Az igazi karácsony a meghitt pillanatokból fakad. Ahhoz azonban, hogy „a valami van a levegőben” hangulat kialakulhasson, rájuk is szükség van.
Vagyis a képen látható hivatásos „karácsonycsinálókra”. Mert nincs karácsony fenyőillat, hagyományos ételek vagy díszítés nélkül.
Konyhai örökségünk ápolója: Karika Adrianna (39) Bősről
– A hagyományőrző menü elkészítését édesanyámtól tanultam – mondja Adrianna, aki a Gasztroangyalban is szerepel csallóközi ételeivel. – A régi időkben Ádám, Éva napján, azaz 24-én szigorú böjtöt tartottak, így csak vacsorakor ültek asztalhoz. A Csallóközben lencseleves és mákos csikmák, azaz tészta került a böjti asztalra, de nem hiányozhatott a sós vízben puhára főzött lóbab sem. Az öregbabot azért fogyasztották, hogy egész évben sok nagypénzük, vagyis papírpénzük, a lencsét pedig azért, hogy mindig elég aprópénzük legyen.
Karika Adrianna
– A későbbiekben ezeket inkább már ebédre ették, míg vacsorakor dunai rántott hal és ecetes- hagymás krumplisaláta járta. Másnap húst adtak az asztalra: mifelénk az asszonyok tyúkhúslevessel és disznósülttel lakatták jól a vendégeket. Mellé pedig kalácsot kínáltak. A legtöbb háznál napjainkra sem változott a menü, persze új ételekkel, mint a kacsa vagy a pulyka, gazdagodott. És a hagyományőrzéshez az éjféli mise is hozzátartozik. Ilyenkor a bősi tűzoltószervezet férfitagjai – családunk már négy generáció óta az önkéntes testület tagja! – díszegyenruhában mennek a templomba. A mendikálás szokását szintén őrizzük. Az év végéhez is kötődnek étkezési tradíciók: a régiek szilveszter éjjelén tormás hússal búcsúztatták az óévet, Újév napját disznóhúsból készült levessel köszöntötték, a főtt húst pedig – hogy a következő év édes legyen! – paradicsomszósszal fogyasztották.
Faluhelyen majd mindenhol szokásban volt, hogy a gazda behozta a szerszámokat a szobába (emlékezvén arra, hogy Szent József is ács volt), melléjük a köteg szalmát, szénát (mert a kis Jézus azon született). Ezt mindet aztán berakták az asztal alá, hogy meghozzák a családnak a szerencsét. Vacsora előtt gyertyát gyújtottak, közben figyelték, ég-e már valahol: azt tartották, ahol először gyújtják meg, ott nyakukon marad a láng. Az almát annyifelé vágták, ahányan voltak, mindenki diót tört, hogy megtudja, egészséges lesz-e.
A gazdaasszony a sarokba dobott egy-egy szem diót a meghalt családtagokért, Szűz Márinak meg az Úr Jézusnak. Ezeket aztán a gyerekek szedték össze az ünnep után. Az ostyára mézet, fokhagymát tettek, hogy egészségesek legyenek.
Az ünnepi asztal halásza: Pápai Ilona (30) Dunatőkésről
– Családi vállalkozásban két helyen árusítunk zöldséget és gyümölcsöt, karácsony előtt pedig fenyővel és hallal bővítjük a kínálatot. Gyermekkoromban hosszan elnézegettük a karácsonyi vacsora „főszereplőit” a mosókonyha kádjában, és nem gondoltam volna, hogy egyszer még az árusuk leszek! Kezdetben tartottam az élő haltól: attól féltem, hogy fürgébbek lesznek, mint én, és kicsúsznak a kezem közül. De rájöttem: egy méretes merítőszákkal könnyen boldogulok.
Pápai Ilona
– Mondogatom is, hogy igazi halász vagyok, hiszen sok embernek én fogom ki a karácsonyi vacsoráját. A halakat egy héttel karácsony előtt kezdjük árulni. Kizárólag hazai tavakból származó pontyot és harcsát kínálunk, s erre büszke vagyok A kereslet hullámzó: van olyan év, hogy megtelik a fagyasztónk, máskor alig tudunk megmenteni egy-egy példányt a saját asztalra. A legtöbben a kétkilós halat keresik, és egyre jobban kitolják a vásárlást. 24-én délig nyitva tartunk, és bizony megesik, hogy az utolsó utáni pillanatban keresik a halat vagy a fát. A december a legmunkásabb hónapunk. Ilyenkor, hogy a fenyőkre vigyázzak, és a halak friss, oxigéndús vizéről is gondoskodva legyen, éjjel-nappal az egyik standunkon vagyok.
