Fra Angelico az egyik legkedvesebb festőm. Sose felejtem el azokat a pillanatokat, amikor a lába nyomában jártam Firenzében a San Marco-kolostorban, ahol élete egy részét töltötte.
Szelíd, jóságos ember volt, átszellemült, mint aranyos fényű festményei. Mind ez idáig ő az egyetlen festő, akit szentté avattak.
Az Angyali üdvözlet a legszebb kép, amit életemben láttam: áhítat és szelíd báj árad belőle. Az angyal tündöklő rózsaszín és arany öltözetben, megható halványkék alsóruhában, alázatossággal hajol meg a szelíd és készséges Szűz Mária előtt. Az ő ruhájának rózsaszínje lágyabb, mint az angyalé, kékje határozottabb.
Gábriel aranyhaja szabadon göndörödik, míg Máriáé szorosan simul csinos kis fejére. Ölében az imakönyv, amivel épp foglalatoskodott, mikor az üzenetet megkapta.
Fra Angelico megmutatja a tisztaságához méltó, szép fülkét, ahol a Szűz tartózkodik, és a bal felső sarokban a Szentlélek galambját. Az erős fénysugár a szeplőtelen fogantatás pillanatát szimbolizálja.
Az angyalon, Szűz Márián és a madáron kívül nincs élő növény vagy teremtmény Mária fülkéjében, míg a paradicsomi kert tobzódik az élettől és a termékenységtől, tele van virágokkal, fákkal és zabolátlan életerővel. Ádám és Éva megrendülten és elveszve indul az ismeretlenbe.
Két arkangyal jelenik meg ezen a képen. A távolban Mihály arkangyal látható, amint szelíden kitereli Ádámot és Évát a paradicsomból a nagyvilágba.