Mi lesz veled kisiskola?

Augusztusban nagy port kavart a hír, miszerint az oktatási minisztérium bezárásra ítélne 129 kisiskolát, köztük 12 magyar tanítási nyelvűt. A magyar iskolák a következők: Baka, Felsőpatony, Felbár, Nagyszarva, Alsóbodok, Nagycétény, Pográny, Érsekkéty, Fűr, Pozba, Deáki és Izsa. Szó esett még Palástról is, ám itt a szlovák intézmény került veszélybe. Sokfelől hallottam: „Ugyan már, sok hűhó semmiért, nem fogják bezárni ezeket az iskolákat.” Most még nem. Azonban az új törvény által, ha szeptemberben elfogadják, előbb-utóbb ellehetetlenülnek.

Mi történt pontosan? Az oktatási tárca váratlanul, a nyári szünet alatt egyeztetésre hívott 129 iskolaigazgatót, valamint az iskolát fenntartó települések polgármestereit. Azért éppen ezek az intézmények lettek kiválasztva, mert a múlt iskolaév során többlettámogatást igényeltek. A minisztérium arra kérte ezeket az iskolákat, hogy csökkentsék költségeiket. Konkrét ötletekkel is szolgált, hogyan is tudnának gazdaságosabban működni. Az olyan alsó tagozatos osztályokat, amelyekbe igen kevés gyerek jár – például öt –, össze kéne vonni valamelyik másik osztállyal. Ha pedig a felső tagozaton is kevesen vannak, akkor azt fokozatosan meg kéne szüntetni. Néhány „fölösleges” tanárt is elbocsáthatnának... 

A minisztérium világossá tette: ha az iskola nem teszi meg ezeket a lépéseket, nem fogja megkapni a működéshez szükséges (fejpénzen kívüli) többlettámogatást. Az iskola és az önkormányzat dönthet úgy, hogy nem fogadja el a minisztérium javaslatait, ám akkor az iskola többletköltségeit vállalja az önkormányzat magára. Innentől fogva az iskola sorsa annak kezébe kerül. Mentse meg az iskolát, ahogy akarja... Ha meg nincs rá pénze, csukja be... 

Mi vezette erre a lépésre az oktatási minisztert? 

A probléma a következő: a jelenlegi rendszer fejkvótában határozza meg, mekkora támogatást kap egy iskola, azaz az intézmény minden tanuló után kap egy bizonyos összeget. Minél több diákja van egy iskolának, annál több pénzhez jut. Így a rendszer igazságos. Vagy mégsem? Már a rendszer bevezetésekor kiderült: ez a támogatásforma csak a nagy, 250 diák feletti létszámmal működő iskolákműködését biztosítja. (Úgy, ahogy). Az ennél kisebb iskolák egyszerűen nem jönnek ki a fejpénzből. Sem az épületet nem tudják érdemben karbantartani, sem az alkalmazottakat kifizetni. Ezért 2008-ban korrigálták a törvényt: 250 diák alatt a fejkvóta a létszám csökkenésével fokozatosan növekedett, amíg 150 diák esetén el nem érte a 250 diákra érvényes alapnormatíva 1,495-szörösét. Tehát az az iskola, ahol 150 diák tanult, másfélszer nagyobb támogatást kapott diákonként, mint egy nagyiskola.

Igen ám, azonban a probléma ezzel nem oldódott meg! Ugyanis azokra az iskolákra, ahová még 150-nél is kevesebbgyermek jár, még az alapnormatíva másfélszerese sem volt elég! Nekik, ha nem jöttek ki az önkormányzat költségvetéséből (mint ahogy a fent nevezett iskolák), évről évre, újra és újra plusztámogatást kellett kérniük Ezt pedig már a szlovák kormány nem kívánja kiutalni számukra. (Még akkor sem, ha a közoktatásra fordított támogatások a bruttó hazai termék arányában messze elmaradnak az OECD országok oktatásra fordított támogatásainak arányától!) 

