Kánya Kata nagy sikerű Társtaláló című kötetébe pillanthatnak bele olvasóink!

(részlet)

beleolvaso-te-felismered-a-nagy-ot-kezdo.jpg

Felismered a nagy Ő-t?

…Azt szoktam javasolni a társkeresőimnek, hogy első kör­ben írjanak egy irdatlan hosszú listát arról, hogy milyen tu­lajdonságai legyenek az elképzelt partnernek. Lehetőleg fontossági sorrendben. Arra azért figyelmeztetnélek, hogy a „mit várok a másiktól" rovatba ne írj le olyan jelzőket, hogy legyen őszinte, tisztességes, becsületes, megbízható, hűsé­ges, ugyanis ezekre egyhamar úgysem fog fény derülni. Ha egy pasi 15 évig él veled boldogan, aztán egyszer lefekszik a Lujzival, akkor ő most hűséges vagy nem hűséges? Becsü­letes vagy nem becsületes? Ezeket az alapértékeket fölösle­ges felírni a kritériumaid közé, mert nagyon sok idő és alka­lom kell ahhoz, hogy kiderüljön, milyen is egy ember jelle­me valójában.

Ezután írj egy hosszú listát arról is, hogy mik azok a tulaj­donságok, amelyekkel biztosan nem tudsz kompromisszu­mot kötni. Mert tudd: kompromisszumot kötni kell! Ugyan­olyan károkat okoz nem megkötni a megköthetőt, mint megkötni a nem megköthetőt. Írj le mindent!

Ha csak gondolkozol, álmodozol, az nem elég. Ennél vala­mivel többet ér, amikor az elképzeléseidet elmondod valaki másnak is, mert ezzel már rákényszeríted magad arra, hogy szavakba öntsd és mederbe tereld csapongó gondolataidat. A legerőteljesebb hatású azonban az, ha mindezt leírod, mert a szó elszáll, az írás megmarad, és az ember tudatába valóban beleég, amit leírva lát egy darab papíron. Írd le, és utána dobd el azt a papírt – a tartalma már úgyis ott lesz va­lahol hátul az agyadban.

A nehézség meg csak ezután jön, mert amikor végre találkozol valakivel, akivel érzed a kémiát, és úgy gondolod, hogy vele el tudnál képzelni egy komoly kapcsolatot, akkor egyszerűen szelektív vakká válsz. Ott van az orrod előtt az az elfogadhatatlan hiba, amit felírtál, akár elsőnek – és mégis csapdába esel.

Hihetetlen képessége az agynak, hogy amit az ember nem akar látni, azt nem látja. Mert tudod, hogy ha meglátnád, akkor kirúgnád a pasit, de érzed, hogy szerethetsz, és örülsz, hogy végre van valakid. Ez rettenetes csapda, mert amíg a szerelem lángol, addig nem kell kompromisszumot kötni (hiszen nem is látod, hogy miben kéne), de amikor elmúlik a rózsaszín köd, akkor ott áll előtted ugyanaz az ember, Te azonban mérhetetlenül elkezdesz haragudni rá, mert olyan, amilyen. Az a baj, hogy amikor összejön két ember, akkor általában nem a másikra kíváncsiak, hanem a saját boldogságukat akarják megélni a másikban. Ezért nem arra törekszenek, hogy megismerjék a másikat, hanem hogy szeressenek és/vagy szeretve legye­nek - kinek mi a fontos. Ha pedig ezt megkapják, akkor a többiről nem akarnak tudomást venni.

A kémia egyébként is a világ egyik legnagyobb misztériu­ma. Megírjuk a listát, hogy kit keresünk, kit nem keresünk - aztán jön a döbbenet, hogy akit kerestünk, és akit jó eset­ben találunk, köszönőviszonyban sincsenek egymással. Ez persze egyáltalán nem baj, sőt, pluszreményt jelent, amíg az ember elvárásai nem kövesednek meg, és nyitott marad a váratlan fordulatokra is.

