A férfit nem zavarja?

Miért van az, hogy a férfiak nem álldogálnak a tükör előtt? A férfi nem keresgél fogyókúrák után. A férfinak elnézik, ha kileng a mérleg nyelve, mert ő többet nyom a latban.

Az elhízás korunk egyik legnagyobb nép­egészségügyi problémája, amely világszerte egyre több embert érint. A túlsúly nemcsak esztétikai kérdés, hanem növeli számos betegség kockázatát: ilyen a koszorúér­betegség, a 2­-es típusú cukorbetegség és a porckopás.

Egy 2019­-es felmérés alapján az Európai Unió lakosságának 52,7%­-a túlsúlyos. A WHO (Egészségügyi Világszervezet) szerint az elhízás átlagosan közel 3 évvel csökkenti a várható élettartamot, a negyedik leggyakoribb halálozási ok. Különösen aggasztó, hogy a kelet­-európai országokban a lakosság zöme elhízott, míg a bohém ételkultúrájukról híres olaszok (sok tészta) és franciák (sajt, bor, édes reggeli) büszkélkedhetnek a legkevesebb túlsúlyossal.

Noha az elhízás mindkét nemet érinti, a felmérés alapján a férfiak csaknem kétharmada küzd súlyfelesleggel, míg a nőknek „csupán” 45,7 százaléka túlsúlyos. A nőket jobban zavarja a túlsúly, mint a férfiakat, ezért szinte állandóan fogyókúráznak. A férfiaknak azért könnyebb, mert nincs rajtuk akkora társadalmi nyomás, mint a nőkön, hogy megfeleljenek egy előírt testi ideálnak. Tehát a nők egy diétánál nagyon meg vannak terhelve érzelmileg, a férfiak viszont nem. Hogyan vélekednek a pluszkilókról a férfiak? Mennyire befolyásolja az énképüket? A témáról Czecz Fruzsina (36, Budapest) tanácsadó szakpszichológust kérdeztük.

– Az elhízás 40­50 éve van jelen számottevően az életünkben – kezdi a szakember. – Ez annyit jelent, hogy az ember több energiát visz be, mint amennyit felhasznál. A túlkínálat, a túlfogyasztás és a mozgásszegény életmód mindkét nemet érinti. Viszont az ételhez való viszonyban van némi különbség. A nők számára fontosabb adni, mint kapni, a férfi pedig általában kapja az ételt – gondoljunk csak a családról való gondoskodásra, a kiszolgálásra. A férfiak kevesebbet foglalkoznak a főzéssel.

A nők szigorúbban kezelik az étkezést, jobban oda-figyelnek arra, hogy mi szükséges a szervezetüknek, vagy épp mit nem szabad enniük. A férfiak inkább az impulzusaikra hallgatnak, kevesebbet mérlegelnek, s azt eszik, amire éppen vágynak. A nőket jobban zavarja a túlsúly.

– Hogyan hat az elhízás az önbizalmunkra?

– Az elhízás legszembetűnőbb következménye az esztétikai változás. A közvélekedés szerint egy férfinak nem feltétlenül a csinosságával kell felhívnia magára a figyelmet. Kevésbé elvárás vele szemben, hogy mindig csúcsformában legyen. Ez a hozzáállás beépül a férfiak gondolkodásába is: egy kis pocak vagy pár pluszkiló nem akkora probléma. Ez a kettős mérce ma is jellemző. A férfiak inkább azzal szeretnek kitűnni, hogy jól keresnek vagy népszerűek a baráti körben. Több olyan terület van az életükben, ahol sikeresnek és értékesnek érezhetik magukat, mint a nőkében. A nő soha nem elég: nem elég okos, ha szép és karcsú, ha pedig okos, nem elég szép és karcsú.

– A férfiak mennyire vannak tisztában az elhízás egészségügyi kockázataival?

– Amíg nincs komolyabb baj, addig nemigen foglalkoznak ilyesmivel. A nők jobban ügyelnek a prevencióra. Az elhízás eleinte csak nehézkesebbé teszi a mozgást, valamint ízületi gondokat, fájdalmakat okoz. Később komolyabb következményei is lehetnek: szív­ és érrendszeri problémák, magas vérnyomás, májbetegségek, sőt akár cukorbetegség is. A férfiak általában a derekukra kezdenek el hízni, ahol az összes fontos szervünk található, így gyakoriak náluk az anyagcsere­problémák.

Czecz Fruzsina tanácsadó szakpszichológus, a Károli Gáspár Református Egyetem megbízott oktatója, a „Terítéken a lélek” című könyv szerzője.

– Milyen lelki okai lehetnek annak, ha valaki képtelen lefogyni vagy visszahízik?

