan embertársainknak, akik csak kivételesen tesznek a saját lábukon is pár lépést. Kimondottan sétálási célzattal, nem csak az autóig és vissza.
A cipőkről
Az első cipőféle – minden bizonnyal szandál volt – bőrből vagy háncsból készült. Csak ezután alakultak ki a hidegebb időkbe való bocskorok és csizmák. A lábbeli anyaga, formája és állapota hűen tükrözte gazdája társadalmi helyzetét. Ahogy ma is járkálunk nyaktörő, lábkínzó, hintázó extratűsarkakon, úgy a múltban is volt ilyesmi: mosolyt fakasztó, úrhatnám cipődivat. A csőrös cipő például: minél nagyobb volt a lábbeli orra, annál nagyobb lábon élt a viselője, már ha nyakát nem szegte a nem túl kényelmes alkalmatosságban.
Az utóbbi évtizedek legkülönösebb cipői talán az ún. „holdjárók” voltak, hihetetlenül magas talpakon és sarkakon. (De kezet a szívre: ugyan kinek nem volt legalább egyetlen pár ilyen szandálja?!) Elsőként egy gyalogosan közlekedő, naponta munkába járó hölgyet kérdeztem a cipőkről, a második pedig, akit megszólítottam, vérbeli profi a témában.
Zsanett fodrász
– Régebben, amikor még egyedül voltam, és ráértem – nem rohantam haza főzni –, magas sarkú cipőt viseltem, olyat, amelyikben csak sétálni lehet. Akkoriban még érdekeltek a cipők. Szerettem a minél magasabb sarkat. Magyarországra jártam vásárolni, mert ott szebbeket lehetett kapni. Nagyjából tizenöt évvel ezelőtt egyszer már divatban voltak a platformcipők. Fazonjuk kicsit más volt, de elegánsak voltak, és kevésbé magasak, mint a mostaniak. Abban az időben kizárólag magas sarkon „éltem”, és elegánsan öltözködtem. Fekete körömcipellőt viseltem, mert az mindenhez illik. Azután, a szülés után felszedtem jó pár kilót, és le kellett mondanom a magas sarokról. A babakocsit sem tudtam volna labilis cipőben cipelni, tolni. Ekkor tértem át azokra a lábbelikre, amelyekbe csak belelép az ember, nincsenek rajta tépőzárak, csatok.
– A váltás nem volt könnyű. A lapos sarkúban mindig orra akartam bukni, de szerencsére ott volt előttem a babakocsi, amely megtartott. Eleinte lábujjhegyen jártam, de fokozatosan átszoktam a sportos fazonokra. Igaz, tramplinak éreztem magam bennük, és a papucscipőt ma sem tartom elegánsnak! Viszont lehet benne rohanni, és nem utolsósorban a lábnak is kényelmes (miután újra megnyújtottuk a magas sarok viselésében lerövidült Achilles-inat). Maradtam tehát a balerinacipők, a sportcipők, a lapos sarkú csizmák, vagyis a mai, slampos divat mellett. Most is van elegáns cipőm, de csak alkalmilag hordom, s alig várom, hogy levethessem. Az üzletben mindig megnézem a magas sarkúkat, de már nem azokat választom.
Ha magas sarkúban parádézom, a férjem mindig megjegyzi, hogy sokkal jobban nézek ki. De hiába, nem lehet benne lótni-futni, az életem viszont ma ilyen. Egy cipő elsősorban legyen kényelmes, a többi tulajdonsága idővel háttérbe kerül.
Zuzana cipőbolti eladó
– A legfontosabb, hogy a cipő illeszkedjen a lábhoz. A nyári cipőből sosem szabad nagyobb számot venni, mert abban a lábujjak előrecsúszhatnak. Vagy – ezt megakadályozandó – „kapaszkodni fognak“, és ebből különböző deformációk (pl. kalapácsujj) alakulhatnak ki. Ha a cipőnek éles a sarokrésze, a talpnak úgynevezett pereme van. Semmiképpen sem szabad a peremen állni. Gyakori a nem egyforma méretű láb – az eltérés általában egy egész szám a két lábfej között. Ha így van, a nagyobbhoz kell a cipőt kiválasztani, a másik cipőt pedig különféle talpbetétekkel korrigálhatjuk. A gyártók különböző lábszélességre készítenek lábbeliket, a legszínvonalasabbak 5 ilyen méretet is megkülönböztetnek, a keskenytől a legszélesebbig: F, F és fél, G, H, H és fél. A többség legalább három ilyen méretben (F, G, H) hozza forgalomba termékeit. Mindezt nők számára 2-estől (34-es) 8 és feles (43-as) nagyságig. Fájós lábra a cipő boltozatában „szívecske“ alakú betéttel ellátott cipőt kell keresni. A gerinc szempontjából a sarok magassága maximálisan 4,5 cm legyen.
