Hűtlen volt a férjünk, s ez mindig egy fájó tudat. Megcsaltak és elárultak minket. Mit kezdjünk az érzéssel, s létezik-e bocsánat?
Miért? A fedetlen nyak íve a ruha kivágásában, a mell felsejlő vonala a szövet alatt, könnyed mosoly az ismeretlen felé… A férfi figyeli a közeli asztalnál ülő nőt. Igaz, hogy nős, de miért is ne álmodozhatna arról, vajon hogyan viselkedne ez a szép test az ő karjában? A férfi egy pillanatra lehunyja a szemét, és elképzeli a szenvedélyt egy idegen ágyban… Azután megkérdezi a feleségétől, hogy kér-e még egy pohár bort.
A legtöbb férfi, legyen nős vagy nőtlen, hetente egyszer-kétszer, sőt többször is elmereng – a csábításon. Ártatlan a dolog, az adott szavát ezzel nem szegi meg, nincs miért bocsánatot kérnie. A gondolat csak egy elsuhanó fecskeraj az eresz alatt, fészket nem rak... Azt mondják, az elsuhanó vágyakért nem vagyunk felelősek.
Első snitt: A férfi csak álmodik. Megsaccolja a másik nőt, megnézi jól a mellét, hozzáértőn felméri a csípőjét. Második snitt: Gondolatban megcsalja a feleségét.
Az első snittben: ártalmatlan játék az egész. A másodikban: már nem is olyan ártatlan. De a pasi még csak gondolatban vétkezik. Aztán két nap múlva megtörténik, és manapság rengeteg férfi van, aki átlépi a határt. A szenvedélyes álomból valóság lesz. A hűtlenség nemzeti sport lett. Sok ismerős férfi megcsalja a feleségét, és maguk a feleségek is számtalan szívszaggató történetet hallanak a barátnőiktől. Mindamellett ezek a hűtlen férfiak nagyszerű apák, jó férjek, remek munkatársak. Akkor miért csinálják?
Ágyak vad oroszlánja
A hű és a hűtlen férfiakat vastag fal választja el egymástól. Ezt a vastag falat a keresztény egyház rakta évszázadokon keresztül, a hűtlenség tilalmával. Ugyanolyan súlyos bűnnek tartották a házastársi hűtlenséget, mint a gyilkosságot vagy a lopást. Mindannyian ebbe a keresztény kultúrkörbe születünk bele, meleg jászolba, mint a kis Jézus, s tilalomfákkal szegett utacskákon lépegetünk a paradicsom felé – ha akarjuk, ha nem. Legyünk hívők vagy nem hívők, a hűtlenség tilalmát már csak ezért sem hagyhatjuk figyelmen kívül!
Csakhogy: egyszer minden férfit megkísért az ördög. És akkor… már minden veszve van. A férfit elhagyja a józan ész, és amit eddig rossznak látott, az most szép és jó lesz. Visszaút pedig nincs, az ajtó örökre becsukódott.
A kor
Az egyik ok, ami miatt a férfi félrelép: mert megöregedett. Hát csak ennyi lesz az élete, csak ennyi jut neki? – gondolja. A másik nővel – nőkkel – talán egy újabb élet, egy másik lehetőség várja. Az őszülni kezdő halánték, a hason fodrozódó úszógumi hűtlenkedésre csábít. És persze a hatalom – arrogancia – fölényesség tünetegyüttese, ami a pénzvilágban sikeresen garázdálkodó cápákra jellemző. (Ha több a pénzem, nekem többre van jogom, mint a szürke senkiknek, gondolják.) Ráadásul a kísértés magában hordozza azt a gondolatot is, hogy minél nagyobb a veszély, annál nagyobb a jutalom. A kockázat felpezsdíti a férfi vérét: végre megint vadászik!
