Coco Chanel, a világ valaha élt talán legnagyobb stílusteremtője sok okosat mondott. Például azt is, hogy „a divat arra való, hogy divatjamúlttá váljon”. 1971-ben, csaknem 90 esztendősen halt meg: bevégeztetett egy rendkívüli élet.
Gabrielle 'Coco' Chanel nélkül nem lenne fekete zsákruhánk, No5 parfümünk, tweed nadrágkosztümünk, kétféle színű cipőnk… Mindez nem akármilyen teljesítmény olyasvalakitől, akinek semmilyen tervezői képesítése nem volt, aki árvaházban tanult meg varrni, s fiatal lányként egy provence-i kabaréban próbált karriert építeni. Itt vette fel a Coco nevet, amely a későbbiekben arra szolgált, hogy emlékeztesse nyomorúságos múltjára.
A chaneli stílus lényegi eleme a kosztümékszer vagy hamis ékszer, amelyet Coco a húszas években hozott divatba. Első valódi, csupa platina és gyémánt ékszerkollekcióját 1932-ben mutatta be viaszbábukon.
Az ambiciózus Chanel mottója így szólt: „Ha szárnyak nélkül születtél, ne akadályozd meg, hogy kinőjenek." 1919-re, 36 évesen már akkora gazdasági birodalmat vezetett, amelynél nagyobbat nő sohasem hozott létre. És az egész egy szalmakalappal kezdődött. A kalap olyan eredetire sikerült, hogy felkeltette a kor egyik híres színésznőjének figyelmét. Semmi köze nem volt az akkoriban divatos, tollas-fátyolos-szalagos női fejfedőkhöz. Coco elvetett minden sallangot, és letisztultságot, valamint célszerűséget hozott a női divatba (no és persze kényelmet, hisz messzire hajította a gyötrelmes fűzőt). „Visszaadtam a nők testének a szabadságot, hogy ne kelljen izzadniuk fűzőikben, alsóneműikben és kipárnázott ruháikban" – mondta erről.
Öltözetét mindig a környezete inspirálta. 1913-ban például felfigyelt egy normandiai halász dzsörzétrikójára, majd megalkotta a mariniére-t: a kék-fehér csíkos pólót, amely a deauville-i exkluzív tengerparti üdülőhely hölgyeinek nyári „egyenruhája" lett. Az új nőiesség ikonjaként a Mademoiselle (ahogy kollégái nevezték) az elsők között vágatta rövidre a haját, és az 1920-as évek divatjának megfelelően gyakran húzott harang alakú kalapot.
„Szeretem a luxust. Pedig a luxus nem a gazdagságban és a pompában rejlik, hanem a közönségesség tilalmában. A mi nyelvünkben a közönségesség a legcsúnyább szó. Állandóan küzdök ellene.”
Az ő forradalmi eredménye a női nadrág és a derék nélküli, rövid ujjú lengő ruha. De mindenekfelett ő fedezte fel a korábban csak alsóneműkhöz használt gyapjúdzsörzét. Az újítást a szükség diktálta (a háború éveiben a selyemhez, a pamuthoz és a drága gyapjúhoz nem nagyon lehetett hozzájutni), mégis briliánsnak bizonyult. Coco nemcsak ruhákat készített dzsörzéből, hanem bő pulóvereket és kardigánokat, sőt nadrágkosztümöket is.
A színek közül a szolidakat szerette: a bézst, a homokszínt, valamint az általa nagyon kedvelt férfipizsamák fehérrel és bordóval kevert matrózkékjét. De ő vezette be elsőként a női divatba a feketét is, amit addig senki nem akart hordani, még este sem, hiszen a gyász színe volt. 1926-ban a női irodai alkalmazottak egyenruhájának inspirációjára megalkotta egyik remekművét, a petite robe noire-t, a kis fekete ruhát. A szűk ujjú krepdesin zsákruha bármilyen alkalomra megfelelt. Mivel szigorú darab volt, egyetlen nyakláncot kellett viselni hozzá, egy (lehetőleg hamis) gyöngyökből készült hosszú gyöngyfüzért.
Mint minden reggel, Coco megérkezik divatházának a párizsi Rue Cambon 31. szám alatt lévő központjába. Talán nem véletlen, hogy vasárnap halt meg (1971. január 10-én), a vasárnapot mint munkaszüneti napot ugyanis utálta.
