Tea vagy kávé mellé tearózsa illik! Manapság a teahibridek a legelterjedtebbek. Ezek már modern, vágásra nemesített rózsák: hosszú virágszár és nagy, bimbószerű virág jellemzi őket.
Az első rózsakertet 1894-ben Párizs mellett, L’Haÿben alapították. Mellette a német Sangerhausen a legnagyobb, 8500 fajta rózsával.
Futórózsák
Rudolf Geschwind Európa egyik legnagyobb nemesítőjének számított. (Ugye, az ő rózsáit vette meg a comtesse annak idején.) Neve mégis – a rózsaklubok tagjain kívül – ma alig mond valamit. Pedig ő hozta létre a híressé vált magyar futórózsákat. Geschwind úr Korponán volt főerdész. Ottani kertjében rengeteg vadrózsát gyűjtött össze, tudta, hogy ezek minden gond nélkül áttelelnek, és később ezekből nemesítette ki fagytűrő futórózsáit. Ő alkotta meg a „Gruss an Teplitz” (1897) vérforralóan vörös színű rózsát, melyet pár éve a világ legszebb rózsájának nyilvánítottak.
A Satanella ennek a magtestvére volt, története pedig kalandos. Európában nem kellett senkinek ez a bűnös nevű rózsa, ezért Geschwind eladta Amerikába.
Ott eltűnt, bár nemrégiben felborzolta a kedélyeket a hír, hogy mégis megtalálták egy elhagyott temetőben... Mellesleg rengeteg ilyen sztori fűződik ezekhez a nagy fajtákhoz. (Korpona szlovák neve Krupina.)
A dunaszerdahelyi nemesítő: Győry úr
Győry úr szenvedélyes rózsahívő és nemesítő volt, a Comtesse Mária Henrietta parkrózsa pedig egy sikerült nemesítése. A rózsa bimbója sötétpirosas vagy rózsaszín, alakja kúpos. Erős növekedésű bokorrózsa, 130-180 cm magas. A rózsát Győry Szilveszter zsebkendőnyi dunaszerdahelyi kiskertjében nemesítette ki. Győry úr (aki mellesleg dunai hajós volt) nemesített rózsákból a legnagyobb magángyűjteményt tudhatta magáénak Szlovákiában. Ma rózsáit a dunaszerdahelyi rozáriumban csodálhatjuk meg.
Győry urat halála előtt meghívták Korompára – azért is, mert egyik legszebb parkrózsáját a grófnőről nevezte el. A falucskában szinte sztárnak kijáró hódolattal fogadták, majdhogynem vörös szőnyeget terítenek eléje... Egyszóval ilyen nagy tekintélynek örvendett ő a rózsaszeretők körében, Alsókorompán pedig s. k. ültette ki a grófnőről elnevezett parkrózsáját (amelyet a helyszínen ma meg lehet vásárolni).
HAazai fajták? Nincsenek
A rózsakereskedelmet ma a multicégek uralják, a helyi rózsatermesztők ezzel kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. A vágott rózsákat Afrikából szállítják a holland kereskedők, a magyar vagy cseh fajták eltűntek. Pedig nem is olyan régen még Olaszországba is szállították a magyar fajtákat! Sajnos ma Szlovákiában szinte lehetetlenség hozzájutni hazai rózsafajtákhoz, mert a termesztőket ellehetetlenítették. Győry Szilveszter rózsáit például egy idős cseh rózsakertész termeszti, Miloslav Šíp úr. Ha ő elmegy, nincs folytatás (www.ruzeskalicany.cz).
Csak Amerikában!
Az amerikaiak imádják a rózsákat, talán még jobban, mint az angolok. Sőt, ma már az új fajtákat kizárólag egy amerikai rózsatársaságnál lehet bejegyeztetni, és az általuk ajánlott fajtanevek számítanak hitelesnek. Magyarán: az American Rose Society a rózsafajták nemzetközi regisztrációjának a szervezete.
Megfigyelhető, hogy a régebbi rózsáknak francia neve van, a moderneknek angol. Ez azért van, mert régen igazi nemesítés főleg Franciaországban folyt (ők még a rómaiaktól örökölték a tapasztalatokat).
Később a nemesítés – az üvegházi beporzás révén – elterjedt egész Európában, a kereskedelemben kialakult angol nyelvi dominancia pedig hatott a névadásra. A nevek lerövidültek, illetve könnyen megjegyezhetővé váltak.
Aki rózsát szeretne venni
Magyar nemesítésű rózsákat Szegedről tudunk beszerezni, többek között a neves magyar nemesítő, Márk Gergely rózsáit is (www.markrozsa.hu).
A toronynak a régi szeszfőzdéhez van köze, kilátónak szeretnék majd átalakítani...
A családi kripta.
A mauzóleum
Az egész falu ott állt a családi mauzóleumban a comtesse temetésén...
Fajtatáblák
Tudni kell, hogy egy rozáriumban a látogatók számára a legfontosabbak a kihelyezett fajtatáblák – ezek tartalmazzák a rózsa nevét és a fontos információkat róla. A fajta névadása mindig a nemesítő joga.
Génbank
Olykor a rozárium génbank, vagyis olyan gyűjtemény, ahol megőrzik azokat a fajtákat, amelyek valami különlegességet hordoznak a génjeikben. A génbank azért fontos, mert ha például valamilyen járványos betegség, valami addig ismeretlen kártevő tönkreteszi a rózsákat, akkor ott meg lehet találni az elpusztult típust.