– Amennyiben kizárhatók a genetikai vagy hormonális problémák, érdemes megvizsgálni a lelki hátteret. Volt­-e a családban valamilyen fogyással kapcsolatos negatív élmény? Például az anya akkor fogyott le, amikor elhagyta őt az apa, esetleg mikor kiderült, hogy súlyosan beteg. Így aztán tudat alatt kialakulhat egy olyan gát, hogy a fogyás egyenlő a veszéllyel. Ez evolúciós örökségünk is: ha nem sikerül elejteni a vadat, ha éhezünk, végünk van. Bár ma már kevésbé kell tartanunk az éhezéstől, testünk másképp „érez”. Sokaknál az étel jóval többet jelent puszta tápanyagforrásnál. Szinte lelki mankóvá válik: gyors vigaszt nyújt, örömet, kielégülést és szeretetet. A valódi érzelmeket azonban nem helyettesítheti, továbbá sem a magányunkat, sem a szorongásainkat nem tudjuk orvosolni vele.

– Mi a szerepe az elhízásban a stressznek?

– Stresszes állapotban az egyik ember alig tud enni, a másik többet eszik a kelleténél. Az utóbbinál az evés megnyugvást jelent a rohanó hétköznapokban, főleg akkor, ha egész nap nem jut rendesen ételhez. A családfenntartás terhe is komoly stresszforrás lehet, ami állandó megfelelési kényszert szül. A férfi meg akar felelni a munkában, hisz ez adja létezésének értelmét.

– Mi köze van a hagyományos férfiképnek ahhoz, ahogyan a férfiak viszonyulnak a saját testükhöz?

– A filmekben a férfias karakterek nem mindig kisportolt alakok. Továbbá a férfiasság hagyományos képéhez gyakran hozzátartozik a nagy étvágy, a pohár a kézben. Sokakban él a sztereotípia, hogy a saláta „nyúleledel”.

A közvélekedés szerint a férfi feladata a család eltartása: az igazi férfi mindig erős és magabiztos. Kisebb rajta a nyomás, tőle nem várják el, hogy külsőleg is tökéletes legyen. Ami veszélyes is lehet: ezáltal könnyebben elhízhat, hiszen úgy érezheti, neki nem kell odafigyelnie arra, hogy mit eszik.

– Hogyan tekintenek a nők az elhízott férfiakra, s miképp hat a túlsúly a párkapcsolatra?

– A nők többsége elnézően viszonyul a férfi túlsúlyához. A közbeszédben gyakran hallunk olyan kedveskedő kifejezéseket, hogy kis pocak, mackós alkat vagy apatest. Persze vannak olyan párok, akik közös diétába kezdenek – de az elfogadás a gyakoribb. Az erősebb férfi inkább elbírt a kardfogú tigrissel, mint a pilicke. A testesebb, erősebb férfiak képesek megvédeni a családot, ez evolúciós tapasztalat. Nem véletlenül látunk olyan párokat, ahol a nő vékonyabb, a férfi erősebb. Ha pedig a férfi az évek alatt felszed még pár kilót, akkor a feleség alkalmazkodik. Időnként próbálja jelezni, hogy fogyni kellene, de a végén elfogadja, hogy a férjnek más értéke is van, mint a tetszetős külső. A férfiak jobban ki vannak hegyezve a külsőségekre. Ők kevésbé elfogadóak a női túlsúllyal szemben, s hamar kritizálják a párjukat. A nő legyen szép, a férfi legyen erős: még mindig él a sztereotípia.

– Milyen stratégiák lehetnek hatékonyak az elhízás megelőzésében?

– A megelőzés már gyermekkorban elkezdődhet. Ha a kicsiket édességgel jutalmazzuk a jó jegyekért és magaviseletért, azzal megalapozzuk az ételhez való problémás viszonyukat. Megtanulják, hogy az étel jutalom és örömforrás, s felnőttként is az evésbe menekülhetnek, ha valami jót szeretnének megélni. Gyakori szokás még, hogy a gyerekek nem hagyhatnak maguk után üres tányért, különben nem kapnak desszertet.

– Mit tehetünk akkor, ha az evés mégis túl nagy szerepet kap az életünkben?

– Keressünk „nem ehető” örömforrásokat! Ha felfedezzük, hogy az ételt jutalmazásra vagy unaloműzésre használjuk, vizsgáljuk meg, mi mással érhetünk el hasonló hatást. Ha pedig eszünk, próbáljunk meg tudatosan jelen lenni: éljük át az ízeket, az illatokat. Figyeljünk oda a mennyiségekre – a tévé előtt például könnyen túlesszük magunkat! A mozgás szintén kulcsfontosságú. Ha már gyerekként rákapunk az élményre, felnőttként is igényünk lesz rá. A közös foci, túrázások nemcsak az egészségünket, de emberi kapcsolatainkat is ápolják. Főzés közben pedig jókat lehet beszélgetni, főleg ha az egész család besegít. Legyünk igényesek! Figyeljünk oda arra is, hogy honnan szerezzük be az alapanyagokat. Akár a kiskertből, akár a piacról, de a friss helyi termények mindig jobbak. Közben talán azt is észrevesszük, hogy mennyi munka van a kertészkedésben, állattartásban, s így nem fogunk pazarolni. Az a fő, hogy minél több valódi élmény kísérje az étkezést és a mozgást.