– Nem jó sem a túl alacsony, sem a túl magas sarkú cipő. A balerinacipőkbe a sarok alá tegyünk gélkockákat, amelyek megemelik a gerincet. Egyébként a nagyon lapos cipőtalpak bokasüllyedést okozhatnak. A kimondottan magas sarkú cipőket legfeljebb 2-3 órán át ajánlatos viselni, utána kényelmesebb lábbelire kell váltani. Fontos a gondosan kiválasztott cipőméret, mert ha a talp nem illeszkedik a cipőhajlathoz, nem fogjuk magunkat kényelmesen érezni benne. Vannak, akik kosztümben dolgoznak, és szinte mindig magas sarkú cipőkben járnak. Mivel a körömcipőket nem egész napi igénybevételre tervezték, azt szoktuk ajánlani, hogy mielőtt elkezdenék viselni, cipésznél talpaltassák meg, amivel igencsak meghosszabbítható az élettartamuk. A talpalást nem látni, és a cipő tartja a lábat.
– A cipők készülhetnek tiszta bőrből, bőr és műbőr keverékéből, valamint műbőrből. A bőrcipőt úgy válasszuk meg, hogy a lábunkat ne nyomja, de azért enyhe feszülést érezzünk benne. A bőr szélességében tágul, így kényelmesen hordhatjuk. Ha kell, kaptafára húzhatjuk. (A műbőr cipő ellenben nem feszülhet a lábon, mert nem tágul.) Mítosz, hogy vizes zoknira kell felvenni! Csak eláztatjuk vele a cipő belsejét, amitől a bőr elveszíti tartását, és a cipő hamarabb tönkremegy. Ha egy bőrcipő elázik, nem szabad hajszárítóval vagy forró fűtőtesten megszárítani: a legmegfelelőbb a szobahőmérséklet. Száraz újságpapírral kell kibélelni, hogy megtartsa a formáját, a nedvestől deformálódik. Esős időbe való cipőket is gyártanak, amelyek TEX jelzéssel vannak ellátva. Két bőrréteg közé varrják a texes, vízzáró réteget. Ezek a cipők egyébként jól szellőznek, nem izzad bennük a láb, nedves ronggyal lehet tisztítani, texes spray-vel karbantartani. Az áruk is megfizethető, 80-100 euró, és léteznek ilyen csizmák is. A cipők formája úgy van kialakítva, hogy akkor sem ázik el a belseje, ha véletlenül pocsolyába lépünk.
– Fontos a cipők helyes tisztítása, karbantartása. Minden vevőnek mellékelünk erről szórólapot. A szandálok belsejét ecetes, nedves ronggyal kell kitörölni, lehetőleg este, így az ecet szaga reggelre elillan. Nemcsak a piszoktól szabadulunk így meg, hanem fertőtlenítjük is a cipőt. A vegyszerekkel szemben a természetes anyagokat részesítjük előnyben. A bőr ápolására méhpempős balzsamot ajánlunk. Egyenletesen felvisszük a száraz ronggyal megtisztított cipőre, hagyjuk, hogy a szükséges mennyiséget beszívja, majd egy száraz ronggyal letöröljük a felesleget.
Szarvasbőrre és fehér bőrre nem ajánlott. Alkalmas bőrkabátok, retikülök, pénztárcák, bőrkesztyűk ápolására is. Az öltönyökhöz hordott férficipőket tápláló olajokkal tudjuk gyönyörűen kifényesíteni.
– A bakancsokhoz a bokszot ajánljuk. Én egy 15 üzletből álló hálózat egyik boltjában dolgozom, amely e-shoppal is rendelkezik. Pontos számra igény szerint le tudunk hozatni cipőket, és ha mégsem tetszene, nem muszáj megvenni, akkor itt marad a bolt kínálatában. A cipőkre 2 év garanciát vállalunk. Gyártási hiba esetén először megjavíttatjuk, azután kicseréljük a cipőt. Ha ugyanaz a meghibásodás 3x megismétlődik, a vevő visszakapja a pénzét. A vevőknek szívesen adunk tanácsot, de valamiért nem nagyon élnek vele. A megfelelő cipő kiválasztásához idő kell. Fontos tanács, hogy a próbált cipőt nem felülről kell nézni, hanem a tükörben! Jó, ha magunkkal hozunk egy barátnőt, aki őszintén megmondja, illik-e nekünk.
Most már tudjuk, miért szorít a cipő, és mit tehetünk, hogy ne kelljen szenvednünk tőle.