Egyszer eljött hozzám egy ötvenéves, nagyon értelmes, helyes, kedves pasi, aki leszögezte, hogy negyvenéves korig keres magának társat. Mondtam, lazítsunk egy kicsit ezen a feltételen, mert nemet bárkire lehet mondani, de mi törté­nik, ha az igazi éppenséggel negyvenegy vagy negyvenkét éves?

elofizetes_uj_no_0.png

Negyvenig, mondta kőkeményen, és láttam rajta, hogy ebből gőzkalapáccsal sem tudnám kimozdítani, mert ez a szám valamiért beakadt neki. Mondtam, jó, és mivel nem volt ott a titkárnőm, odanyomtam a kezébe egy dossziét. Csak néhány pillanattal később jöttem rá, hogy a 40-50-es korosztályt tartalmazót nyújtottam át neki, de esküszöm, hogy nem szándékosan. Ahogy azonban lapozgatott benne, meglátta egy nőnek a fényképét, és azt mondta:

– Ő az!

– Nem, nem ő az! – mondtam bocsánatkérően. – Ne haragudjon, elrontottam, ez nem a 30-40-es dosszié, hanem a 40-50-es, és ez a nő, aki egyébként valóban nagyon helyes, annyi idős, mint maga! Ötvenéves!

– Nem baj, ő az.

– De drága uram, most próbáltam egy órán át győzködni, hogy nézzük meg talán a 41-42 éveseket is, és maga azt monda, hogy szó sem lehet róla. Ez a hölgy itt ötvenéves!

– Akkor is ő!!!

És néhány hónappal később feleségül vette az ötvenéves nőt, miközben úgy jött el hozzám, hogy negyvennél három perccel sem lehet idősebb.

Van egy másik, hasonló sztorim is. Beiratkozott az irodám­ba egy őrületesen magas, hórihorgas, 195 centis pasi, és be­írta, hogy a harmónia jegyében 175 centi fölött keres csajt. Volt azonban egy 160 centi magas lány, aki meglátta ennek a fiúnak a fényképét, és rendkívül vonzónak találta. Igaz, hogy egy torony, és 175 centi fölöttit keres, de mi történ­het, felhívja telefonon, annyira szimpatikus. Legföljebb azt mondja, hogy túlságosan alacsony vagyok hozzá, de hát ez igaz –mondta nevetve. – Ezt az esélyt megadom magamnak!

Találkoztak, belenéztek egymás szemébe, és attól kezdve nem volt érdekes, hogy milyen magas a lány, a dolog működött.

Az ember sokszor azt hiszi, hogy az a kritérium, amit ő ki­tűzött, valóban fontos, aztán kiderül, hogy hasznos ugyan az elvárások listája, de aztán bal kezeddel lazán a hátad mögé kell dobni a papírt, mert sokkal lényegesebb nyitottnak, be­fogadónak maradni, és fenntartani a lehetőségét annak, hogy jön valaki egészen más paraméterekkel, és Te mégis azt mondod, hogy jaj, istenem, Ő az!

Egyszer találkoztam egy nagyon helyes, nagydarab csajjal, aki elmesélte, hogy ő világéletében a hegyomlás típusú pa­sikat szerette, és csakis kétméteres, százkilós, vízilabdás külsejű fiúkkal járt együtt. Volt egy nagy szerelme – szintén benga –, aki aztán el is vette feleségül, és néhány hónapig nagyon harmonikusan éltek együtt. Körülbelül fél éve vol­tak házasok, amikor valami munkaügyben találkozott egy válláig érő, hatvankilós manócskával, belenéztek egymás szemébe, és a pasi egy hét múlva elköltözött az élettársától. Kibérelt egy lakást, és amikor legközelebb találkoztak, azt mondta neki:

– Itt a lakáskulcsom, rakd el!

– Ne hülyéskedj már, férjnél vagyok!

– Jönni fogsz, hidd el! – mondta a pasi.