Régen nagy becsben tartották a karácsonyi morzsát. Sokszor vízkeresztig az asztalon hagyták, majd abroszba csavarva eltették. Volt, ahol az állatoknak – teheneknek, tyúkoknak – adták, hogy védjen a rontástól. Sőt, parázsra szórva, a füstjével gyógyítottak.
Az ünnepi dekoráció készítője: Szép Klarisa (35) virágkötő Szőgyénből
– Egy virágkötő számára az advent a koszorúval kezdődik. A legnépszerűbbek fenyőből vagy szalmaalapból készülnek, de egyre többen választják a modern, csillogó adventi díszeket. Külföldi példára már nálunk is keresik az ajtódíszeket. És a karácsonyt sem kíméli a divat, a fenyőfa „ruhája” évente változik. A gyermekkorunkból őrizgetett színes üveggömböket felváltották a törhetetlen, műanyag tucatdíszek. Szerencsére idén újra hódítanak a szépen megmunkált üveggömbök.
Szép Klarisa
– Aki pedig igazán trendi fát akar, az vagy a hideg ezüst és fehér kombinációt, vagy a melegséget, meghittséget árasztó piros színt választja. A fánkat kézműves díszekbe is öltöztethetjük: különösen menő a kötött holmi. De a karácsonyfa akkor lesz igazán ünnepélyes, ha „színben van tartva”, és beleillik az otthonunkba: a belső tér és a díszek harmonizálnak. Míg például nálam a nappalink egyik fala bordó volt, addig a fánkat is piros-fehérbe öltöztettem, és mézeskalácsok, natúr díszek pompáztak rajta. Idén a fal kávészínt kapott, így fánkon a fahéjbarna, a matt ezüst és fehér színek dominálnak. Tanácsom: ne csábuljunk el minden újdonság láttán, és ne keverjük a stílusokat! Ha évről évre szívesen váltogatjuk díszeinket (ami nem olcsó mulatság), legjobb, ha találunk magunknak cserepartnert, akivel évente dekort cserélhetünk.
Luther Márton, a reformáció nagy alakja állított először karácsonyfát. Sokáig külön fa járt a fiúknak és külön fa a lányoknak. A téli éj csillagainak párjaként pedig számtalan gyertyát gyújtottak meg rajta. A szokás eredetét egy pogány (germán) hiedelemben kell keresni: sokáig hitték, hogy a téli napfordulókor a démonok kiszabadulnak, és összevissza csatangolnak. Az embert csak az védheti meg tőlük, ha az élet örökzöldje, a fenyő alá húzódik.
Igazi karácsonyfa Schnelczeréktől (Fülek)
Már karácsony előtt két héttel kisebb „erdő” borítja Schnelczerék kisgazdaboltjának udvarát. Schnelczer Ágnes és férje, Frigyes minden évben itt árulják a fenyőfát.
– Régen nagyobb volt a kereslet az élő fenyőre, mint most – vallja meg őszintén Ágnes. – Talán, mert még nem voltak olyan jó minőségű műfenyők, mint mostanság. Általában 700-800 fát adtunk el évente, de ma már sokkal kevesebbet. Kezdetben Magyarországról is átjártak hozzánk karácsonyfát vásárolni, pedig akkor még nem volt szabad határ, és a szállítás sem volt egyszerű. Ma meg már a helyi piacot a magyarországi faárusok foglalják el! Legalábbis itt, Füleken nagy a konkurencia.
Schnelczer Ágnes
– Mi standokra nem járunk, de volt pár év, mikor az Örvendezzünk elnevezésű helyi karácsonyi vásárra kivittük a fáinkat. Nem volt leányálom mínusz10 fokban vacogva körtáncot lejteni a fenyők között, és várni a klienst. Csak a puncs és a mézeskalács édes illata melengette szívünket. Itt érti meg igazán az ember, miben rejlik a karácsony titka! Az óvodáknak, iskoláknak és a templomokba is mi biztosítjuk a fát. Ha pedig megmarad fenyő, azt karácsony napján kitesszük a boltkapu elé, és akinek megtetszik, az elviheti. Általában a bórfenyőt, az erdei fenyőt, az ezüstfenyőt és a közönséges lucfenyőt keresik. Mi csupán vágott fenyőket árusítunk, de a környéken egyre elterjedtebb a földlabdás élő fenyő. Ma már az ügyes kis fák a trendik, de sokáig tombolt a megalománia: mindenki magas fát állított. Emlékszem, mikor kislány voltam, nekünk is hatalmas, kétméteres karácsonyfáink voltak. Ha nem ért a teteje a plafonig, akkor kifejezetten meg voltam sértődve!