A hűtlen férfi, túlzás nélkül, úgy rohan a szeretőjéhez, mint sivatagi vándor az életadó forráshoz. Olyan gyakran, amilyen gyakran csak tud. Mert nincs nála édesebb. A férfi róla álmodik, a lábára simuló selyemharisnyáról, a párnán kócosan elomló hajáról, a gerincén végighúzódó gyengéd árokról. Amikor SMS-t csendít a telefonja, reméli, hogy tőle jött. Viccelődés, flörtölés… és már meg is beszélte a következő találkozót. Vacsora egy távoli étteremben. Utána irány a szálloda vagy a szerető lakása. Ahogy közeledik az este, a férfi már nem tud a munkájára összpontosítani. Retteg, hogy a szerető az utolsó pillanatban lemondja a találkozót. Korán ér oda az étterembe. Vár, iszogat a bárpultnál. Aztán sugárzó mosollyal megérkezik a kedves. Az a fülbevaló van a fülében, amelyet tőle kapott. Lehet, hogy nem is vacsoráznak, egyenesen az ágyban kötnek ki. A férfi számára ez a legjobb, ami eddig megtörténhetett vele... A szerető fiatal, odaadó, vadul vágyakozó, és van benne még valami: tiltott gyümölcs, mint a paradicsom gyümölcse. Páratlan érzés! A férfi vágya a magasba csap, eléri a maximumot, csak a zászló intésére vár.
Csakhogy semmi sem tart örökké. Ez a házasságon kívüli kapcsolatok közös jellemzője: mindig véget érnek. A hűtlenség kötele feszül, feszül, azután elpattan. Szemben a házassággal, amelynek alapvető tulajdonsága a határtalan tartósság, függetlenül attól, félrelép-e a férfi egyszer, kétszer vagy akár többször is.
Mint a kábítószer
Egy háromgyerekes apa hűtlenségére rájött a felesége. Volt nagy veszekedés, könnyek és szemrehányások, végül azonban az asszony megbocsátott. Később a barátja megkérdezte a férfitól, megbánta-e, hogy félrelépett. „Egy pillanatig se bántam meg – válaszolta a férfi. – Főleg nem akkor, amikor együtt voltam a barátnőmmel. Eszméletlen volt vele a szex.”
A hűtlenség oka tehát nem a szerelem volt – hanem a szex. Lényegében bárkivel megcsalhatta volna a feleségét, a szerető csak tárgy, bűntárs volt számára. Elhitette a férfival, hogy még fiatal, potens, méltó a csodálatra. Lehet, hogy a fiatal nő az ágyon kívül is tetszett neki, mert kedves volt hozzá, nevetett a viccein, és hasonlók. De a tiltott kapcsolat elixírje a szex volt. A szex új dimenziókat tár fel. Amikor a férfi benne van, úgy érzi, hegyeket mozgat meg, átíveli az óceánt, eltűnik az idő, új világot fedez fel. A szex csupa jót jelent számára. Nem is jót, hanem nagyszerűt! Megszűnik az idő és a tér, semmi sem átlagos, minden igazi, a maga teljességében érzékeli az életet. Hiszen a férfinak annyi mindent kockára kell tennie – és hozzá az örökös rettegés, hogy valaki hazugságon éri: a szállodában belebotlik a szomszéd lakóba vagy a gyereke osztálytársának szüleibe. Soha nem tudhatja, hogy a mostani légyott nem lesz-e egyben az utolsó.
Meddig tarthatnak a találkák? Amíg ki nem derül az igazság. A hűtlenség olyan öreg, mint az emberiség maga, mindenki ismer egy-két megrázó történetet. A szóban forgó férfiról senki sem sejt semmit, amíg ki nem pattant a dolog, a feleség rajta nem kapja. Elég egy gyanús telefon, egy rúzsfolt. Hűtlen férfinak lenni kimerítő, bár lehet, hogy izgalmas is. Ahogy vesszük.
Kárát látja a munka, a család, mert a férfi ritkán van otthon, kerüli a felségét, megjátssza a jókedvet, feszültségben él. A hűtlenkedő férfi, akár egy kábítószeres, mindenre képes, hogy a napi adagját megkapja. Világos pillanataiban néha megkérdezi magától: megéri-e, kell-e ez neki? Mert ott a lelkifurdalás, a bűntudat, a hazugság. Csak idő kérdése, mikor derül fény a csalásra.
