Vannak emberek, akik annyira szeretik a karácsonyt, hogy egész évben a kulisszái között szeretnének élni. Ők térnek be Szentendre ékszerdobozába, a Hubay Házba.
„Végre beköszöntött a december. Az én hónapom! Máról holnapra tél lett. Kint szürkület lopakodik, elmerülök az emlékeimben. Pattog a cserépkályhában a tűz, a füst csigavonalban kapaszkodik felfelé a Hubay-birtok égig érő fenyőfája mellett. Diós és mákos kalács illata libben át a konyhán. Ebből már tudom, hogy nincs messze a karácsony, alig várom, hogy végre kinyíljon a nagyszoba ajtaja, hogy megpillanthassuk a fenyőfát. Gyerekként úgy látom, ezer gyertya ég rajta. Megszületett a Megváltó! – éneklem a zsoltárt, közben anyukám kezét szorítom. A karácsonyfa díszruhában pompázik, az üveggömbök ékkövekként ragyognak, valódi ezüsttel vannak megfestve. A csúcsdíszt nem sikerül az ujjacskáimmal elérni, csak mikor édesapám a magasba emel. A karácsony szerelmese voltam, máig az vagyok. A karácsony a meghittség, a békesség ünnepe: nem akartam elengedni. Ezért született meg a Hubay Ház.” (© Fotó: Schnelzer Zoltán)
Így emlékszik vissza a karácsony szerelmese, Hubay Éva a Csízfürdőn töltött gyermekkori karácsonyaira. Múzeuma egyedi és megismételhetetlen. Itt hagyják a vendéget szabadon kószálni, nem szólnak rá, ha beindít egy zenélődobozt.
Az óváros szűkös utcájának sárga színű sarokházában minden nap karácsony van. Tizennégy évvel ezelőtt, advent első vasárnapján Hubay Éva itt nyitotta meg karácsonymúzeumát. A főtér melletti utcácska régi háza azonmód megtelt élettel, díszek ezrei csillogtak a polcokon, volt minden a békeidők aranyhajától kezdve a retró üveggömbökig és a régi képeslapokig. A Hubay Házban azóta is a tegnap, a tegnapelőtt – és a ma találkozik.
A polcokon diótörők hevernek a szárnyas angyalkák mellett, csillogó cseh üveggömbök támasztják meg a légies balerinákat, az előtérben pedig betekinthetünk a Mikulás kicsinyke otthonába... Nem is tudni, hol ér véget a kiállítás – és hol kezdődik a bolt.
Aki belép a karácsonyi szalonba, egy időutazáson vesz részt. Emberek ezrei látogatnak el ide a világ minden tájáról. Honnan ered az ünnep iránti erős szeretete? – kérdezzük az alapítót, Hubay Évát.
– Gyerekkoromra vezethető vissza a varázs, amikor gyökeret eresztett a lábam a karácsonyfa előtt. Dédnagymamám birtokán nevelkedtem a gömöri Csízfürdőn, a családi kúriában. A karácsonyok a régi nemesi karácsonyokat idézték meg. Szenteste előtt kulcsra zárták a szalon ajtaját, a gyerekeknek tilos volt a leskelődés. Én mindig is szerettem volna kibogozni a rejtélyt, hogy mi történik az ajtó mögött. Később persze rájöttem, hogy a karácsony csodája az emberek szívében rejlik...
Hubay Éva
– Karácsonyfadíszek gyűjtője, gyűjteménye meghaladja a nyolcezer darabot. Mikor kezdett foglalkozni a régi korok karácsonyával?
– Nagymamám sötét padlása varázslatos titkokat rejtett, ahová engedély nélkül nem mehettem fel. Egy téli estén mégis fellopóztam, és zseblámpával a kezemben megleltem egy régi kelengyeládát. A díszes porceláncsészék és báli selyemlegyezők mellett karácsonyi díszeket is találtam. Akkor megfogadtam, hogy a családi örökséget egyszer továbbadom.
– Csízfürdőről Budapestre, egy nagyvárosba került. Nehéz volt elhagyni a családi fészket?