Mindennek tetejébe még a pedagógusok is tiltakoztak tavaly: kevesellik a fizetésüket, és jogosan. (Érdemes megjegyezni: nemcsak a bérek miatt tüntettek, hanem az oktatásügy általános nehézségei – a tankönyvellátás hiányosságai, a tantervek és tananyagtartalmak átalakítása – miatt is.) Valamit sürgősen ki kellett találni. 

Ilyen lenne az új támogatási rendszer 

Ján Čaplovič oktatási miniszter a következő elképzeléssel állt elő: az iskolák ne a tanulók, hanem az osztályok után kapjanak pénzt. (A javaslatot még nem fogadták el, szeptemberben tárgyal róla a parlament.) Így igazságosabbá válna a rendszer, nem lenne akkora különbség a kis- és a nagyiskolák között! Ehhez azonban meg kell határozni azt is, mennyi gyermek járhat egy osztályba. A felső határ – 22-25-28 diák –  eddig is megvolt, most azonban már az alsó határt – 10-15 diák – is rögzítenék. És itt van a gond! Sajnos, sok falucska kisiskolájában összesen van 10-15 gyerek, nemhogy még egy osztályban, azaz ezek az iskolák bezárásra vannak ítélve, hacsak a falu meg nem menti őket. De az amúgy is pénztelen kisközségek képtelenek lesznek a végtelenségig kisegíteni veszteséges iskoláikat, amelyek ezért előbb-utóbb megszűnnek majd... Ha pedig egy faluban bezár az iskola, akkor ott megáll az élet.

Egy kis demográfia 

Ahogy csökken a születések száma, úgy egyre kevesebb az iskolaköteles gyerek. Míg a hetvenes-nyolcvanas években a falusi iskolákban is 20-35 diák járt egy osztályba, most jó, ha évente be tudnak íratni 5-15 tanulót. Erre alapozva azonban nem szabad bezárni az iskolákat! A demográfiai mutató ugyanis állandóan változik: például az utóbbi öt évben nagyobb volt a gyermekvállalási kedv. Az alsó tagozatosok létszáma rövidesen emelkedni fog, ami esélyt jelenthet a kisiskolák túlélésére. 

A magyar iskolák esetében azonban ez nem igaz. Nemcsak azért ül kevés gyermek a padokban, mert nem született elég, hanem mert sok magyar gyereket szlovák iskolába íratnak. Így az asszimiláció, az elszlovákosodás miatt a mi magyar kisiskoláink csupán a diáklétszám stagnálására számíthatnak. Ha tehát bevezetik az új törvényt, a magyar iskoláknak kisebb lesz az esélyük a fennmaradásra. 

„Ez nem magyarkérdés” – mondják néhányan. Mert a szlovák iskolák is bajban vannak... Igen, bizonyára. Csak van itt egy kis bökkenő: a legtöbb magyar iskola 150 alatti létszámmal működik! Gyakori, hogy egy osztályban nincs 10-15 gyerek sem! És sok községben az elszlovákosodás miatt nem is lesz több gyerek. Számunkra nemcsak az a kérdés, hogy gyerekünk utazni kényszerül-e, hanem hogy magyar marad-e, vagy sem... A törvénytervezet hatályba lépése esetén – a mostani diáklétszámok alapján – a magyar nyelvű oktatásban legalább 33 alsó tagozatos kisiskola, valamint 41 teljes szervezettségű iskola felső tagozata szűnne meg. Ha hozzátesszük, hogy az elmúlt 10 évben 31 magyar kisiskola zárta be kapuit, akkor az új törvény hatályba lépése valóságos csapás lehet a felvidéki magyarság számára. 30-50 év múlva már csak hírmondó marad belőlünk... 

Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy százalékban kifejezve mennyi magyar és szlovák iskola alsó, illetve felső tagozata szűnne meg. 

Minden iskola egyedi

Minden falu egy külön világ, sajátos sorssal. Ennek a sorsnak hordozója a község iskolája, legyen az kicsi vagy nagy. Éppen ezért nem lehet egy kaptafára ráhúzni az összeset – az iskolaügy nem egy nagy gyár, ahonnan egyforma konzervdobozok jönnek ki. Talán vannak kisebb iskolák, amelyek tényleg felesleges dolgokra költik az állam pénzét, azonban a legtöbben igenis józanul használják fel a támogatásokat.