Feleség, szerető, boldogság
Ferenc, a csúcsmenedzser húsz év házasság után hagyta el a feleségét. Kiderült, hogy éveken keresztül csalta, több szeretője is volt, végül már nem is tagadta. Tiszta vizet akart önteni a pohárba, és amikor elváltak, rendkívül nagyvonalúan viselkedett a feleségével. Barátok maradtak, a férfi hozzájuk közel vett lakást, mert látni akarta a gyerekeket. A sors iróniája, hogy pár év múlva visszakozni akart, de exneje addigra férjhez ment. Igazság szerint a hűtlen férfiak nem akarják elhagyni feleségüket, sokan szeretik is őket. Nem akarják, hogy otthon bármi is megváltozzon. Szeretik a nyugalmat – csak valami másra is vágynak. Az ő matematikájuk szerint a boldogság = feleség + szerető. Egyszerű számtani művelet, csak épp a mínusz kioltja a pluszt. Miért nem lehet mindkettő? – nem értik.
Nem értik, hogy a hűtlenség aljas csalás. A hűtlen férj nemcsak a feleségét csapja be, hanem saját magát is. Azt hiszi, hogy amit tesz, az mindenkinek jó. Hát mert neki jó, jó! Mert az új szex végre boldoggá teszi, esetleg visszahozza azt, amit egyszer régen már átélt, csak akkor a feleségével. Legalább pár percre minden lehetséges, és semmi más nem érdekes. De a férfinak, aki nem a feleségéről, hanem más nőkről álmodik, tudatában kell lennie, hogy ezzel mit kockáztat. Nem lenne szabad elfeledkeznie a valóban fontos dolgokról: a szeretetről, a családról, a barátságról, a tiszteletről, a tisztességről. A pillanatnyi gyönyör sikolya ugyanis a felsorolt fontos tartalmakat nyomja el…
Manapság már külön oldaluk van a hűtlenkedőknek az interneten. Hűtlenségre ösztökélő hirdetések jelennek meg a közösségi oldalakon. Társkereső site párkapcsolatban, házasságban élők számára... A site órákra bérelhető szobák és panziók címével is szolgál. Ezek szerint a hűtlenség tervezhető, sőt, jobban járunk, ha előre megtervezzük.
A csalás népbetegség! Akik ide regisztrálnak, saját bevallásuk szerint semmi mást nem akarnak, mint hűtlenkedni. Nősek, gyerekeik vannak, de unják a feleségüket. „Van stabil kapcsolatom, szeretem a felségemet, de hiányzik a tűz... Én naponta háromszor akarok szexelni, ő meg csak egyszer. Ez alkati dolog, nem is hibáztatom, de ő se hibáztasson engem, hogy megcsalom. Ez az oldal azért jó, mert itt a csajok tisztában vannak a szabályokkal, nem akarnak rám akaszkodni. Én meg nem akarok kockáztatni, feleségem van. Amúgy is tudnék ismerkedni, de a lányok halálra fárasztanak a nyűgjeikkel, s egy idő után mind akar valamit. Öreg vagyok már ahhoz, hogy játszmázzak. Akik ilyen oldalon regisztrálnak, tudják, miért találkozunk, s aszerint is viselkednek.”
A félrelépésre az ember úgy gondol, mint valamire, ami véletlenségből vagy meggondolatlanságból történik. Feltámad a vágy, nem tehetünk róla... De ma már sokan tervezhetőnek tartják a megcsalást, mint az előbbi vallomástevő. Az új hódítás mindig arra jó, hogy az ember más színben lássa magát, izgalmasabbnak – állítja Almási Kitty klinikai szakpszichológus a nemrég megjelent, Hűtlenség – és ami mögötte van c. könyvében. S ez az új szín (kép) általában jobban tetszik neki, mint amit otthon lát az ágyban a felesége szemében. Az emberek ma a könnyedséget, oldottságot keresik, és a férfiak azt szeretnék, hogy a nő a velük töltött pillanatokat élvezze – s ne a jövőt tervezze velük... Dehogy akarnak ők elköteleződni!
Ezekben a kapcsolatokban inkább magunkra vagyunk kíváncsiak, nem a másikra, aki csak látszólag izgat minket (mert inkább a saját frusztrációink és vágyaink izgatnak). Hiába, az individualizáció korát éljük: az Én fontosabb, mint a Mi! Az én vágyaim a legfontosabbak, amit én akarok, az legyen a lényeges. Mert ha igazából egy másik embert keresnénk, egy valóban izgalmas Nőt, akkor elfordulnánk a számítógéptől, s ránéznénk a felségünkre, aki békésen szundikál mellettünk az ágyban.