– Nagyanyám szíve Trianon után kettéhasadt. A térkép határmezsgyéje elválasztotta a családot, s a birtokot csak a rendszerváltás után kaptuk vissza. Édesanyám fontosnak tartotta az anyanyelvi nevelést. Így gimnazista éveim után a budapesti Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemre kerültem. Borász szakot végeztem, de külkeresként dolgoztam. Már az egyetemi évek alatt megszerettem Szentendre különleges hangulatát – persze ezt jóval előttem már a rómaiak is érezték. (Mosolyog.) Szentendrén mindent megtaláltam: az otthon melegét, az álommunkát. A lányom révén már négy kis unokám van, a fiam pedig segíti a családi vállalkozást. Mérhetetlen öröm az is, hogy van hová hazamenni: közel 90 éves édesanyám még mindig hazavár Csízfürdőn.
A karácsonyfa köré tekerhető girlandok régen ezüstből készültek. Később gépek gyártották őket, de magas áruk mellett az is baj volt, hogy a gyertyáktól megfeketedtek. Ezért felváltották őket az ónból, ólomból készült társaik, de azok meg nehezek voltak. A megváltást a műanyag feltalálása hozta a girlandimádóknak.
– Nem véletlenül hívják a Karácsony Múzeumot Hubay Háznak. Az 1400-as években a hubói Hubayak Zsigmond királytól nemesi címet kaptak. Később Gömör megyéből származtak át más vidékekre is...
– A névadással szerettem volna leróni a tiszteletemet őseim előtt. A dédmama padlásán talált kincsek vezéreltek az utamon. Régi karácsonyok őre lettem.
– Hogyan esett a választása erre a Duna-parti sarokházra? Műemlékjellegű házról van szó...
– Szerettem ezt a sarokházat. Az itteni kikövezett utcákon sétáltam ki magamból a honvágyat. Mikor egyetemistaként megtettem itt az első körsétát, a ház ablakában ott ült egy öreg bácsi és egy öreg néni. Mindig mosollyal köszöntöttek, mert később is gyakran vittem Szentendrére a külföldi klienseket. Aztán eltűntek, s pár hónappal később kikerült a tábla: „Ez a ház eladó!” A férjemmel felhívtuk a tulajdonost, s kiderült, hogy az öreg néni 90 évet élt, a bácsi 92 évesen hunyt el. Mikor megvettük a házat, tudtam, hogy nemcsak a családomnak, de az álmaimnak is otthont ad majd. A férjem építészmérnök, az ő tervei alapján született meg a múzeum, amelynek falai adnak otthont a több ezer darabos, otthonról áthozott gyűjteményemnek.
Az első díszek még ehetőek voltak, majd a fenyőtobozokat aranyozták. Az üvegből készült gömbdíszek német találmányok (ahogy a karácsonyfa és a girland is). Egy üvegfújásáról már ismert Lauscha nevű türingiai faluban kezdte őket készíteni az 1840-es évek végén egy mester. Az elsők még nem gömbök voltak, hanem gyümölcsöket és dióféléket formáztak. Világban való elterjedésük Viktória angol királynőnek és szász férjének köszönhető, aki több német hagyományt is meghonosított Angliában. (Ahonnan aztán szétspriccelt a divat.) A gömbdísz azonban még sokáig csak a gazdagok kiváltsága volt, a kevésbé tehetősek kerámiadíszeket használtak. Majd megjelentek a műanyag gömbök...
– Gyerekkora óta gyűjt. Gyűjteménye a múzeum alapja, ön pedig a lelke... A karácsonyi szalon végigköveti, egyben bemutatja az elmúlt százötven év karácsonyi ünnepeit.
– A gyűjteményt hubói dédnagymamám kelengyeládája alapozta meg. Az antik díszek mindegyike „hazai”, már úgy értve, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia területén készültek. Minden útról karácsonyi dísszel tértem haza. A Tátrában a szó szoros értelmében kiugrottam az autóból, mert megláttam a lomtalanító konténerben egy doboz karácsonyi díszt. Ami másnak kacat, az nekem kincs. Így van ezzel minden gyűjtő.
– Hogy érzi, teljes a kollekció?
