Tisztelt Szerkesztőség! Megdöbbenve, sőt szomorú szívvel olvastam egy korábbi számban az olvasói levelet.
Megértem a hölgyet, hogy sóvárog a baba után, a férj szempontjait viszont nem. Talán az évek alatt megszokta, hogy a feleségén nem kell osztoznia senkivel, kizárólag az övé. Ez számomra önző magatartásnak tűnik. Szerintem egy gyermek vállalása nem kizárólag pénz kérdése, mivel rengeteg szeretetre van szüksége ahhoz, hogy biztonságban érezze magát. Ez, ugye, nem pénzzel vásárolható valami.
A saját tapasztalatom mondatja velem, nagyszerű dolog az anyaság. Ebben a földöntúli csodában háromszorosan részesültem, másodjára ikreket, két fiút szültem. Első alkalommal pedig lányom született. A korkülönbség három és fél év. Tehát volt mit csinálni. Ennek ellenére bizton állítom, a sok gond és probléma csak sokkalta nagyobb örömöket hozott életünkbe.
Még ma is csak a jó oldala az, ami eszembe juttatja az elmúlt időszakot. Fantasztikus öröm látni a gyermekeink fejlődését, nyiladozó értelmüket és persze együtt örülni velük életük bármely szakaszában. Vagy épp segíteni őket, ha igénylik, még akkor is, mikor önállóak már. Ezt mindenkinek meg kellene tapasztalnia és nem kibúvót keresve lemondania róla.
Időközben elváltam. Pár évvel a válás után megismerkedtem a párommal, aki velem együtt elfogadta a gyermekeimet, sőt őszintén mondhatom, szereti őket.
S ez az érzés a gyermekeim részéről is kölcsönös. Unokánk születését már együtt vártuk, és nagyon örülünk neki ma is. Sok örömet hozott az életünkbe a drágám. Mivel nagyszülőkké váltunk, még türelmesebbek is lettünk: fáradt tagjainkkal akár a szőnyegen hempergőzve is tudunk játszani. Ez annak az eredménye, hogy annak idején a gyermekvállalás mellett született döntés. Így kaptuk unokánkat a gyermekünk után. Szerintem ez az élet rendje. Évek óta boldogan visszük magunkkal pár napra kirándulni az unokát. Jól érezzük mi is és ő is magát. Ezzel más nagyszülő is így van, hisz idén nyáron többekkel is beszélgettünk erről a pihenés alatt.
Elkeseredett olvasónknak azt kívánom, legyen része ebben az örömben, akár a férjével, akár nélküle. Mindig hallgasson a szívére és jusson neki az örömteli gyermekzsivajból. Kívánom, sikerüljön kompromisszumot kötnie.
Egy boldog anya és nagymama
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