Ezért az iskoláknak egyedi elbírálásban kellene részesülniük, ha már egyszer a kormány „racionalizálni” szeretne – állítják a szakértők. Különösen igaz ez, ha nemzetiségi iskolákról van szó. Vajon mit jelent az egyes iskolákra nézve, hogy nem kapnak plusztámogatást? A fenti 12 iskola közül két helyen érdeklődtünk. 

Deáki: Folyamatosan növekszik gyermekeink létszáma 

– Meglepődtem, amikor megláttam a nevünket a listán – mondja Bende Gabriella, a teljes szervezettségű alapiskola igazgatója. – Az elmúlt években nemhogy csökkent, hanem épp ellenkezőleg: növekedett a létszámunk. Jelenleg 103 tanuló jár hozzánk. Elértük, hogy nem viszik el a gyerekeket Vágsellyére, sőt, nálunk már a magyar gyerekeket sem íratják szlovák iskolába. Számomra a minisztériumi megbeszélés korrektnek tűnt. Van ugyanis egy negyedikes osztályunk, amelyikbe mindössze öt tanuló jár. Javaslatuk szerint ezt az osztályt össze kéne vonni egy másikkal, illetve ötödikben meg kéne szüntetni. Megértem az indítékokat, azonban mi is világossá tettük, hogy nem változtathatunk. Ha ugyanis így akarnánk spórolni, a szülők elvinnék a csemetéiket más iskolába. Az egész egy lavinát indíthat el. A fiatal családok könnyen úgy éreznék: bizonytalan az iskola jövője.

– Többéves munkánknak most kezd végre beérni a gyümölcse – végre hozzánk hordják a gyerekeket. Ha megtesszük, amit a minisztérium kér tőlünk, elindulunk lefelé a lejtőn. Azt is szerették volna, ha elbocsátunk egy-két munkaerőt. Tudniillik a törvény meghatározza, hány gyerekre mennyi pedagógus juthat, és mi a megengedettnél többet foglalkoztatunk. Mit is jelent ez pontosan? Van kilenc osztályunk, mindegyiknek van egy osztályfőnöke, plusz egy igazgatóhelyettes, valamint jómagam. Tehát összesen 11 tanár, valamint egy közgazdász, egy karbantartó, valamint két takarítónő. Ez luxus? Nem hiszem, mert ennyi ember kell a működtetéshez. Jó iskola vagyunk, a versenyeken is sikeresek vagyunk. Miért szűnnénk meg?

– Egyelőre abban egyeztünk meg az önkormányzattal, hogy a községben működő szlovák iskola költségvetéséből is kapnánk, így ki tudjuk húzni januárig. (Egyébként a deáki szlovák alapiskola egy alsó tagozatos osztállyal működik, ebben az iskolaévben nyolc gyerekkel. Ennek ellenére külön igazgatóságuk van...) Januárban kijön az új költségvetés, majd meglátjuk, hogyan tovább. Mi mindent megteszünk annak érdekében, hogy fennmaradjunk. A mi járásunkban nem jó megoldás központi intézménybe összevonni az iskolákat, és iskolabuszokkal szállítani a gyerekeket. Az a véleményem, hogy a falvak, ha csak tehetik, tartsák fönn az iskoláikat! Még akkor is, ha kevés tanuló van egy osztályban. Sokszor hangoztatom: az a gyerek, aki nem a saját falujában nevelkedik, nem lesz hazafi. Nálunk is megfigyelhető: aki Sellyére jár, nincs baráti társasága, nem lép fel a község rendezvényein, egyszóval nem veszi ki részét a közösségi életből. Csak itt lakik, de nincs kötődése szülőfalujához – veszít a gyökereiből. 