– Nem tudok leállni. Karácsonyimádó vagyok. Járom a nemzetközi karácsonyfadísz-árveréseket, a régi díszek egy része aukciókról származik. Beléptem a karácsony imádó klubokba; kirakodókon, közösségi oldalakon keresgélek... Megható, mikor egy idős néni ezüstösen fénylő gömböcskékkel a kezében tér be hozzám. Ezek némelyike megélt háborút, forradalmat: múltunk őrzője és jövőnk inspirációja. Ezt az idős emberek is tudják, ezért menekítik hozzám a régi idők csillogó rekvizitumait. Tudják, hogy nálam jó helyen lesznek.
– Gyűjteményének melyik a legértékesebb darabja?
– Egy papírbetlehem 1874-ből. De büszke vagyok az 1900-as évekből származó műfenyőimre is. Hinné valaki, hogy már több mint száz évvel ezelőtt is divatban volt a műfa? Persze nem az igazi, akkoriban még libatollból és papírból készült: a tollakat széthúzták, viaszba mártották és zöldre festették. Ezekre aztán előszeretettel aggatták a drezdai papírdíszeket, melyeket ezüstfestékkel vontak be. Ahány ház, annyi szokás: féltve őrzött kincsem az 1890-es évekből származó unicumos üveg, de van borosüvegből, petróleumlámpából és szódásszifonból készült díszem is. Ezek is ott lógtak anno a magyar karácsonyfákon.
Az elmúlt kétszáz év legszebb képeslapjait is megnézheti nálam a közönség, de szívem nagymamám ezüstcsengős csúcsdíszéért lobog. Gyermekként nem értem el a kezemmel, ezért is néztem akkora áhítattal. Meg aztán: hol van ma ezüstcsengő a fán?
– Miből lehet megállapítani egy díszről, melyik időszakból származik?
– Az előző századokban kisebb manufaktúrák készítették az üveggömböket vagy az apró csengődíszeket. Minden kis gyárnak megvolt a maga jellegzetes alapanyaga, formavilága, amivel dolgozott. Azonnal felismerhető, melyik cég jegyzi a díszt, elég megnézni a dísz akasztóját.
– A Hubay Házban vásárolni is lehet. A díszeket honnan szerzi be?
– Szeretném az utókornak megőrizni gyermekkorom hagyományos karácsonyának hangulatát. Az üvegdíszeket Csacáról (Čadca), a Fabergé üveggömböket és csúcsdíszeket Csehországból és egy neves németországi családi manufaktúrából rendelem. Ezeknek a díszeknek lelkük van, egyesével fújják, kézzel festik, dekorálják őket. A fából faragott Mikulások Oroszországból érkeznek; a diótörőkért a németországi Feketeerdőig, a legszebb betlehemekért a Fülöp-szigetekig kellett repülnöm. A betlehemeket és a szárnyukat bontogató angyalkákat ugyanis Fülöp-szigeteki keresztény családi vállalkozásoktól szerzem be. Precízen dolgoznak, jó minőségű anyagokat használnak. Van itt a boltomban minden: hóemberek, Mikulások, de üveg, fa, papír, műanyag és fadíszek közül is válogathatnak a vendégeink.
– Az extrém díszeknek van valami jelentésük? Hogy jött divatba mondjuk a zöld uborka?
– A gömb és az aranyalma az élet körforgását jelképezi, a boa, vagyis a girland a bibliai kígyót... Az uborka új stílusú dísz, s egy tréfás bajor szokáshoz köthető. Aki előbb találja meg, az dupla ajándékot kap.
– A Hubay Házban minden nap karácsony van. Vajon hogyan telnek az ünnepek ott, ahol egész évben ünnep van?
– Karácsony böjtjén is nyitva vagyunk, de csak délig. A család minden tagja kiveszi a részét a munkából, még az unokák is, hisz az adventben nagy a hajtás. De szentestén együtt vagyunk, nálunk is szól az angyali csengőszó. Hiába az egész évi karácsonyozás: mikor rápillantok egy régi fadíszre, eszembe jutnak az emlékeim, gyermekkorom karácsonya, a gyermekeimmel töltött karácsonyok – és az unokáim csillogó szeme, mikor megpillantják a nappaliban magasodó fenyőfa színes díszeit.