És a csaj, a féléves feleség elvált a gyönyörű, hatalmas fér­jétől, és odaköltözött a pici kis egérkéhez. Nyolc éve élnek boldogan, őrületes szerelemben, a válláig ér a pasas, fele­akkora, mint ő. A nő egyébként a mai napig se érti saját ma­gát – ennyire nem tudja az ember, hogy kivel lehet boldog. Egyszer csak jön valaki egészen más, és...

beleolvaso-te-felismered-a-nagy-ot-belso.jpg

Ezzel azonban döbbenetesen nem vagyunk tisztában. Amikor megkérdem a társkeresőimet, hogy kire vágynak, a férfiak általában azt mondják, hogy a nő végzettsége és az anyagi helyzete tulajdonképpen nem különösebben érdekes – legyen csinos, kedves, akarjon vagy ne akarjon gyereket, esetleg szeressen sportolni. Vagyis nagyon lazán határolják be, hogy kit keresnek. Mi, nők azonban, azt gondolom, egy kicsit sokat várunk el a másik nemtől. Amikor egy nőtől megkérdezem, hogy milyen férfit keres, akkor elgondolko­zik, és elkezdi mondani: „Mindenképpen fel tudjak nézni rá, legyen erős, nyújtson támaszt és biztonságot, érezze jól ma­gát a bőrében.

Szeresse a munkáját, ami persze ne minimál­bérrel járjon, és legyen benne perspektíva, mert a nélkül semmit sem ér. Legyenek céljai, mert az nagyon fontos, és tudjon is küzdeni ezekért. Legyen jó apa – ha van már gye­reke, tartsa vele a kapcsolatot, de csak a gyerekével, a volt feleségével semmiképpen! Legyen a legjobb barátom, figyel­jen rám, tudjon kommunikálni, vegye észre, ha gondjaim vannak, és meg tudjam ezeket beszélni vele, mert különben minek az egész kapcsolat?

Ami még nagyon fontos: viszo­nozza a kedvességemet, és persze ő is mutassa ki spontán a saját érzéseit, ne nekem kelljen kitalálni, hogy szeret-e vagy sem. A szex is roppant lényeges, már olyan szempontból, hogy ne akarjon se többet, se kevesebbet, mint én, és főleg jöjjön rá, hogy nekem hogyan jó, ne nekem kelljen monda­ni neki, mert az úgy már kissé ciki. Szeresse a gyerekemet, ez elengedhetetlen, mert az én életemben mégiscsak a gye­rekem a legfontosabb. De ne szóljon rá, azt nem bírom elvi­selni! Ne próbálja megbüntetni, ne szóljon bele a nevelésé­be, mert annak a gyereknek van saját apja – csak szeresse.

Fogadja el a családomat, mert nekem ők borzasztóan fonto­sak, és ha nem tud beilleszkedni, akkor nincs miről beszél­ni. Az ő családja is fogadjon el engem, mert ha nem kedvel­nek, az nagyon sok konfliktusra ad okot.

Ami még lényeges: vezessen jól, mert annál kiábrándítóbb nincs, mint amikor egy pasi rosszul vezet. És ne GPS-szel menjen, hanem A pontból B pontba próbáljon agyilag eltalálni, mert én attól a falnak megyek, ha egy pasi a saját szülővárosában eltéved, az annyira gáz, olyan férfiatlan, hogy azt elmondani nem tu­dom!

Ja, és fontos, hogy legyen hobbija, abban legyen jó, de azért ne arról szóljon az élet, és ne töltsön vele túl sok időt, mert akkor mi marad nekem? Akkor hobbizzon, ha én a ba­rátnőimmel vagyok! Meg persze az se lenne baj, ha úgy néz­ne ki, hogy meg lehessen vele jelenni, és lehetőleg az összes szingli barátnőm tépje fel az ereit, ha meglátja mellettem. Hogy legyen hűséges, becsületes, megbízható, tisztességes, arról azt hiszem, már nem is kell beszélni, mert ez az alap."

Körülbelül ezt szoktam végighallgatni a nőktől, ilyen azonban szerintem csak a mesében van, és maga a hozzáál­lás is biztos kudarcra kárhoztat.

Cookies