Apropó: a kosztümékszer Coco másik szerencsés felfedezése volt. Az ő nevéhez fűződnek a maxinyakláncok is, amelyeket fülbevalókkal, tömör karkötőkkel és kamélia alakú brossokkal bőségesen kiegészítve hordtak. A kamélia egyébként a kedvenc virága volt, és a dupla „C" logó mellett a divatház jelképe lett.
1921-ben Coco kihozta a No5 nevű legendás parfümöt, amely máig a világ legnépszerűbb illatszere. Ernest Beaux alkotása áttörést jelentett: elsőként tartalmazta természetes és szintetikus illatanyagok keverékét. Neve onnan származik, hogy Cocónak a Beaux által javasolt üvegek közül az ötödikre esett a választása. A No5 annyira sikeres volt, hogy Coco megtette szerencseszámává az ötöst.
Nem puszta véletlen egybeesés, hogy amikor a sötét évek és stúdiójának 1939 és 1954 közötti zárva tartása után ismét színre lépett, újjászületésének jelképe az első válltáska lett, amely megszületésének dátuma – 1955 februárja – után a „2.55" nevet kapta.
„Elegem lett abból, hogy kézben vigyem a retiküljeimet, és elhagyjam őket, ezért ráraktam a táskára egy szíjat, és a vállamra vettem" – mesélte Coco a bőrből vagy steppelt matelassé anyagból készült kultikus női táskáról (a steppelt anyagot a lovasfiúk mellényéről másolta: imádott lovagolni).
Az aranyláncos 2.55 fétissé vált a Chanel-féle „új nő" számára, akinek ruhatárában ott volt a tweed nadrágkosztüm, gallér nélküli kabáttal, amelyet ékszer gombok és eltérő színű szegélyek díszítettek, a csíkos selyemblúz és végül a kétféle árnyalatú, felül krém, az orrán pedig fekete cipő, amelyben a láb kisebbnek látszott. Coco már elmúlt 70 éves, amikor – a Life magazin értékelése szerint – újabb forradalmat vitt véghez. Feltalálta az egyszerű, fiús sziluetett – szembefordulva Dior New Lookjával, amely a halcsontok, övek és ballonruhák révén visszahozta a szexis nőiességet (s egyben az alávetettség szellemét is, ami ellen Chanel mindig is küzdött).
Coco a kamerába mosolyog 1936-ban. Beceneve egy népszerű francia sanzonból származik, amelyet különösen szeretett, s melynek Ki látta Cocót a Trocaderón? volt a címe.
Győzelméről számtalan utánzó tanúskodik. („A legnagyobb jutalmam az, hogy negyvenezer tervező állandóan engem utánoz"– mondta). Megdicsőülésére a hetvenes években került igazán sor, amikor az ő ruhái váltak uniformissá.
A divat változik, „a Chanel” marad
A Chanel kosztüm alapdarab, amely időtálló sikket képvisel. Ha egy nő Chanel kosztümben jelenik meg, soha senki sem fogja megkérdőjelezni stílusérzékét.
Mitől olyan különleges?
Ma is nők millióinak álma a kevert tweedből készült Chanel kosztüm. Rövid kabátkája enyhén karcsúsított, és egysoros gombolással, kis kihajtóval vagy a nélkül készül. Az egyszerű szabás eleganciáját a részletek, a kidolgozottság adja: gyakran aranyszínű díszgombokkal, bordűrrel, eltérő színű szegéllyel, kis zsebekkel díszítik. Lazán szabott, egyenes térdszoknya illik hozzá, és elmaradhatatlan kiegészítői az aranyláncok vagy gyöngysorok, valamint a steppelt, láncfülű retikül és a középmagas sarkú körömcipő, sötétkék, fekete vagy drapp orrbetéttel. Coco klasszikus kosztümjét a Chanel divatház mai vezető tervezője, Karl Lagerfeld álmodta újra a nyolcvanas években.
Ha lekoppintanánk?
Egy klasszikus Chanel kosztüm bizony majd háromezer eurót kóstál. A klasszikus női ruhákat árusító üzletekben szerencsére fellelhetünk tweedből készült sikkes blézereket, szoknyákat. Ilyen például a H&M babarózsaszín blézere, amelyet szoknyával vagy akár egyenes szárú szövetnadrággal is viselhetünk.