Izsa: Nem hagyjuk, hogy Izsa Komárom rekreációs övezetévé váljon 

– Derült égből villámcsapásként ért minket a hír, miszerint a mi iskolánk is rajta van azon a bizonyos listán – mondja Domin István, Izsa község polgármestere. – Annál is inkább, mivel nemrégiben pénzt kaptunk a kazánház felújításra. Ezzel a jövőben sok pénzt megspórolhatunk. A minisztériumi tárgyalást kimondottan kellemetlennek éreztem. Nem érdekelte őket a mi véleményünk, sajátos helyzetünk. A falu felháborodott, az önkormányzat pedig egyöntetűen kiállt az iskola mellett. Iskolánk jelenleg alsó és felső tagozattal működik, összesen 78 gyerekkel.

– Ebben az iskolaévben már pénzt tudunk spórolni a fűtésen. Az igazgatónő, Boschetti Adrianna kénytelen lesz megválni két pedagógustól, így 11 helyett 9 tanár fog tanítani. De iskolánknak helye van a nap alatt! Sajnos, sok szülő a tőlünk kilenc kilométerre fekvő Komáromba íratja gyermekét, többen a szlovák iskolákba (többnyire magyar családokról beszélünk). Elsősorban őket igyekszünk megszólítani, és kötelességemnek érzem, hogy én is meglátogassam őket. A szomszédos falvakban – például Pat, Virt – már megszűntek az iskolák. Úgy véljük, velük összefoghatunk, és indíthatunk egy közös iskolabuszt: az ő gyerekeik is átjárhatnának hozzánk. Tehát semmiképp sem fogjuk engedni, hogy az iskolánk megszűnjön! Ha ez megtörténne, Izsa Komárom rekreációs övezetévé válna. Elveszne az összetartó erő, és megszűnne a közösségi élet.

Dušan Čaplovič oktatási miniszter júliusban terjesztette elő takarékossági javaslatát, amely szerint az iskolák rendszeréből fokozatosan kivonnák a 150 –es létszámúnál kisebb intézményeket. A tárcának l20 milliós megtakarítást jelentene a nagyjából 500 iskolát érintő „racionalizálás“. Végül az 500 iskolát 128-ra szűkítették, ami cca. 5 millió eurós megtakarítással jár. A pénzre nagy szükség van, hogy – az ígéretekhez híven – emelni tudják a pedagógusbéreket. Ezért hívatták a minisztériumba az érintett intézmények igazgatóit és községek polgármestereit.

Ne feledjük: a törvényt még nem fogadták el. Mi, állampolgárok még tehetünk ellene. Tájékozódjunk, olvassunk, írjuk alá a petíciót, és ha kell, tüntessünk. Rajtunk is múlik!

A változások a 2014/15-ös tanévet érintenék. Idén még marad a többlettámogatás, de csak azokban az intézményekben, ahol megfelelő intézkedéseket léptetnek életbe, azaz vagy beleegyeznek az iskola-összevonásba, vagy saját forrásból pótolják a hiányzó pénzeket. Zdenko Krajčír, az oktatási minisztérium regionális oktatásügyi főosztályának vezérigazgatója szerint az, hogy a kisiskolák tanulónként eleve 500 euróval többet kaptak (az átlagos 1330,- euró helyett 1800,- eurót átlagban), és ehhez még általában további összegeket igényeltek (így végül gyerekenként akár 2100,- euró is lehetett a fejpénz összege), diszkrimináció a többi, rendesen működő iskolával szemben. 

A rendszerből kivonásra kerülő iskolákat olyan szempontok szerint választották ki, hogy 6 km-es körzetükben legyen szabad kapacitásokkal rendelkező másik iskola, és a közlekedés is megoldható legyen. Nem csak magyar intézményeket érint az összevonás. A kizárólag szlovák lakosságú Benkőfalva (Benkovce) is ilyen helyzetbe került: 13 iskolásának 2 km-t kell majd utaznia a szomszédos faluba, vagy valamivel többet a járási székhelyre, Varannóba (Vranov nad Topľou). A fejkvótán felül egy centet sem kaphatnak. Az eladósodott községnek nincs pénze. A minisztérium a fejkvótán felül nem ad egy fillért sem. Nem szünteti meg a kisiskolákat, de nem is segíti a működésüket. Hagyja, hogy a dolgok menjenek a maguk útján, s az eladósodott községek legyenek saját iskoláik „hóhérai“. Ha van pénz – van iskola is.